A Tokaj Kereskedőház (TK) négy év alatt teljesen megújítja technológiai eszközparkját, és az ország legmodernebb borászati vállalatává válik – adja hírül hétfőn az ország egyetlen nagy, állami kézben lévő szőlész-borász vállalata. Az önfényezést sem kerülő közlemény megemlíti: az új tolcsvai tartálycsarnok után az állami cég egy új palackozót és készáruraktárt is épít, és tovább halad a minőségi szőlőtermesztés útján.

Tombor, Lázár, Gorecky - a tolcsvai tartálycsarnok alapkőletétele

engyiroland.borsodmegye.com

A közleményben nem az a furcsa, hogy a létszámleépítést a technológiai fejlesztés számlájára írják akkor, amikor az a cégvezetés rossz döntéseinek (is) egyenes következménye. Mert bár a munkások elbocsátására vonatkozó kérdésünkre a cég kategorikusan kijelentette, hogy "a tervezett intézkedéscsomag nincs összefüggésben a 2014-es pénzügyi vagy szüreti eredményekkel, hanem egy a technológiai megújulással és a versenyképesség növelésével együtt járó fájdalmas lépés", az a teljes képhez azért hozzátartozik, hogy a TK menedzsmentje alatt 2014-ben lényegében padlóra került a cég.

Összefüggésben

Egyrészt azzal, hogy Tombor András ügydöntő felügyelőbizottsági (üfb) elnök úgy döntött, hogy a TK jobb borait gyakorlatilag kivonja a piacról. Ezzel megrendítette a cég korábban megszerzett belföldi piaci pozícióit is, miközben a másfél milliárd forint értékű termékvisszahívás indokát, a borhamisítást máig nem tudták bizonyítani. Másrészt viszont a jelenlegi munkaerő-leépítés és a tavalyi szüret idején történtek közti összefüggést nehéz nem látni – elvégre, ha a TK 19 ezer mázsa szőlőt vásárol (amennyit korábban, egy átlagos évben is egyetlen hétvége alatt leszüretelnek és leadnak Tokaj-Hegyalján), és inkább aszúbor készítésére rendezkedik be az eddigi tömegborok gyártása helyett, akkor ehhez érthető, hogy kevesebb munkásra van szüksége.

Hogy mennyivel kevesebbre, pontosan még nem ismertette a TK, de a dolgozók számára az sok jóval nem kecsegtet, hogy a mintegy 160 főt foglalkoztató cég új vezetése úgy gondolja (a közlemény szerint), hogy: „a borszektorban tevékenykedő hasonló méretű vállalatok általában fele-, harmada akkora létszám mellett dolgoznak, így képesek versenyképesen működni”

Ezeket a pontokat csak az nem kapcsolja össze, akinek a közleményből nem hiányzik a „minőségi forradalom” alapjául tavaly február óta rendre hivatkozott 100 milliárd forintos térségi fejlesztési projekt említése – merthogy a mostani közleményből ez (is) kimaradt.

Megtette a kötelességét?

A hosszú szövegben a legnagyobb meglepetés az, hogy abban csak mintegy mellékesen említik meg, hogy „megújul a Tokaj Kereskedőház menedzsmentje is”.  Ez utóbbi ugyanis azt jelenti, hogy a tavaly nyár óta tartó vezetőségi kiszorítósdi véget ért. A vesztese ennek az éppen két éve az OTP-től igazolt vezérigazgató, Goreczky Gergely lett. A pénzügyes múlttal rendelkező Goreczky bár nem kereste a reflektorfényt, beleállt minden olyan döntésbe, ami főleg Tombor felbukkanását követően egyre inkább eltérítette a céget az addigi útjáról.

Azt már a nyáron érkező három új menedzser érkezésekor beszélték a cégen belül, hogy Goreczky és Tombor közt harc folyik, mert utóbbi totális cégkontrollról szóló elképzelését előbbi nem osztotta, ráadásul Goreczky azt sem mindig hagyta szó nélkül, hogy Tombor kifelé rendre a TK első embereként exponálta magát. Cégen belül azt beszélték, hogy az első éles szóváltásra a két vezető menedzser közt akkor került sor, amikor a cég nevében Tombor által tető alá hozott 10 millió eurós márkaépítési szerződést Goreczkynek kellett aláírnia – és ezzel a Claessens International szerződés felelősségét is egy személyben magára vállalnia.

