"Jóval kevesebb hülye szabály legyen az életünkben" – így vezette fel Lázár János azt a nagyszabású, Államreform 2-nek elnevezett "bürokrácialebontó csomagot", amit a héten jelentett be. A Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondása szerint a kormány szeptemberben összegzi a 2010-ben megkezdett államreform eddigi eredményeit, de szerinte bőségesen van még tennivaló a közigazgatásban, ezért további átalakításokat javasol, hiszen "az állam szerkezete, az állami szolgáltatások minősége érdemben határozza meg egy ország versenyképességét".

''Az állam hajlamos arra, hogy uralkodjon az emberek fölött''

Stiller Ákos

Lázár nem rejtette véka alá, miben látja a legnagyobb akadályt: szerinte az államapparátusnak "elsősorban fejben kell megváltoznia", mert az állam – noha az adófizetők pénzéből működik – még mindig hajlamos arra, hogy uralkodjon az emberek fölött, ahelyett, hogy szolgálná őket. "Az új állam olyan, amely segít, és nem segítségre szorul. Az új állam olyan, amelyre számíthat minden magyar polgár" – fogalmazott a miniszter, de amit mondott, az az elmúlt sok évben sok miniszter száját elhagyta már.

De az Orbán-kormánynak is ez a második nekifutása a köz- és államigazgatás reformjára, illetve a bürokrácia leépítésére. Az első felemás eredményeket hozott.

Az elmúlt évtizedekben a mindenkori kormányok sokszor fogadkoztak, hogy leépítik a bürokráciát és olcsóbbá teszik a közigazgatást, élhetőbbé teszik az országot, kevesebb bosszúsággal és kevesebb várakozással jár majd a hivatalos ügyek intézése, ám sok mindenbe beletört a bicskájuk. Cikkünkben az utóbbi bő egy évtized próbálkozásait soroljuk fel.

1. A Medgyessy-kormány

A közigazgatás reformját Medgyessy Péter kormányfő 2003-ban az egyik legfontosabb lépésnek tartotta a reformok tengerében, amely “nem technikai kérdés és nem is szerkezeti átalakítás, hanem jobb, gyorsabb, korszerűbb szolgáltatást jelent és egy, a fejlesztéseket jobban figyelembe vevő szerkezetet". "Ha ezt megcsináljuk, akkor a rendszerváltozás óta a legnagyobb átalakítást hajtjuk végre" – hangsúlyozta ekkor Medgyessy. A szocialista miniszterelnök a közigazgatás reformjának lényegét úgy határozta meg, hogy ezáltal hatékony, eredményes és minőségi szolgáltatást tudjanak nyújtani. A kormányfő a decentralizációt a közigazgatási reform fő jelszavának nevezte, alapelvként pedig ezzel egybevágóan a kistérségek és a régiók, azaz a középszint megerősítését határozta meg. Emlékeztetett, minden kormány "nekifutott" a közigazgatás reformjának, de senki sem tudta végigvinni, "most megérett az idő" az átalakításra. Medgyessy mellesleg még kormányfőjelöltként 2002-ben arról is beszélt, hogy olyan közigazgatást akarnak létrehozni, amely a hét minden napján, akár 24 órában is elérhető.

Eredményes és minőségi szolgáltatást nyújtani

MTI / Balaton József

A 2002-ben hatalomra került, de 2004-ben lemondott miniszterelnök a ciklus elején arról is beszélt, hogy elkezdik a munkát, ám nem biztos, hogy abban a ciklusban be is tudják fejezni. Ekkor kormányzati szinten még az is felvetődött, hogy leépítik a megyerendszert, és a régiókra, illetve kistérségekre fókuszálnak inkább.

A reformot olyannyira nem sikerült befejezni, hogy a megyerendszer megmaradt, a régiók csak a fejlesztések területén kezdtek érvényesülni (később ezt is visszavágták), a kistérségi átalakítás teljesen megcsúszott – a decentralizáció elbukott. A nonstop közigazgatás pedig olyannyira nem jött össze, hogy még ma sincs egyetlen olyan kormányablak sem, mely 0-24 óra között nyitva lenne (pedig 2012-ben szó volt erről már). Az idő, úgy fest, nem érett meg az átalakításra, hogy a korábbi miniszterelnök szóhasználatával éljünk.

2. A Gyurcsány-kormányok

A legemlékezetesebb állami, illetve közigazgatási reformötlet, ami a Gyurcsány-kormányokhoz köthető, az az Államreform Bizottság (ÁRB) 2006-os felállítása volt. A bizottság egy évig élt mindösszesen, vezetője, kormánybiztosi pozícióban, Draskovics Tibor expénzügyminiszter volt.

Már a bizottság felállítása előtt több ezer embert elküldtek a minisztériumokból, csökkentették a tárcák, a helyettes államtitkárok, korlátozták a kormánybiztosok számát, és megszüntették a közigazgatási államtitkári posztot, majd kinevezték a részterületekért felelős szakállamtitkárokat. Számos háttérintézményt, közalapítványt is megszüntettek, megrostálták az országos hatáskörű szerveket.

