Az összeomlás a rendszerbe van építve
A papírpénzrendszerben túl nagy a kísértés, hogy az államok a problémákat pénznyomtatással kezeljék, amely pénzpumpa azonban hosszú távon magát a rendszert veszélyezteti.
Hetek, sőt hónapok óta találgatják a befektetők, hogy vajon az amerikai jegybank mikor kezd el szigorítani a monetáris politikán. Talán már decemberben lassítja/leállítja a pénzpumpát, és elképzelhető, hogy 2014-ben már kamatot is emel? A térdek eközben remegnek, attól félnek ugyanis a tűzhöz közel állók, hogy ha a Fed valóban rálép a fékre, akkor a kamatok emelkedésnek indulnak, ami a világszerte végletekig eladósodott piaci szereplőket – államok, bankok, lakáshiteles magánszemélyek – végleg a víz alá nyomhatja. Valami itt nincs rendjén. A jelenlegi gazdasági rend csakis úgy maradhat fenn, ha a kamatok a fejlett világban sosem emelkednek 0 százalék fölé? – teszi fel a kérdést a Pénzügyi Szemle Online blogja.
Philipp Bagus, a Ludwig von Mises Institute kutatóintézet közgazdásza úgy látja, hogy ez a kérdés természetes velejárója a papírpénzrendszernek, amely hosszú távon önpusztító. Túl nagy a kísértés ugyanis a rendszerben ahhoz, hogy ha valami nagy baj van – államcsődök, pénzügyi rendszer összeomlása, hitelválság –, akkor az államok pénzt nyomtassanak. Ez a legkönnyebb út, a pénzpumpa, a politikus pedig mindig a legkönnyebb utat választja. Könnyebb pénzt nyomtatni, és abból kifizetni az adósságokat, mint takarékoskodni és felelős gazdaságpolitikát folytatni.
Ez egy előre jól látható ördögi kör, feltételezve, hogy a gazdasági vezetők mindig a kisebb ellenállás felé haladnak (sodródnak). Békeévekben a politikus nem takarékoskodik, hisz miért is tenné? Beüt a válság, a deficit felmegy, a bankrendszer a csőd szélére kerül. Lehet megszorítani és egy évtizedig szenvedni, vagy pénzt nyomtatni. Utóbbi az egyszerűbb. Az államadósság felmegy, a kamatokat nullára viszik, így látszólag kezelhető a helyzet, egészen addig, amíg a kamatok nem kezdenek el emelkedni. Ekkor ugyanis az adósság összeroppantja a rendszert.
A kutyaszorítóból hét kiút létezik: 1) az adósságok elinflálása 2) Állami kiadások (nyugdíj, szociális kiadások) drasztikus visszavágása 3) Részleges államcsőd 4) Pénzügyi elnyomás, vagyis tartósan negatív reálkamat, ami gyakorlatilag a megtakarítások adóztatása 5) Az adósságok visszafizetése adóemelésekkel 6) Csőd, és új papírpénz bevezetése 7) Bankbetétesek adóztatása ciprusi mintára. Az adósság-spirálból, amelybe az egyes országokat a papírpénz-rendszer kormányozta, ezek jelentik a kiutat, innen lehet csemegézni. Visszatérve a feltételezésre, hogy a politikusok mindig a könnyebbik utat igyekeznek követni, feltételezhető, hogy a jelenlegi adósságválságot továbbra is az 1)-es és a 4)-es opciókkal igyekeznek majd kezelni.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.