Egy kormányzati forrás szerint valójában nem is a két menedzser személye, hanem az őket pozícióba helyezők „határozzák meg ennek a táncnak a kimenetelét”. Ebben a leosztásban Goreczkyt az a Márton Péter nevezte ki, aki ma az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) élén is Simicska Lajos emberének számít, míg Tombort (Orbán Viktor egykori biztonsági tanácsadóját) az a Lázár János, küldte a posztjára, aki a miniszterelnök akaratának megtestesítője. Kettejük viszonya így az Orbán-Simicska háborúval párhuzamosan zajlott: annak váltakozó előjelű sikerének megfelelően, de azzal megegyező intenzitással.

A TK-ban az üfb és a céget gyakorlatilag működtető menedzsment között a kötélhúzás tavaly novemberre odáig jutott, hogy Goreczky - aki új emberként anno hozta magával a borász, a jogász és a kereskedői vezető posztokra a maga embereit - szépen lassan minden pozícióba a Tomboréknak tetszőket ültette. A kirúgottak, önként távozók ügye azért nem keltett visszhangot, mert a távozó vezetők – az érvényben lévő 2 millió forintos végkielégítési plafon miatti korlátozást kijátszva – papíron még hónapokig tanácsadók maradtak a cégnél. (Érdekes áthallás, hogy az eddigi vezérigazgató a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanácsának munkáját segíti tanácsadóként.)

November és december fordulóján azonban még „az is benne volt a pakliban, hogy Tombort menesztik, és Goreczky marad” – mesélte egy, a cég dolgaira napi szinten rálátó forrásunk. Hozzátéve: a rövid patthelyzet karácsony előtt aztán végképp eldőlt, és az utóbbi hetekben csak a szálak elvarrását végezték.

A hétfői közleményben új menedzsmentként hivatkozott szakemberek közül hárman – így már nem is annyira meglepő módon - már tavaly ősz óta a TK-ban dolgoznak. Gaálné Király Enikő vezérigazgató, Balassa István szőlészeti igazgató és Majoros László termelési igazgató. Az egyetlen, valóban új ember a Londonból igazolt Sviatkó Gábor, akire „a társaság pénzügyeinek közvetlen felügyelete” vár.

Goreczky vs. Király

Amikor a szüret előtt, tavaly a menedzserek érkezéséről megkérdeztük Tombor Andrást, az üfb elnök azt bizonygatta, hogy az új emberek nem a régiek helyére, azok leváltására érkeznek az állami céghez, hanem a TK hatékonyabb térségi érdekérvényesítésének elősegítésére. Ahogyan a hétfői közleményből kiderül: mégis sorcsere volt a TK élén.

A volt és az újonnan kinevezett vezérigazgató összehasonlítására a napokban, informálisan valószínűleg minden valamire való tokaj-hegyaljai szőlőbirtokon sort kerítenek. Biztosan előkerül, hogy előbbinek a TK-hoz belépése előtt nem volt boros tapasztalata, utóbbi viszont borkereskedő lévén igazi céget nem vezetett még. Király Enikő azonban jobb pozícióból startol, mert bár az állami céghez belépésekor már volt, akinek azt újságolta, hogy vezérigazgatónak készül a TK-hoz, és ezt az első körben nem sikerült abszolválnia, de az elmúlt öt hónapban a neki kreált általános vezérigazgató-helyettesi pozícióban azért mégiscsak beletanulhatott a mostani pozíciójába.

Az újdonsült vezérigazgató megítélése ezzel együtt meglehetősen vegyes Hegyalján. Az minden általunk megkérdezett szakembernél a felsorolás elejére került, hogy az extravagáns ruháinak köszönhetően „ha valahol megjelenik, azt nem lehet nem észrevenni”. A legtöbben ügyes kereskedőnek is tartják, sőt van, aki szerint a Béres-birtok sikeres bevezetése a hazai borkereskedelmi vérkeringésébe főként az ő érdeme. De akadt néhány olyan borászati szakember is, aki szerint sem ő, sem pedig a többi új menedzser „nem az a kaliber, akire az adott pozíció betöltése esetén elsőre gondolna az ember”.