Prácser Miklós, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke néhány napja azt mondta az idei hegyaljai szüretről a Magyar Hírlapnak, hogy a termés az átlagosnál kisebb lett, de "viszonylag jó minőségű száraz bort lehet előállítani, az édes borokból pedig kiváló minőséget, azonban utóbbi esetben nem lesz elegendő a mennyiség". A Hegyalján a hvg.hu által megkérdezett szőlőbirtokosok zöme azonban aligha osztja e megnyugtató summázást, miután szinte kivétel nélkül azt mondták, hogy rég nem láttak ennyire pocsék évet. Egy idős borász szerint az elmúlt 40 évben csak egyszer, 1974-ben volt rosszabb a helyzet szüret után, mint most.

MTI / Balázs Attila

Az össztermés legalább 60 százaléka elment a szeptembertől az ültetvényeken fertőzésként végigszáguldó ecetes rothadás miatt. Ami szőlő szeptemberben még a tőkén volt, annak ez akár a 80 százalékát is érinthette – magyarázza az egyik nagy szőlőbirtok vezetője. Úgy látja, nem csak a kevés bor lesz baj jövőre, hanem az is, hogy a megtermelt borok árában nem lehet érvényesíteni az idei év extra költségeit. Azt, hogy plusz munkaórák árán lehet kiszedegetni a kellő minőséget ebből a szőlőből. Az átlagos aszúszemezési norma Tokaj-hegyalján 15-20 kg/fő. Az idén ez 8-10 kg/fő szintre csökkent, miközben dolgozni ugyanannyit kellett a szőlővel – az október végén szüretelt szőlőt mind csak alapos válogatás után kerülhetett feldolgozásra – és ez már nem csak az aszúra értendő. És emellett ott van a veszteség is, ami biztosan komoly mínuszként jelenik majd meg a társaságuk mérlegében.

Az idei szüret „jó, ha 20-30 százalékot kihozott a szőlőkből”. Mert ahol nem szedték le száraz furmintnak a szőlőt szeptember végéig (vagy még korában a muskotályost és a hárslevelűt), ott valószínűleg a katasztrófa határát súrolóan rossz évet jegyeznek fel. Aszú is kevés van – ráadásul annak minősége sem túl acélos. A mennyiség-minőség koordinátarendszerbe helyezve az idei szüretet, beszéltünk olyan főborásszal, aki októberben közepén már azért fohászkodott, hogy legalább annyi új boruk legyen, amibe a valóban megtermett aszúszemeket be tudja majd áztatni.

A most még erjedő boroknak talán nem lesz rosszabb a minősége, mint az átlagosan elvárható, de a vevőt a Tokaji esetében nemigen érdekli, hogy az mennyi energiaráfordítással készült. „Mindeközben a már beárazott minőséget elvárja” – mutatott rá egy fontos összefüggésre az egyik nagy tekintélyű mádi borász.

Azt egyetlen bortermelő se fogja soha elismerni, hogy rossz lett a bora – magyarázta az egyik helyi hegybíró, aki úgy látja, hogy a kis-, és nagyobb birtokok is leginkább abba kapaszkodnak most, hogy az idei termés azért lett most rosszabb, mint máshol az országban, „mert Tokaj-Hegyalja mindig kivár az aszú miatt” a szürettel. És ez most nem jött be.

MTI / Balázs Attila

„Azt kellett megmenteni, amit lehetett”

A hat különböző dűlőben, összesen 6,8 hektáron szőlőt termesztő Bott családi vállalkozás számára az, amit augusztus óta a saját birtokukon tapasztatlak, a közel másfél évtizednyi tapasztalatokat írta felül. Mint Bott Judit elmondta, már nyár végén is többször rácsodálkoztak, hogy olyan párás reggelre ébredtek, amihez foghatót korábban jó, ha október közepén, végén láttak Hegyalján. Egyelőre arra sincs magyarázatuk, hogy a felszívódó szereket nélkülöző biogazdálkodású szőlő, mely szeptember elejéig minden tekintetben képes volt tartani a lépést a klasszikus, vegyszeres kezelésű területekkel, miért a legkevésbé valószínű helyeken, a legnagyobb sortávolságú, legszellősebb tőkesorokon kezdett rohadni.

Botték pincéjébe végül alig egytizede került csak annak, amivel a házaspár szeptemberben még reálisan számolt. „14 hektolitert lehetett lepincézni, pedig mielőtt minden lerohadt, még 140-150 hektóval számoltunk” – magyarázta a hvg.hu-nak Bott Judit. A borász, akinek a Bott-rytis fantázianevű borát a napokban felvették a magyar diplomáciai „repi borok” listájának élére, azt is hozzáteszi, hogy ami boruk lesz, annak a minőségével elégedettek lesznek. Már csak azért is, mert sokkal több munkát öltek bele: a száraz bornak való szőlőt is úgy, szemenként válogatták, mint máskor az aszút.  „Azt kellett megmenteni, amit lehetett” – tette hozzá Bott Judit. A pincébe így végül a 2014-es évjáratot 10 hektónyi száraz, és 4 hektónyi édes szamorodni bor jelenti majd.

