Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nyolcvanhétezer-ötszáz forint. Ennyi lenne az az összeg, amire egy szerény életvitelhez – létminimum – ma szüksége van egy főnek a statisztikai hivatal szerint. Szakértők szerint hivatalosan több millió ember él ez alatt a szint alatt, a helyzet ráadásul 2009 óta folyamatosan romlik, a kormány pedig elengedte a legelesettebbek kezét. Probléma ugyanakkor, hogy a minimálbér nem fedezi a létminimum összegét, erre megoldás lehetne az, hogy a minimumjövedelem szintjét a létminimum szintjére emelnék. A cégek ezt ki is tudnák fizetni.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) idén is közölte, hogy pontosan mennyi az az összeg, amelyből havonta a különböző háztartások meg tudnak élni. Egyfős háztartásnál a havi létminimum értéke 2013-ban 87 500 forint, míg egy két felnőttel, két gyermekkel rendelkező családnál majdnem 240 ezer forint volt ez az összeg. Azt ugyanakkor a KSH 2011 óta immár negyedszerre sem közölte, hogy hány százezer ember is kénytelen ennél kevesebb pénzből megélni.
A titkolózás feltehetően nem véletlen, a szám minden bizonnyal igen nagy lehet. Elég lehet csak abból kiindulni, hogy Magyarországon a nettó minimálbér 66 ezer forintra jön ki – családi adókedvezmény nélkül –, vagyis a hivatalosan megszabott minimumbérből a KSH számítása alapján nem igazán lehet a a "folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény szükségletek kielégítését" biztosítani. Bár arról megoszlanak a vélemények, hogy a létminimumérték alatti jövedelemszint mennyiben hoz magával anyagilag deprivált (megfosztott) életkörülményeket, az biztosnak tűnik, hogy egy pár ezer forintos eltérés nem változtat azon, hogy mennyi magyar van rendkívül nehéz helyzetben.
Romlik a helyzet 2009 óta, de árnyalni kell a képet
A létminimum nem tekinthető szegénységi küszöbnek, Magyarországon a legutóbb, 2011-ben nyilvánosságra hozott adatok szerint majdnem 4 millió ember élt e szint alatt – mondta Bass László, az ELTE egyetemi tanára. A szegénységi küszöb a mediánjövedelem – az emberek felének e felett, másik felének ez alatt van a jövedelme – 60 százalékánál meghúzott szint jobban mérheti, ez alatt durván 1,5 millió ember él Bass szerint.
Az egyetemi tanár elmondása szerint Magyarországon a gyermekvállalás jelentős mértékben bír "elszegényítő" hatással: a 18 év alattiak több mint negyede tekinthető szegénynek. Akinek pedig már 3 gyermeke van, az jövedelmi szempontból igen valószínű, hogy a szegény kategóriába esik. Meghatározza még a szegénységet a területi elhelyezkedés is: Közép-, illetve Nyugat-Magyarországon alacsonyabb ez a mutató, míg Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, illetve a Viharsarokban és Baranya déli részein magasabb az érték a kutató szerint.
A település nagysága is komoly hatással van a szegénységre: egy nagyvárosban jobbak a munkalehetőségek, így a szegénység szintje is alacsonyabb, az említett északi, keleti területeken ugyanakkor nincsenek olyan munkahelyek, amelyek felszívnák a munkanélkülieket. További probléma még Bass szerint az is, hogy a segélyezést 2009 óta befagyasztották, sok esetben még nominál értéken is csökkentek az összegek. A helyzetre a közmunka sem megoldás: ezzel ugyanis körülbelül nettó 60 ezer forintot lehet keresni havonta, ha ehhez még a családi pótlékot és adott esetben a gyest is hozzáadjuk, akkor sem jön ki 100 ezer forintnál nagyobb havi jövedelem. Ráadásul egy családból csak egy fő dolgozhat közmunkában, így ha van még két gyerek, illetve egy házastárs is, akkor négyüknek kellene ekkora összegből megélniük, ami szinte lehetetlen az egyetemi tanár szerint.
