Majdnem 400 eurós, vagyis – mai árfolyamon – 120 ezer forint körüli családi pótlék két gyermek után havonta? Ez nem fikció, legfeljebb a magyarok zöme számára az. Németországban ekkora összeget lehet kapni a két csemete után, ami csaknem 90 ezer forinttal több, mint amennyit Magyarországon ad az állam hasonló helyzetben, és nem egészen kétszerese a magyar nettó minimálbérnek. (Ha egyedülálló szülő neveli a két gyereket, akkor 3 ezer forinttal nagyobb a havi apanázs, és fogyatékos gyerek esetében még több). De ez mégsem elérhetetlen egy magyar számára sem, csak az kell, hogy Németországban vállaljon munkát, és már jogosult is lesz a magyar mércével busás juttatásra.

Hiába vannak azonban a magyarok közül már legalább 135 ezren, akiknek ott, a kivándorlók egyik kedvelt célállomásán van állásuk, sokan nem tudják, hogy ez a támogatás megilleti őket. Ezt megerősítette a hvg.hu-nak egy Németországban élő anyuka is.

Vendégmunkásnak is jár a családi pótlék

Hat éve változatlan nálunk

Magyarországon 2008 óta be van fagyasztva a családi pótlék. Összege függ a gyerekek számától, attól, hogy egyedül vagy családban nevelik-e őket, és attól is, hogy egészséges vagy fogyatékos a gyerek. Egygyermekes család esetén havi 12.200 forint, két gyermek esetén gyerekenként 13.300, három vagy több gyerek esetén fejenként 16 ezer forint az összege. Ha egyedülálló neveli a gyerek(ek)et, akkor 1000-1500 forinttal nagyobb a pótlék. A tartósan beteg, illetve tartósan fogyatékos gyerek után havi 23.300 forint jár Magyarországon, de ha egyedül neveli valaki az ilyen gyereket, akkor 25.900 forintot kap.

Ez az apanázs, természetesen, nemcsak a magyaroknak, hanem bármely más uniós országból Németországban munkát vállalónak ár, ami még nem is meglepő, hiszen ott adózik az uniós munkavállaló. Ám annak fényében már koránt sem tűnik magától értetődőnek a német állam bőkezűsége, hogy akkor is jár az ottani családi pótlék, ha a munkavállalók gyermekei nem tartózkodnak Németországban, hanem például egy másik országban, otthon tanulnak. A németek azért így találták ki a feltételt, mert minden olcsó munkáskézre szükségük volt, az ingázókéra, illetve azokéra is, akik akár csak pár hónapra érkeznek oda dolgozni, míg a családjuk többi tagját otthon hagyták.

Egy harcos lengyel

A helyzet 2012-ben eszkalálódott: akkor egy lengyel szezonális munkás, Waldemar Hudzinski 304 eurónyi – mai árfolyamon 95 ezer forintnyi – családi pótlékot szeretett volna kapni otthon marad gyermekei után a német államtól, ám az illetékes hivatal megtagadta tőle a kifizetést. Arra hivatkoztak, hogy Lengyelországban is létezik ilyen típusú támogatás, ráadásul a gyermekei nem is jöttek vele Németországba. A férfi viszont nem hagyta annyiban a dolgot, így az ügy végül az Európai Bíróságon kötött ki, ahol a férfinak adtak igazat.

Az eset nem kapott nagy hírverést Németországban, ám Lengyelországban és Csehországban annál nagyobbat szólt. A két országból tömegével Németországba átjáró munkások ezek után ezrével kezdték el beadni a kérelmeket, 30 százalékos volt a növekedés szinte egyik pillanatról a másikra (emellett tavaly év végére 30 ezer feldolgozatlan kérelem is feltornyosult). A tét nem kicsi: két gyermekig fejenként 184 (58 ezer forint), a harmadik gyerek után 190, minden további gyerek után pedig 215 euró jár a munkavállalóknak. Ez nem kicsi összeg, például egy ezer eurót kereső kétgyermekes vendégmunkás bérét majdnem 40 százalékkal is megdobhatja.