Miután a családi gazdálkodás a 2013-as borainak 90 százalékát már eladta (illetve azt már lefoglalták), úgy kalkulálnak, hogy február végére kifogynak ezek a készletek. Ezután bevételük csak a 2014-es szüretelésű borukból lesz – addig, amíg az a készlet kitart. Aztán ki kell várni a következő évet. A borász azt mondja, hogy lényegében egész Hegyaljának „valahogy át kell majd a jövő éven evickélnie”, ami náluk a kiadások drasztikus visszafogását, illetve azt jelenti, hogy az egyik dűlőben álló régi présházuk felújítása legalább egy évet csúszni fog.

Szívóhatás jöhet a piacon

Dűlőből csak eggyel van több a Patricius Birtoknak, mint Bottéknak, de a 7 dűlő mérete (85 hektár) és földrajzi helyzete miatt is más cipőben járnak. A 2013-ban az ország legszebb szőlőbirtokává választott birtok idei szüretéről Molnár Péter birtokigazgató elmondta, hogy mivel a Tokaji-hegy ősszel kevésbé csapadékos oldalán vannak a szőlőik, őket kevésbé sújtotta a szeptembertől a hegyvidéken végigsöprő szőlőpusztulás. „Ez az év legfeljebb azt tudja megmutatni, hogy a szigorú mennyiségkorlátozás az ilyen mostoha körülmények között is képessé tesz egy tisztességes szüretre” – mondta Molnár Péter.

A Patriciusnál évek óta az egy tőkéről legfeljebb egykilónyi szőlő szüretelhető elvét érvényesítik, így a birtokigazgató állítja: furmintjuk és a hárslevelű is rendben lesz, de egyszeri szemválogatás után lesz elég száraz muskotályuk is. Aszúból nem lesz meg az átlag, de az évjárat összességében átlagosnak lesz mondható. Molnár szerint a meglévő piacaikat ki tudják majd szolgálni, de jövőre akár jelentős szívóhatás is kialakulhat majd a piacon, mivel sok nagyobb borászatnak, melyek nagy tételeket kötöttek le a hipermarketeknél, gondot okozhat a teljesítés, azt az idei termésből nem mindenki tudja majd megoldani.

Csak 19 ezer mázsa

A Tokaj Kereskedőháznak azonban egészen más problémákkal kell szembenéznie. Ahogy azt korábban megírtuk, a borvidék tradicionálisan legnagyobb szőlőfelvásárló cégénél nagy médiafelhajtás mellett lefolytatott készletátvilágítás, illetve a hónapok óta a médiában a cég vezetői által harsogott borhamisítási ügyekben a bizonyítással akad némi probléma. Ez a vizsgálat azonban azt is eredményezte, hogy a boltokba az idén a korábbi TK-boroknak csak a töredéke került, így az évi 3,5-4 milliárd forintos éves forgalom is beszakadt. Noha az ügynek még nincs vége, azt a hatást elérte, hogy most is csak döcög a cég kereskedelme, melyet még inkább kiemel az idei szüret katasztrofális eredménye.

A TK utolsó, szürettel kapcsolatos hirdetménye november 14-ére írta ki az utolsó szőlőfelvásárlási dátumot. Arról nem tudunk, hogy volt-e bárki is, aki a péntek 17.00 órai „deadline”-ra időzítetten jelent volna meg a szőlőjével, de azt a cég hivatalosan jelentette be, hogy a TK az egész szüret alatt 19 ezer mázsa szőlőt vásárolt fel az idei szüret során. Az évjárati sajátosságok miatt mennyiségét tekintve az idei szőlőtermés jelentősen elmarad az előző évek átlagától, azonban az átvett szőlő minőségére nincs panasz a társaságnál. Miközben a termés az egész borvidéken kevés, a TK által felvásárolt szőlőmennyiség még ezt is alulmúlta, mivel 19 ezer mázsát már egy átlagos évben is egyetlen hétvége alatt leszüretelnek és leadnak a TK-nak Hegyalján.

Az aszúfelvásárlás más kategória. Abban a TK kifejezetten sikeres volt az idén, mert a tavalyi 2500 mázsa után az idén 2600 mázsányit vásárolt fel. Ez a növekedés azonban még hangsúlyosabb, ha hozzátesszük: az idei évben 3000 mázsa aszú felvásárlása történt meg Hegyalján, tavaly viszont mintegy 5 ezer mázsa. Az biztos, hogy a TK az idei aszúszem-felvásárlás eredményeként félmillió palack aszúbort kíván készíteni. De abból csak 2016-17-ben lesz eladható bor.

