Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Interaktív infografikában foglalták össze a brüsszeli Bruegel Intézet kutatói, hogy mely uniós tagállamok aggódhatnak igazán, ha az Európai Unió gazdasági szankciókat vezetne be Oroszország ellen. Gáz, külkereskedelem, befektetések – minden egy felületen. Nem meglepő módon a keleti tagállamok kötődnek jobban az oroszokhoz, ám például a finnek, vagy a görögök is csúnyán megégethetik magukat.
Egy interaktív infografikába sűrítették a brüsszeli Bruegel Intézet szakértői azokat a számokat, melyeket minden bizonnyal most sok uniós fővárosban számolgatnak a gazdasági szakemberek, politikusok (az adatok zöme 2012-es). Bár a kutatók megjegyzik, hogy a szankciók negatív összegű játékot jelentenek, ebben pedig Oroszország járna rosszabbul, de felhívják arra is a figyelmet, hogy az uniós tagállomok gazdasági kitettsége között igen nagy a különbség.
Az infografikán mindenki szabadon végigkattintgathatja az egyes területeket, amelyekből látszik, hogy melyik ország mennyire érintett. Nem meglepő módon a keleti, közép-európai tagállamok komolyan kitettek az orosz gáznak, ám érdemes hozzátenni, hogy például Görögország is komoly mértékben (kétharmados arányban) használ fel orosz földgázt. A három balti állam exportjában az Oroszországba irányuló kivitel 10 százalék feletti, a működőtőke területén pedig Hollandia (12 százalék a teljes befektetési összegből), és Ciprus (30 százalék felett a teljes összegből, minden bizonnyal az ottani orosz pénzek miatt) járhatna rosszul. Az oroszok uniós tőkebefektetései is ebbe a két államba irányulnak leginkább, a keleti tagállamokban a befektetések nem érik el az egy százalékot sem (a teljes FDI-t tekintve). Érdemes még megjegyezni, hogy az export, import területén Ukrajna a legkitettebb Oroszországnak. A pénzügyi kitettség tekintetében pedig Ausztria ugrik ki a többiek közül.
A Bruegel Intézet szakértői szerint mielőtt az EU szankciókat vezetne be, tisztában kellene lenni azzal, hogy pontosan mit is szeretne a 28 tagú blokk elérni a szankciókkal. Ezek után pedig a vezetőknek meg kell érteniük, hogy ki és meddig hajlandó elmenni a szankciók területén. Ha az EU elfogadja azt, hogy a helyzet eszkalálódásának komolyabb költségei lesznek, ezek után egységet kell mutatni. Egy határozott lépés az eszkalációs periódust lerövidítheti, és gyorsabban újrakezdődhet a kooperáció, ha lezárult a krízis.
A szankcióknak ugyanis nem az a céljuk, hogy megmutassák, mekkora kárt tudnak okozni a szankcionáltnak, hanem hogy a szankciókat alkalmazó mekkora fájdalmat tud tolerálni. Ha az EU keményen fel tudna lépni, akkor az orosz gázimport leállítása erős jel lehetne, limitált hosszú távú hatásokkal. 130 milliárd köbméter orosz gáz – ennyit importált az EU 2013-ban – helyettesítését minden valószínűség szerint az uniós tagállamok nem tudnák olcsón megoldani, ám az oroszoknál 70 milliárd dollár esne ki, ez az orosz GDP 3 százaléka. Ezzel a lépéssel hatástalanítani lehetne az oroszok gázfegyverét, de ha a normális gazdasági kapcsolatok újraindítják, nem lesz a lépésnek hosszú távú hatása.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