Bass szerint bárhogyan is nézzük, bármelyik adatra is fókuszálunk, az látszik, hogy 2009, a válság kitörése óta romlott a helyzet, 2010-2011 óta pedig jelentős romlás látható. Az ELTE tanára úgy véli, a jelenlegi kormány nem volt képes enyhíteni a szegénység mélyülésén: míg más európai országokban, ahol meg is vágták a szociális kiadásokat, arra figyeltek, hogy a legelesettebbeket ne hagyják "bezuhanni a szakadékba", nálunk "elengedték ezt a réteget" (a kisebb keresetűek helyzetének romlására a Policy Agenda elemzése is felhívta a figyelmet).
Az ELTE tanára szerint emellett ha a 4 milliós létminimum alatti tömeget nézzük, akkor az látható, hogy ebből a csoportból körülbelül 2,5 millióan lehetnek azok, akik nem szegények, de vegetálnak, a "tojáshéjon táncolnak". Épp hogy ki tudják fizetni a számláikat, épp hogy meg tudják venni az élelmiszert, de ha elveszítenék munkájukat, akkor reménytelenné válna helyzetük.
Bass szerint azonban hozzá kell tenni, hogy a számokból kirajzolódó riasztó kép ellenére rendkívül árnyalt a hazai szegénységi helyzet, a valóságban pedig sok esetben nem ennyire borús a kép. Ha elmegyünk egy faluba, és megkérdezzük, hogy mennyit keresnek az emberek, akkor ijesztő számokat kapunk, ám mégis megélnek valahogy, megtermelik maguknak az élelmiszer egy részét például – hangsúlyozta az egyetemi tanár. Csakhogy szerinte erre nem lehet társadalom-, illetve szociálpolitikát építeni, nem arra kellene támaszkodni, hogy az emberek "majd csak megoldják valahogy".
A létminimummal lehet igazán belőni a szegénységet
A legjobb indikátor a szegénység mérésére a létminimum értéke, mivel ez egy "kemény" mutató – fejtette ki a hvg.hu-nak Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. Az összes többi indikátor a közgazdász szerint ugyanis csupán relatív. Ha például az átlagjövedelem 66 százalékánál húzunk egy határvonalat, hogy azalatt szegénynek tekinthető valaki, a számítás csak Nyugat-Európában működne rendben. Kelet-Európában ugyanis rendkívül összenyomott a bértábla a közgazdász szerint, így elképzelhető, hogy ha akár az átlagjövedelem 50 százalékánál húzzuk is meg a szegénységi határt, az e fölé esők sem tudnak megfelelő életszínvonalat biztosítani maguknak. A relatív mutatókkal szemben ugyanakkor a létminimumban meg van határozva, hogy mennyi élelmiszert kell elfogyasztani ahhoz, hogy ne legyünk biológiailag önkizsákmányolóak – emelte ki Pogátsa.
| Hogyan állunk nemzetközi összehasonlításban? |
Röviden: nem jól. Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat több évre visszamenőleg közli a súlyos materiális deprivációs rátát az unió országaiban. A rátába kilenc indikátort sűrítettek be, ilyen például az, ha egy embernek, háztartásnak nincs telefonja (mobilja sem), nem tudja fizetni közüzemi számláit, vagy nem engedhet meg magának húst/halat minden második nap. A kilenc indikátorból három együttállása szükséges a súlyos materiális depriváció fennállásához. Magyarországon a népesség bő 30 százaléka nem tudott magának megengedni húst minden második nap 2013-ban, a mutató emelkedett az előző évhez képest.  Eurostat Ha például a különböző létszámú háztartásokat nézzük, akkor az látszik, hogy a gyerekkel rendelkező háztartásoknál igen súlyos a helyzet. Ráadásul nem csak a három-, vagy többgyerekes háztartásoknál riasztóak a számok, hanem már egy gyereknél is a közép-európai országoktól negatív irányba jelentősen eltérő mutató jön ki.  Eurostat |
A közgazdász szerint botrány, hogy a KSH nem közli azt, hányan is vannak a létminimum alatt, mivel egyáltalán nem mindegy, hogy az ország népességének 20, vagy 40 százaléka él ilyen színvonalon. 2010-ben a hivatal becslései szerint 37 százalék volt a létminimum alatt élők aránya, azóta romolhatott a helyzet Pogátsa szerint. Ez az adat ráadásul szerinte talán a legfontosabb adat lenne ma Magyarországon, ennek tükrében ugyanis adott esetben gyökeresen más gazdaság-, illetve szociális politikára is lehet szükség.
Arra a kérdésre, hogy mennyire torzíthatja a minimálbér és létminimum közötti különbséget a magyarországi feketegazdaság aránya, a közgazdász elmondta, hogy a különböző kutatások szerint is az látszik, hogy nem olyan nagy a fekete jövedelmek aránya, mint ahogy azt a közvélemény képzeli. A legpesszimistább becslés szerint a GDP-hez mérten 18 százalék a feketegazdaság aránya, a feketén foglalkoztatottak száma pedig 600 ezer fő körül lehet – emelte ki Pogátsa. A fekete jövedelmek ennek tükrében ugyanakkor kevésbé tompítják a létminimum és a minimálbér közötti különbséget, vagyis aki minimálbért keres, az a fekete jövedelemmel együtt is a létminimumnál jóval kevesebbet visz haza a hó végén. A fekete jövedelmek ráadásul romboló hatással is bírnak: így kevesebb pénz folyik be az államkasszába, ahonnan kevesebb pénzt lehet például jövedelemkiegyenlítő szociális programokra is költeni.
Minimálbér = létminimum
A helyzet javítására az lehetne egy megoldás Pogátsa szerint, hogy fel kellene emelni a minimálbér nettóját a létminimum szintjére. Természetesen vannak olyan ellenérvek, hogy ez kiszorító hatással lenne a munkavállalók egy részére, akik a jelenlegi minimálbér körül keresnek, ám a közgazdász szerint ez a vélekedés egyáltalán nem bizonyított. 2001-ről 2002-re az átlagjövedelem 30 százalékáról 50 százalékára emelték a minimálbért, és a kutatások azt mutatják, hogy míg a minimálbér emelése félmillió ember helyzetén javított – azokén is, akik nem minimálbért kerestek, de a minimumbér emelése közvetetten az ő bérüket is felhúzta –, mindeközben mindössze 12 ezer ember szorult ki a munkaerőpiacról. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság, a vállalatok ki tudták fizetni a megemelt bérrel a munkavállalókat, csak korábban nem akarták – hangsúlyozta Pogátsa.
Szerinte gazdasági katasztrófa lenne, ha egy minimálbért kapó munkavállaló nem tudná megtermelni a létminimum szintjét. A rendkívül sok, körülbelül 1,2 millió minimálbéres munkavállaló (korábbi összesített statisztikák itt találhatóak) helyzetének háttérében az állhat, hogy a cégek sokszor nem akarnak nekik magasabb bért adni. "Nagyvállalatok vezetőitől is azt hallom, hogy jó lenne, ha emelnék a minimálbért, mivel jelenleg azok a cégek nyernek a versenyben, akik kizsákmányolják a munkaerőt és rendkívül alacsonyra szorítják le a költségeiket, a hatékonyabb technológiával dolgozó cégek kiszorulnak a piacról" – emelte ki a közgazdász. A munkavállalók kizsákmányolásával történő versenyzés pedig nem járható út, ha egy szociális Európát akarunk létrehozni.
Ez az egész rendszer pedig csak akkor lehetne működőképes Pogátsa véleménye szerint, ha az összes EU-tagállamban a mindenkori létminimum szintjéhez szabnák a minimálbért, így az is elkerülhető lenne, hogy a tőke áttelepüljön egy lényegesen alacsonyabb bérköltségű országba. Természetesen lennének továbbra is bérkülönbségek az uniós tagállamok között, ám ezzel legalább a szerény megélhetés biztosított lenne mindenhol az EU-ban – tette hozzá a közgazdász.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
