A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) közzétette a 450 MHz-es frekvenciasáv szabad blokkjára vonatkozó pályázati felhívását, és a Világgazdaság értesülései szerint a korábbi egyeztetések bár két indulót valószinűsítettek, lehet, hogy csak egy pályázó lesz: az MVM.

Ha ez igaz, akkor – nagyon-nagyon messziről nézve ugyan, de – igaz, hogy az állam (illetve: egy állami cégen keresztül az állam) mégsem tett le arról, hogy saját mobilszolgáltatója legyen. A gazdasági napilap ezt azzal is támasztotta alá, hogy egy közelmúltban tartott konferencián az állami energiaipari vállalat egyik vezetője állítólag kijelentette: az MVM középtávon jelentős szereplőjévé kíván válni a hazai távközlési piacon. 

Újra felmásznak a toronyra?

Túry Gergely

Elvileg bármihez jó

Ezzel kapcsolatban egy távközlési szakember szerint érdemes tisztázni, hogy ha az MVM meg is szerzi a 450 MHz-en meghirdetett pakkot, az még nem jelenti azt, hogy a villamos művek mégiscsak újraélesztené a negyedik mobilszolgáltató egyszer már elhasalt kormányzati elképzelését. Azért nem, mert bár, "a 450 MHz arra használható, amilyen végberendezéseket gyártasz hozzá", a jó terjedési tulajdonságainak köszönhetően kevés bázisállomással is jó lefedettséget lehet elérni, ám a frekvenciasávnak szolgáltatási szempontból komoly korlátai vannak. Ezek miatt – bár a pakk az e-útdíj rendszer kiszolgálásához jól jöhet (bár éppen ennek realitását vonta kétségbe néhány napja a nol.hu), és elvileg nagy adatforgalom is bonyolítható rajta keresztül – a lakossági és vállalati felhasználók által elvárt 3G-4G minőségi szintű mobiladatszolglátatásnak már technológiai korlátai vannak.

Érdemes visszaidézni: amikor az NMHH "kitette az ablakba", hogy értékesítené e frekvenciasávban a még kihasználatlan, szabad blokkot, azt is közölte, hogy ez a tartomány igazából nem lakossági szolgáltatásra való. Hanem ennek segítségével például bekapcsolhatók lesznek az országos digitális vérkeringésbe a járási hivatalok és kistelepülési kormányablakok. Meg még olyan, államigazgatásilag fontos területek is, mint az elektronikus házi őrizeti rendszer megerősítése, a készenléti és segélyszolgálatok hatékonyabb kommunikációja, az anyakönyvi rendszer fejlesztése, vagy a városi közlekedés tájékoztató rendszerei és a smart metering, illetve az úgynevezett M2M (Machine-to-Machine, vagyis gépek közötti) kommunikációs rendszerek kiépítése és fejlesztése.

Ez egyáltalán nem tartozik egy súlycsoportba a lakossági és válallati mobilszolgáltatásokkal, és ezt a pakk "kikiáltási ára" is jelzi. Az NMHH a szabad frekvenciablokk pályázati díját 150 millió forintra árazta be, a nyertes pályázónak, aki 10 évre kap jogosultságot, négy évig 132 millió forint frekvenciadíjat kell befizetnie az államkasszába, az ötödik évtől pedig évi 265 milliót.

Negyedik? Lehet, de nem úgy!

A kérdés az, hogy az MVM ezzel az összpiaci szempontból igen aprócska tortaszelettel csak elkezdi, vagy letudja a mobilfrekvencia-piaci bevásárlását. Mint azt már korábban is megírtuk, elvileg van arra mód, hogy a még állami tulajdonban lévő, értékesítésre váró 900, 1800 és 2100 MHz-es frekvenciapakkokból egy negyedik piaci szereplő is megjelenjen a piacon. Elvileg ebből akár egy Vodafone méretű új céget is össze lehetne állítani. Az azonban szinte kizárt, hogy a szintén kiírás előtt álló aukción a jelenleg a piac háromnegyedét elfoglaló három mobilosszolgátató helyett mindent az új szereplő nyerjen meg, pláne, hogy egy ilyen, a piacon nulláról induló szereplő helyzetbe hozása csak hosszú távon megtérülő beruházásként látszik reálisnak.

A lehetőség valószínűsítése kapásból több problémát is felvet. Egyrészt, hogy az MVM önmagában erre a mutatványra nem feltétlenül vehető rá (mert például a paksi atomerőmű építési terveihez ennél sokkal nagyobb léptékű beruházáshoz kell gyűjtenie a pénzét, miközben az E.On-tól megvásárolt gázüzletág müködtetési költsége mellett az ahhoz felvett óriási hitel törtlesztőrészleteit is ki kell termelnie), másrészt viszont az sem valószínű, hogy egy ilyen felvásárlást a három mobilszolgáltató tétlenül nézne – ha már egyszer 100 milliárd forintot fizettek szeptemberben az elkövetkező kilenc évre szóló piaci nyugalmukért.