A német büdzsé nyögi

A lehetőség kiaknázására rámozduló uniós munkavállalók egyénileg igencsak jól járnak. Nem úgy a német költségvetés, amelynek egyes számítások szerint eddig mintegy egymilliárd eurójába, azaz 315 milliárd forintjába fájt ez az akció, az évtized végére pedig meg is duplázódhat az összeg.

Arra ugyan van lehetőség, hogy a német állam a másik uniós országban megkapott családi pótlék összegét beszámítsa a folyósítandó ellátásba, ám például Lengyelországban ez gyermekenként mindössze 20 euró körüli az összeg. Nem kérdés tehát, hogy a lengyel munkavállalónak bőven megéri német családi pótlékért folyamodni.

A támogatást ráadásul 4 évre visszamenőleg is lehet igényelni, így ha valaki németországi munkahellyel rendelkezett, akkor gyermeke(i) után visszamenőleg is igényelheti ezt az összeget (egészen a gyerek 25 éves koráig lehet ilyet kérni, de csak akkor, ha a lány vagy a fiú tanul).

Hartz IV

Az EU-hoz 2004 óta csatlakozott 10 országból és az euróövezet 4 válsággal küzdő déli tagállamából (Görögország, Olaszország, Spanyolország, Portugália) érkező bevándorlók körében átlépte a 300 ezret a Hartz IV támogatásban (ez a munkanélküliségi segély neve Németországban) részesülők száma. A legtöbben, mintegy 80 ezren lengyel állampolgárok, a második helyen az olasz segélyezettek állnak 66 ezer fővel, a harmadik Görögország 44 ezer fővel. A németeknél az jelentett nagy problémát, hogy olyanok is igénybe vették ezt a támogatást, akik soha nem is dolgoztak az országban, ezt pedig azért tehették meg, mivel nem volt egyértelmű a rendelkezés, hogy ilyen esetben is adható-e segély. Az Európai Bíróság májusi döntése értelmében ugyanakkor azon uniós polgárok számára megtagadható a Hartz IV folyósítása, akik nem terveznek integrálódni a német munkaerőpiacra, hanem csak az ellátórendszer lehetőségeit akarják kihasználni. Ebben az ügyben tehát a német államnak adott igazat a bíróság.

Merkelék nem hagyják magukat

Nem is csoda, hogy a bőkezű uniós támogatások sok kelet-európai munkavállaló fantáziáját megmozgatják, így sokan vissza is élnek a német, francia, angol állam nagyvonalúságával. Így azután a szociális támogatásra utazó, keletről jövők körében a családi pótlék az egyik legkedveltebb ilyen juttatásnak számít. Erre válaszul egyre több nyugat-európai uniós tagállamban szigorítják a más EU-s országokból érkező munkavállalók hozzáférését a szociális ellátórendszerekhez.

A korábban bejelentett francia és brit lépések után – ezek leginkább a nyelvtudásra, illetve a munkanélküliségi ellátások igénybe vételére vonatkoznak – Németország is a feszesebb szabályok útjára lépett. A kabinet tervei szerint külön fel kell lépni a családi pótlék jogtalan megszerzésére irányuló kísérletekkel szemben. A javaslat alapján az uniós külföldiek körében a kérelmező szülők vagy gondviselők, valamint a gyerek adószámát is csatolni kell a kérelemhez, hogy így a többszöri igénylést ki lehet küszöbölni, számolt be a hvg.hu-nak a magyar anyuka. A CSU azt is szorgalmazta, hogy a németországi tartózkodás első néhány hónapjában egyáltalán ne fizessenek családi pótlékot az uniós külföldieknek, ez azonban nem férne össze az uniós joggal – mondta Thomas de Maizière belügyminiszter. Azt még vizsgálják, hogy lehet-e a támogatást a származási országban járó juttatás szintjén rögzíteni, magyarán például egy magyar munkavállaló esetében a magyar családi pótlék összegében megállapítani, ha a gyermek nem Németországban, hanem a hazájában tartózkodik.

