Az idei év első öt hónapjában a nettó keresetek 3,5 százalékkal nőttek a megelőző év azonos időszakához viszonyítva, ami igazán szépen mutat, még akkor is, ha a vásárlóerejük kevesebb mint három százalékkal haladta meg az előző évit. A magyarázat: az utóbbiból 0,6 százalékot lecsippentett az infláció. És mivel némi drágulásra az év hátralévő hónapjaiban is számítani lehet, nagyjából úgy fest, hogy a keresetek vásárlóereje az idei évben nagyjából 2,5 százalékkal fogja meghaladni a tavalyit.

Ami ennél megrázóbb: nagyjából ennyivel érnek többet a keresetek, mint 2006-ban, legalábbis átlagosan. Vagyis kilenc éve.

Ha kicsit visszapörgetjük az időt, akkor felrémlik, hogy 2006-os választási győzelme után a második Gyurcsány-kormány radikális költségvetési kiigazítást hajtott végre, ennek következtében három negyedéven át zsugorodott a gazdaság, ha nem is brutálisan, emiatt a reálkeresetek 2007-ben több mint 4 százalékkal csökkentek. A következő esztendőben enyhe gyarapodás következett be, majd 2009-ben, amikor a gazdaság csaknem 7 százalékkal hanyatlott, a keresetek újabb 2,3 százalékot veszítettek értékükből. A Bajnai-kormány adócsökkentései nyomán 2010-ben már 2 százalékot megközelítő reálbér-növekedés jött össze, amihez az Orbán-kormány további adóintézkedései újabb 2,4 százalékkal járultak hozzá. Ez az adat a gyermekek után járó adókedvezmény nélkül értendő, mert bár a kormány 2011-ben ezzel is szépítette a keresetek alakulását, a családi támogatásnak ez a válfaja (is) sokkal inkább a szociálpolitikába, mint a bérpolitikába illik. Ezzel együtt a keresetek vásárlóereje akkor még vastagon elmaradt a fél évtizeddel korábbitól.

De ekkor még nem volt vége a válságnak, a 2012-es év újabb recessziót hozott. A bérek vásárlóereje csaknem 3,5 százalékkal megint csökkent, nagyobb mértékben, mint a hazai össztermék, a GDP, amely 1,5 százalékkal esett vissza. Ezt követően azonban, a választásokhoz közeledve, az egyes ágazatok központi béremelései és a szolgáltatási díjak központilag diktált csökkentése következtében a reálkeresetek két év alatt összességében csaknem 6,5 százalékkal nőttek. Ezzel nagyjából elérték a 2006-os szintet. Az idei év első öt hónapjában ez a tendencia folytatódott, ezen a javuláson tompítanak az év hátralévő hónapjaiban az éledező árak.

Az átlag persze nagyon nagy szóródást mutat, bár ezt a gyakran változó szerkezetű statisztikai táblákon nem könnyű nyomon követni.  Annyi azonban kibogarászható, hogy a közszférában a válság előtt, 2008-ban az átlagos nettó kereset 130,8 ezer forint volt, ez az idei év első hónapjában 137,6 százalékra nőtt – nominálisan. Vásárlóerejét tekintve azonban a közszféra átlagos keresete 12 százalékos mínuszban van, ennyit vesztett az értékéből 2008 óta. Ezen belül a pedagógusbérek a 2008-as 124 ezerről a tavalyi esztendőre 161 ezerre nőttek – és most tekintsünk el nagyvonalúan a béremelésért elvégzendő többletfeladatoktól –, ezzel szemben a szociális ellátásban 101 ezerről olyan drasztikusan visszaestek, hogy tavaly még a 70 ezer forintot sem érték el. A szociális szféra nettó kereseteinek vásárlóereje még a felét sem éri, mint 2008-ban, a kormányzati emberierőforrás-politika nagyobb dicsőségére.

Bezzeg a versenyszféra, ahol a nettó keresetek a 2008-as 119 ezerről az idei év január-májusi szakaszáig 170 ezerre nőttek! Vásárlóerőben ez 16 százalékot meghaladó gyarapodás hét év alatt, ami e vészterhes időszakban nem is rossz bizonyítvány a hazai üzleti szféra részéről.  

Egyébiránt pedig minden okunk megvan a büszkeségre, Magyarország jobban teljesít. Például Görögországnál, ahol 2008 óta a bérek csaknem negyede elveszett az ismétlődő költségvetési kiigazítások következtében.