A pakisztáni Sialkotban készítik a világ focilabdáinak 40 százalékát – írja az Atlantic. Az 1,6 milliós városban nagy hagyományai vannak ennek az iparágnak: a térségben élő britek, akik focizni szerettek volna, a 19. század folyamán folyamatosan türelmetlenek voltak, mivel mindig várni kellett az import labdaszállítmányokra. 1889-ben azonban egy brit katona kilyukadt labdáját elvitette megstoppoltatni egy helyi mesterhez, majd mivel olyan jól sikerült a munka, rendelt egy szállítmány új labdát. 1982-ben már a sialkoti labdákat rúgták a foci vébén. Jelenleg mintegy 100 cég foglalkozik labdagyártással a városban.

Csakhogy egyáltalán nem hatékony módszerekkel készülnek a sporteszközök, egy amerikai kutatócsoport arra próbált meg választ találni, hogy ennek mi lehet az oka. Azt találták, hogy sokszor maguk a munkavállalók az akadályai új technológiák, innovációk bevezetésének. Mégpedig azért, mivel addig, míg rendesen megtanulják kezelni az új technológiát, kevesebb darab terméket tudnak leadni, ez pedig kisebb bért is jelent. Így sok esetben elhallgatják az új technológiák előnyeit, csak hogy nehogy csökkenjen a bérük.

A kutatók ugyanakkor komoly eredményt értek el azzal, hogy egy hónapig plusz pénzt juttattak a cégek dolgozóinak, a vállalkozások közül így nagyobb arányban kezdtek el alkalmazni új technológiákat. Mindez pedig azért is fontos megállapítás, mivel rávilágít arra, hogy mennyire fontos az, hogy a munkavállalók milyen élményekkel szembesülnek munkahelyükön, és ha erre a cég megfelelően, rugalmasan tud reagálni, akkor a hatékonyságot is növelni tudja, és az innovációt nem kaszálják el már az első lépcsőfoknál.

A kész labdákra Brazíliában, a vb helyszínén csak a dátumot és a csapatok nevét nyomják rá: