Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyvezető igazgatója elmondta: a bankrendszer GDP-arányos mérlegfőösszege 68 százalékról 121 százalékra nőtt 2004-től a válság előtti időszakig, ami részben egy erőltetett konvergenciafolyamathoz kapcsolódott. A GDP-arányos mérlegfőösszeg jelenleg 95 százalék.

Hozzátette: az elmúlt 10 évben a lakosság mindennapi életének részévé vált a bankolás, az unióba való belépés után jelentősen megnőtt a folyószámlák és az ehhez kapcsolódó hitelek, a lakosságnak szánt betéti, majd hitelkártyák és az áruvásárlási kölcsönök száma. A lakásvásárlási célú jelzáloghitelek felfutása már a kétezres évek elején elkezdődött az állami támogatásnak köszönhetően. Később az állami támogatás megszűnésével megjelentek a devizaalapú autóvásárlási, majd jelzáloghitelek is, amelyek nagyarányú elterjedése azonban káros folyamat volt - mondta az ügyvezető igazgató.

A bankrendszer ezalatt robbanásszerűen fejlődött, amiben jelentős szerepet játszott a külföldi tulajdon magas aránya. A bankok bíztak a konvergenciafolyamatban, abban, hogy a felzárkózás révén Magyarország gazdasági növekedésének rátája fölülmúlhatja az unió átlagos bővülési ütemét, s így az itthoni bankok mérlegfőösszegének növekedése is gyorsabb lehet, mint az EU-ban.

Az új hiteltermékekkel a magyar háztartások bepótolhatták az elhalasztott fogyasztásukat, a fiatalok könnyebben vásárolhattak lakást, bővült a folyószámlához társuló szolgáltatások színvonala és köre, megjelentek a személyre szabott megtakarítási termékek. Emellett azonban a túlköltekező költségvetési politika és az inflációs célt követő szigorú monetáris politika kombinációja oda vezetett, hogy az alacsony kamatozású devizakölcsönök elárasztották a lakossági hitelpiacokat - elemezte az ügyvezető igazgató.

Elmondta: az egészséges ütemű konvergencia gyorsan erőltetetté vált, a devizahitelezés miatt túlfűtött lett a gazdasági növekedés. Az MNB szerint a bankrendszer által fűtött lakossági devizahitelezési boom miatt közel 1 százalékponttal volt magasabb a gazdasági növekedés. Ekkor a magyar bankrendszer a világon az egyik legmagasabb, 20 százalék feletti tőkearányos jövedelmezőséggel bírt.

Az MNB ügyvezető igazgatója kiemelte: a válság után a bankszférában konszolidációs periódus indult el, miközben megváltozott, egyértelműen romlott a külföldi bankok megítélése. Az anyabankok a saját országuk gazdasági érdekeit helyezték előtérbe, emiatt "itteni mérlegeiket gyorsan leépítették". Ezt a folyamatot erősítette a lakossági devizahitel-portfolió "mérgezővé" válása. A külföldi források az elmúlt 5 évben 12 milliárd euróval csökkentek. A jelzáloghitelek hosszú, 15-20 éves futamideje miatt a vállalati hitelezés, illetve a kis- és középvállalkozások (kkv) hitelezése vált a leépítés áldozatává. A vállalati hitelkínálat drasztikus szűkítése 1-2 százalékpontos gazdasági növekedési áldozatot követelt - tette hozzá.

Nagy Márton pozitívumként emelte ki, hogy a hazai pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása során nem kellett költségvetési pénzt a bankrendszerbe pumpálni, mivel a külföldi anyabankok mintegy 3 milliárd euró tőkeemelést hajtottak végre a magyarországi leánypénzintézeteiknél.
Jogosan vetődik fel a kérdés a külföldi és hazai tulajdon helyes arányáról - mondta az ügyvezető igazgató, aki szerint az sem jó, ha nagyon magas szintet ér el a külföldi tulajdon, és az sem, ha a hazai tulajdon domináns aránya jellemez egy bankpiacot.
A magyar bankrendszer jövőjét tekintve hangsúlyozta, hogy a közvetítőrendszer megfelelő működése a hitelintézetek, a gazdaságpolitika és a szabályozó hatóságok közös érdeke és egyben közös felelőssége is. A cél az, hogy a bankrendszer támogatni tudja a fenntartható gazdasági növekedést, illetve az egészséges konvergenciát, a jövőben ezen kell dolgozni - mondta Nagy Márton.