A valaha volt legnagyobb bírságot szabta ki a Gazdasági Versenyhivatal a magyar bankokra a végtörlesztések korlátozására irányuló összehangolt magatartás, kartellezés miatt. Összesen 9,5 milliárdos büntetést kapott tizenegy magyar pénzintézet. A hivatal honlapján elérhető döntés részletes indoklásában érdekes e-mailekre, feljegyzésekre bukkanhatunk az ügy kapcsán, melyek a büntetés kiszabásának hátterébe engednek bepillantást.

Az egész történet még 2011 őszére nyúlik vissza, amikor többek között Rogán Antal fideszes képviselő jelezte: összejátszást gyanít a bankok elmúlt időszakban megfigyelt, új hitelekre vonatkozó sorozatos kamatemelései mögött.

A bejelentés alapján 2011. november 23-án eljárást indított a hivatal a bankokkal szemben. A banki kartellvádról szóló tárgyalások során idén szeptemberben tíz pénzintézet képviselőjének beszámolóját hallgatták meg. A hitelintézetek elmondásuk szerint felmérték, mekkora veszteséget okozhat számukra a végtörlesztés, és ennek fényében hoztak üzleti döntést. A GVH elismerte, hogy a bankok eltérő mértékben, 0,5-2 százalékkal emelték meg hitelkiváltásra is felvehető hiteleik kamatszintjét a végtörlesztési időszakban. Az eltérő időpontok és mértékek szerint a jogi képviselők szerint a bankok közötti verseny is csökkenti a kartellvád hitelességét.

"Retail risk" reggelik

A GVH döntését ismertető indoklásban a szervezet részletesen leírja, hogy milyen okok, indokok alapján szabta ki a bankokra eső különböző összegű bírságokat, illetve hogyan jutottak el a bírságok megállapításáig. Az indoklásban előkelő helyen szerepelnek az úgynevezett "retail risk" reggelik, illetve az ezekkel kapcsolatos e-mailek, banki nyilatkozatok. Ezek olyan reggelik voltak, amelyeken a bankok kockázatkezelési vezetői vettek részt – egy banki nyilatkozó szerint egy tanácsadócég külföldi példákra alapozva vetette fel az ilyen találkozók lehetőségét –, a lakossági szegmens jelentőségére tekintettel pedig felvetődött, hogy ezen a területen is tartsanak megbeszéléseket. Az indoklás ezek után igyekszik tisztázni, hogy mely bank munkatársai vettek részt a reggeliken, egy védett tanú is a képbe kerül, illetve bankok és banki dolgozók nyilatkozatai is szerepelnek az indoklásban.

Hatalmas büntetést szabott ki a GVH a magyar bankokra

Kiss-Kuntler Árpád

A bankok munkatársainak találkozásait összegző pénzintézeti e-mailekből kiderül, hogy abban egyetértés mutatkozott az egyik 2011 őszi reggelin, hogy "a hitelek tömeges kiváltása a teljes szektorra nézve hátrányos lenne, így próbáljuk ennek intenzitását minél alacsonyabban tartani". Egy, a GVH-nak nyilatkozatot tevő banki dolgozó ugyanakkor rávilágított arra, hogy természetesen megállapították, hogy a végtörlesztés a bankoknak veszteséget okoz, ez egy gazdasági alaptézis, és abban is megállapodtak, hogy ha megvan a végleges törvény szövege, akkor érdemes ránézni még egyszer, és átbeszélni, hogy akkor ez mit okoz, hogyan tudják kezelni. Egy másik banki alkalmazott emellett cáfolta, hogy a találkozón bármifajta megállapodást kötöttek volna, vagy átfogó tervet határoztak volna el.

A bankok munkatársainak nyilatkozataiban olyan kijelentések is szerepelnek, hogy a résztvevők például játékelméleti fejtegetést folytattak a végtörlesztési szabályozás hatásairól, és hogy az ismereteik szerint nem hangzott el követni kívánt stratégia.