Voltak azonban az állami közszolgáltatások területén eredmények, ezek döntően a közoktatás, egészségügy, és szociális szolgáltatások területén csapódtak le leginkább az állami kiadások megvágásával, illetve a kínálati oldal – többlet kapacitások csökkentésével elért – szűkítésével. Emellett a közigazgatási szolgáltató központok kialakítását is megkezdték, elindult a regionalizáció is (az adóhatóságot és számos más állami hatóságot regionális alapokra helyezték), az intézményeknél bevezették a kötelező pályáztatást (Szetey Gábor személyügyi államtitkár nagy hévvel vetette bele magát az átalakításokba), illetve teljesítményértékelést. De ekkor sem sikerült a teljes reform, ennek tetejébe pedig a minisztériumokat egy helyre költöztető kormányzati negyed terve is elbukott.

Szetey Gábor - belevetette magát

MTI / Beliczay László

A második Gyurcsány-kormány alatt elmaradt a miniszterhelyettesi poszt, a régiók, a kötelező kistérségi társulások kialakítása, a megyerendszer megszüntetése. Az országgyűlési képviselők nem fogadták el az önkormányzati tisztségek számának csökkentését, és az összeférhetetlenségi szabályok szigorítását sem. Törvényi felhatalmazás hiányában a kormány kénytelen volt összevonásokkal, pénzügyi eszközökkel ösztönözni az állami szervek regionalizációját, a közigazgatási rendszer átalakulását: az önkormányzatok 99 százaléka 2007-re ugyanakkor önkéntes alapon részese valamelyik kistérségnek. Hátra volt még a kistérségi központi jegyzők intézményének kialakítása, amitől a 3100 önkormányzat apparátusának csökkenését várták.

3. A 2010 óta regnáló Orbán-kormányok

A második Orbán-kormány az államapparátus jelentős lefaragását és a bürokrácia csökkentését ígérte, a 2010-es induláskor mégis alig 23 főt faragtak csak a központi apparátus létszámán. A költségvetési szférában dolgozók létszáma pedig ma egyáltalán nem mutat csökkenést 2010-hez képest, bár ennek főként a felpörgetett közmunkaprogram az oka – de ha a közmunkásokat ki is szűrjük, az állam- és önkormányzati apparátusban ma többen dolgoznak, mint négy éve. Külön érdekes, hogy a mutató annak ellenére nem csökkent, hogy 2012-ben, a folyamatos kiigazítások szükségessége miatt több ezer fős leépítést jelentett be a kormány.

A kormány ugyanakkor hozzányúlt pár olyan területhez, melyet korábban kihagytak. Ilyen volt például az önkormányzati rendszer átalakítása, ez már a 1990-es évek elején felmerült, a második Orbán-kormány 2011 végén lépett ebben az ügyben. Az államhoz több feladatot delegáltak, újfajta finanszírozás is életbe lépett, kétezer fő alatt nem lehet saját önkormányzata egy településnek, a hitelfelvétel, kötvénykibocsátás is megszigorodott (emiatt adósodott el több település is igen csúnyán a korábbi időben). A költséghatékonysági szempontok kétségkívül érvényesülhettek a kevesebb önkormányzati képviselővel, illetve ottani dolgozóval, ám a kritikusok részéről elhangzott, hogy az új rendszerrel gyakorlatilag kiüresítették az önkormányzatokat (és a megyéket is), túlságosan magához vonta az állam a feladatokat.

A közigazgatási átalakítás része volt a kormányhivatali, illetve járási rendszer felállítása: a járások a kistérségi rendszert váltották fel, a kormányhivatalok pedig az egyszerűbb ügyintézést hivatottak elősegíteni.

A kormány emellett a Magyary Zoltán közigazgatási-fejlesztési program 2011-ben történt elindításával állításuk szerint 2014-re jelentősen csökkentette a magyar lakosság bürokratikus terheit (sokat segített szerintük az egyablakos ügyintézés), ráadásul a vállalkozások adminisztrációs terheit is megvágták. Utóbbi ügyben azonban inkább csak szerény részsikerről lehet beszélni: Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter 2011 tavaszán óriási adminisztrációegyszerűsítő programot vázolt fel. Ennek részeként például egyszerűbb, gyorsabb lett az építési engedélyt beszerezni, nagyobb vállalati beruházásokat minősíthetett nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásokká a kormány, amivel a mindenféle engedélyezés gyorsabbá vált.

A kétlépcsős akció első részéből lett is valami, ami a kormány nagyvonalú becslése szerint 100 milliárd forintot segített megtakarítani a vállalkozásoknak. A második lépcsőre aztán a kabinet elfelejtett rálépni. A most beharangozott Államreform 2 ennek a folytatásaként is felfogható, de a törvényszövegek csak a következő hetekben lesznek nyilvánosak.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalára, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Ha a cikkre az ismerősei figyelmét is felhívná, akkor a "Megosztom"-ra is kattintson! A közösségi oldalon plusz tartalmakat is talál.