Hiába a Kollár-karaktergyilkosság, a legyőzhetetlen vezér mítosza megdőlt

Egyértelmű választ kaptak, akik eddig nem értették, miért kerülik a reflektorfényt a Tisza Párt politikusai. A múlt hét közepéig alighanem még a legelkötelezettebb Magyar Péter-rajongók sem igen ismerték Kollár Kinga nevét. A Tisza európai parlamenti képviselőjét maga Orbán Viktor tette a körön kívüliek számára is ismertté, amikor arról posztolt: nincs helye a politikában, közellenség. Erre a kormánymédia még rá is kontrázott azzal, hogy „itt már nem elég Kollár Kinga szimpla eltakarítása”. Abba persze jobb bele sem gondolni, hogy az ilyen kijelentéseknek milyen hatásuk lehet egy olyan országban, ahol a kormányfő március 15-i poloskázós beszéde elég volt ahhoz, hogy a Tisza aktivistáit fizikai atrocitások érjék; nem csoda, ha a képviselő tervezett vidéki programját is lemondták, a közmédia (ál)riportereit pedig szelíd, de határozott mozdulatokkal kellett távol tartani tőle.

Hogy kicsoda Kollár? Hogy eddig azok sem ismerték őt, akik most parancsba kapták Orbántól, hogy gyűlölniük kell, nem számít, hiszen lehetett volna bárki más is, akit a hatalom kipécéz magának.

A tényeknél maradva: Kollár az a tiszás képviselő, akinek az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottságának minapi ülésén elhangzott, szövegkörnyezetükből kiragadott mondatait citálva a kormánypropaganda azt igyekszik ráhúzni Magyar Péter pártjára, hogy hazaárulók gyülekezete, akik Magyarország ellen dolgoznak. Ennek nyomatékosítására szombaton Bayer Zsolt és Gulyás Gergely kancelláriaminiszter celebrálásában – szerény részvétellel zajló, időben sem túl hosszú – demonstrációt is tartottak a Millenárison, az eltakarításukat sürgető „civil” petíciót pedig egyenesen Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető vette védőszárnyai alá.

Az eseményeknek annyi valóságalapjuk van, hogy Kollár szájából az ominózus ülésen valóban elhangzott néhány félremagyarázható mondat.