A kínai buborékgazdaság finanszírozása egyre inkább az árnyékbankrendszertől függ, az instabil finanszírozás pedig kaotikus végkifejlettel fenyeget – mondja Andy Xie független sztárközgazdász. A kínai közgazdász az MIT-n szerzett doktori fokozatot, korábban pedig a Morgan Stanleynél is dolgozott, ahol provokatív látásmódjáról volt ismeretes.

A bizonytalan finanszírozási helyzet szerinte azonban azzal fenyeget, hogy ha a dollárhiteleket nyújtók – az árnyékbankrendszer tagjai egyes ügyleteknél alacsony kamatozású dollárkölcsönöket vesznek fel, amelyeket drágább jüanhitelekként helyeznek ki – bizalma meginog kínai adósaikban, vagy netalán egyszerre elapadna az olcsó forrás, akkor kipukkadnak a buborékok, és a gazdaság kaotikus körülmények között összeomlik. Xie azok közé a közgazdászok közé tartozik, akik pontosan megjósolták az 1997-es ázsiai gazdasági válság kirobbanását, a dotcomlufi kipukkanását, illetve a 2008-as hitelválságot is.

Elemzésében hasonlóságot talál a jelenlegi kínai folyamatok és az 1997-es délkelet-ázsiai összeomlást megelőző helyzet között. Abban az időszakban is az olcsó dollárhitelekre alapozott carry trade táplálta a buborékok hizlalását. A különbség ugyanakkor az volt, hogy Kína esetében mindez sokkal nagyobb méretekben folyik. Akkor a Fed kamatemelése húzta-eresztette le a lufit, most a Fed monetáris enyhítésének leépítése játszhatja el ugyanezt a szerepet.

A hitelkihelyezés nagyjából 14 ezer milliárd jüannal (2,3 ezer milliárd dollár) bővült 2013 első tíz hónapjában, aminek fele nem bankoktól, hanem alapoktól, alapok által nyújtott kölcsönökből származott. Az árnyékbankrendszer szerepe részben a bankok visszahúzódása miatt lesz egyre nagyobb. A telek- és más ingatlanspekuláció olyan magas szinte emelkedett, hogy a józan ész mentén működő pénzintézetek kamataikat emelve igyekeznek kifarolni a piacról. Emellett a Fed monetáris enyhítése miatt keletkező olcsó pénz mellett a pénzintézetek hitelezésének csökkenése is előmozdítja a carry trade-et

A piacra ömlő pénz azonban nyomás alá helyezi az inflációt. Az ingatlanárak emelkednek, úgy látszik, hogy a spekuláció kifizetődő, így egyre többen élnek ezzel. Közéjük tartoznak azok a nem spekulatív vállalatok, amelyek profitja csökken – sok Kína keleti partján működő magánvállalkozás szembesül nyeresége drámai visszaesésével.

A kipukkadásra, összeomlásra Xie többfajta szcenáriót vázol. A spekulatív buborékok kétféleképpen érhetnek véget: a bizalom összeomlása vagy a hitelforrások elapadása miatt. A dotcomlufi kidurranása 2000-ben az első kategóriába tartozott. A 2007-ben kezdődött jelzálogpiaci válság, amelyben hitelképtelen ügyfelek kaptak lakáskölcsönt úgy, hogy az ehhez szükséges forrást a hitelnyújtók átverésével szerezték meg, a befektetők pénzének elapadása miatt következett be.

A Kínában nyújtott ingatlanhitelek természete olyan, hogy a kölcsön időtartama rövidebb, mint a törlesztés, ezért folyamatosan újakra kell lecserélni a korábbi kölcsönöket. A befektetői bizalom fenntartásának kulcsa ezért az, hogy a finanszírozók úgy lássák: a hiteleik fedezetéül szolgáló ingatlanok ára folyamatosan nőni fog. Ez jelenleg csak a nagyvárosokban működik, a kisebbekben ingadozik a helyzet, ezért elég egy apró pszichológiai sokk, és beindul a láncreakció-szerű összeomlás.

Az elemzés többi részéről itt lehet olvasni.