A németországi zöldek ugyanakkor kritizálták a változtatásokat, szerintük a munkavállaló, aki adót fizet Németországban, annak jogosulttá kell válnia a támogatásra, ezt az európai jog is biztosítja a dolgozóknak. Ez a megoldás ráadásul egy dolgot biztos nem venne figyelembe: a gyerekenként járó 184 eurós összeg egyfajta kompenzációként is fel lenne fogható azért, mivel az uniós dolgozók – akik sokszor az ottani éhbérért dolgoznak Németországban – nem tudnak minden nap a gyerekeikkel lenni.

Az integráció velejárója

A német példa egyben arra is rávilágít, hogy amint egyre szélesebbé és mélyebbé válik az uniós állampolgárok határokon átívelő munkavállalása, úgy az adózáson túl a szociális ellátórendszer egyre komplexebb területeire is beszivárog a közösségi megközelítés. Elvégre a német családi pótlék esetében is már az Európai Bíróság mondta ki azt, hogy bármelyik uniós tagállam polgára igényelheti ezt a támogatást, csak annyi kell, hogy Németországban dolgozzanak, illetve fizessenek adót. Ez a példa azt is mutatja, hogy a jövőben egyre több hasonló ügyben fordulhatnak majd uniós polgárok ehhez az uniós testülethez, ugyanis sok esetben egyáltalán nem egyértelmű a kép, hogy mi jár, és mi nem jár a nem őshonos állampolgároknak.

A német, illetve a brit és francia munkavállalással kapcsolatos, a szociális ellátórendszereket érintő szigorítások abba az irányba mutatnak, hogy ezek az államok csak a képzett, sok adót és járulékot befizető munkavállalókat szeretnék lefölözni. Csakhogy az EU négy alapszabadságának egyike a munkaerő szabad áramlásának biztosítása, így ezt a kimazsolázást a 28 tagú gazdasági blokkon belül nem lehet megtenni (nincs "cherry picking"), a járulékos költségeket is viselnie kell az adott országnak.

Máshogy szűrik ki a szociális juttatásokra koncentrálókat

Azok a lépések ugyanakkor, melyek értelmében ha visszaélésen kapnak egy uniós bevándorlót, akkor őt kitilthatják az adott országból, igencsak eltúlzottnak tűnnek, már csak azért is, mert pár tucat visszaélésnél többről eddig nem igazán lehetett hallani. A németországi magyarok netes fórumain ráadásul folyamatosan téma az is, hogy hónapokig kell várni, míg elindul a folyósítás, vagyis nehezen elképzelhető, hogy egy Romániából vagy Bulgáriából egyik nap betelepülő, a másik nap már támogatásért folyamodó illető azonnal meg is kapja a családi pótlékot.

Franciaország és Németország esetében a kitiltások betartatása nehézkes is lenne – Párizs ezért egyelőre nem is foglalkozik ezzel –, mivel a schengeni övezetben szabadon mozoghatnak a polgárok. Inkább azt az utat választják tehát, hogy ha egy bevándorló kapcsolatba kerül bármilyen állami intézménnyel, akkor ott már villog a piros lámpa. Ezzel el tudnák kerülni azt, hogy megfelelő nyelvtudás nélkül érkezzenek külföldiek tömegei. A kellő nyelvtudás nélkül ugyanis nem olyan könnyű munkát találni, amíg nem helyezkedik el egy külföldi, addig a német vagy francia szociális háló költ rá.

A vendégmunkásokkal, a munkaerő vándorlásával kapcsolatban a nyugati államok ezekkel a megoldásokkal jellemzően csak tüneti kezelést végeznek. A nyugat-európai uniós tagországok rá vannak szorulva a bevándorlókra: csak Németországban 5,5 millió fő lehet azok száma, akikre 2025-ig szükség lesz (jelenleg 3,1 millió külföldi van a 80 milliós államban).

Maradt tehát egyfajta sunnyogás. "A munkaerőre szüksége van a nyugati államoknak, ám azt kevésbé verik nagy dobra, hogy a hozzájuk érkezőket mi illeti meg", erősítette meg a hvg.hu-nak a Németországban élő magyar anyuka. Tapasztalata szerint a kelet-európai munkavállalók igen sok esetben egyáltalán nem tájékozottak arról, hogy milyen jogaik is vannak, nem mernek sok dologra rákérdezni, nem járnak utána annak, mi az, ami úgy jár nekik, mint a német állampolgároknak.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!