A rossz szőlőt is elvitték

A TK sajátos szőlőfelvásárlási taktikájáról a hvg.hu korábban már írt. Ez az alacsonyra ejtett felvásárlási árakon túl augusztusban azzal egészült ki, hogy már az első körben több mint 200 levelet küldtek ki a céggel szerződésben álló gazdáknak arról, hogy a szőlőjükre nem tartanak igényt, mivel azok nem egészségesek. A hetek előrehaladtával a levelek száma olyan méreteket öltött, hogy már senki nem hozta szóba a korábbi években meg-megpendített személyeskedést se. Kapott ilyen levelet még az első Orbán-kormány idején a TK vezérigazgató-helyetteseként olykor despotáskodó, most a családi birtokon a szőlőjét elismerten jól művelő Stumpf Miklós is.

A rothadás, illetve az átvételt felmondó levelek azonban a 2012-ben, zömmel 3 évre kötött beszállítói szerződéseknek nem tettek jót; sokan fogadkoznak, hogy eztán inkább kifelé adják majd el a szőlőjüket. Aki az idén így tett, jobb árat is kapott a szőlőjéért. Egy, a Tokaji-hegy oldalában lévő, jó nevű dűlőből például olyan szőlőt vittek el 120 forintos kilónkénti áron, melyet a tulajdonosa magának már le se akart szedni, olyan rossznak tartotta. Az alföldi vevőnek azonban így is kellett – a birtoknak meg kármentésnek már ez is jól jött. Azt, hogy a vevő végül mit fog belőle készíteni, inkább ne firtassuk, mivel logikailag néhány lépésben el lehet jutni odáig is, hogy valójában a szőlő eredetigazolása az, ami megérte kifizetni ezt az árat.

Nem volt jó szívvel eladható szőlőből sok, a borvidéken kívülről érkező, potenciális szőlőfelvásárlók mégis egymásnak adták a kilincset minden jobb nevű, tradicionálisan szőlőt is értékesítő birtokon. A rossz szőlőt is elvitték. A külső vásárlók messze rugalmasabbak voltak a felvásárlással, mint a TK; mely a magasabb árakra sem reagált érdemben és időben. A TK húzta, halasztotta a döntést már a szüret kezdetével is, és lekésték az áremelést is. Mire az állami cég lépett [október 10-én a cég bejelentette, hogy 50-60 forinttal megemeli kategóriánként az átvételi árakat, de csak ha a leadott szőlő egészséges. Ez utóbbi kitételnek köszönhetően mindez nem váltott ki komolyabb hatást – a szerk.], a jobb szőlőket nagyrészt már el is vitték a külsősök, az állami feldolgozó pedig októbertől egyre inkább csak az ecetesen elrothadó szőlőt tudta (volna) felvásárolni.

A cég csütörtökön kiadott, szüret végi közleményében azonban Goreczky Gergely, a cég vezérigazgatója azt nyilatkozta, hogy az általuk felvásárolt szőlő mennyisége ugyan kevés, de a minősége meghaladja az előzetes várakozásaikat. Goreczky szerint "ebben nagy szerepet játszott a társaságunk által idén bevezetett differenciált árrendszer is, amely kiemelkedő átvételi árakat kínált a válogatott, minőségi szőlőért. Ennek révén egyszerre ösztönöztük a termelőket a jó minőségű szőlő válogatására és beszállítására, valamint tartottuk magunkat a korábban megfogalmazott minőségi elvárásokhoz”.

Luxusmárka-vízió

Az állami cég Tokajijának minőségi megújítási programjában az persze lehetett tudatos stratégia, hogy ha már az idei szüret így alakult, akkor is csak jobb szőlőt vásárolnak. Ezzel azonban a TK állami tulajdonban tartásának eddigi legitimációja sérül. Vagyis az, hogy a szőlőt nagy mennyiségben beszállító családok sorsa és az irántuk érzett szociális felelősségvállalás tartja állami kézben, nem pedig az, hogy az aszúkészítésre hegyezi ki a tevékenységét. Ennél azonban kézzelfoghatóbb baj is van. Az, hogy az idén zárolt, visszahívott, majd elértéktelenített borai miatt gazdaságilag eleve bukó évet a TK most azzal tetézi, hogy nemcsak most nincsenek ott a borai kellő mennyiségben a boltok polcain, de ez jövőre se nagyon tud megváltozni.

Ami viszont tovább erősíti azt a piaci reakciót, hogy a TK – egyébként sem túl acélosan értékesíthető – tömegborainak árát inkább lefelé nyomja, mint felfelé engedje. Ez pedig meglehetősen nagy távolságba lökheti a céget attól a luxusmárka-víziótól, amire az utóbbi időszakban a menedzsment hivatkozik.