E-mail, kézírásos feljegyzések

A GVH indoklásában olvasható, hogy banki dolgozók kézírásos feljegyzéseire is hivatkoznak egy későbbi reggeli kapcsán, illetve további e-mailekre, melyekben egy bank dolgozói belső levelezésükben a megtartott reggeli kapcsán összegzik a végtörlesztéssel kapcsolatos piaci körképet: hányan érdeklődtek addig a bankoknál a találkozón elhangzottak alapján, milyen forrásokból finanszíroznák a végtörlesztést az ügyfelek, mit terveznek lépni az egyes bankok (vagy már meg is tették, például kamatot emeltek). Egy másik bank belső levelezéséből ugyanakkor kiderül, hogy egyes bankok tervezett intézkedéseit nem találták feltétlenül őszintének, egy további bank nyilatkozata szerint pedig az említett találkozón személyes vélemények, kezdeti tapasztalatok és szubjektív vélekedések hangzottak el a végtörlesztéssel kapcsolatban.

A banki dolgozók nyilatkozatai között szerepel olyan is, hogyan alakult a végtörlesztés, mennyiben érintette az a bankokat, ezen információk ismertetését ugyanakkor minden bank sajtótájékoztatókon megtette. A GVH ugyanakkor indoklásában azt írja, hogy egy újságcikk kivételével a 2011 szeptemberi-októberi sajtóhírek alapján azonban nem volt olyan hír vagy tudósítás, amely a "retail risk" reggelikhez köthetően a bankok egymással megosztott információit teljes körűen tartalmazta volna.

Precedens nélküli szükséghelyzetben a túlélésre törekedtek

A GVH ezek után az indoklásban ismerteti, hogy az eljárás alá vontak milyen stratégiát követtek, ki emelt kamatot, ki nem, milyen kondíciókkal igyekeztek a bankok hitelt nyújtani a végtörlesztéshez. Részben erre reagálva a bankok álláspontjaikban kifejtik például, hogy a pénzintézeteknek egy precedens nélküli szükséghelyzetben kellett túlélésre törekedniük. Volt olyan bank, amely azt írta, hogy a magatartásukat nem a kartelljog által üldözött extraprofitot realizálni kívánó áremelés motiválta, hanem a példátlan mértékű, a biztonságos banki működést veszélyeztető veszteség minimalizálása. Volt olyan bank, mely azt nyilatkozta, hogy a veszteség elszenvedése szükségszerű volt, így a számottevő deviza hitelállománnyal rendelkező bankok között az intenzív versenyt szükségképpen kizárta az állami intézkedés, illetve az intézkedés által automatikusan generált veszteséget mindenki magától is próbálta volna elkerülni.

Az egyik bank azt is megjegyezte, hogy a bankok a devizaadós mentés módjával nem értettek egyet, ez a sajtón keresztül köztudott tény volt, e célból nem kellett, hogy egy titkos megbeszélésen – főleg nem a "retail risk" szakértői szintű reggelijén – közös stratégiában állapodjanak meg. Az említett, a reggeliken ugyancsak részt vevő védett tanú az egyik bank véleménye szerint nem állított olyan tényt, amelyből átfogó, komplex versenykorlátozó megállapodás, vagy akár piaci verseny korlátozását célzó információcsere lenne levezethető. A megbeszéléseken egy másik bank szerint ráadásul a végtörlesztés tárgyában csak találgatások, személyes vélemények hangzottak el. A bankok azt is elmondták válaszaikban, hogy a retail risk megbeszéléseken döntéshozói jogokkal nem felruházott személyek voltak jelen, akik nem voltak jogosultak arra, hogy az egyes bankok nevében bármilyen döntést hozzanak.

A bankok ezen kívül visszautasították azt, hogy bármilyen megállapodást is kötöttek volna, egy pénzintézet pedig azt fejtette ki, hogy az európai joggyakorlat szerint a versenyjogi jogsértések bizonyítása során a jogsértés megtörténtét kétséget kizáróan kell bizonyítani, és a felmerülő kétséget a jogsértéssel vádolt vállalkozás javára kell értékelni. Emellett pedig volt olyan bank, mely szerint a védett tanú csak arról beszélt szétszórt módon, hogy a tömeges hitelkiváltás "iszonyatosan nagy munka", ám arról egyértelműen egyetlen szót sem ejtett ebben a válaszában, hogy egyetértés lett volna a reggelin, hogy az intenzitás alacsonyan tartása elhangzott volna a reggeli során. Több bank azt is kifejtette az indoklásban, hogy szerintük nem egyértelmű, hogy a találkozókon kézzel készített jegyzetekben – a GVH ilyen dokumentumokat is vizsgálat alá vett egyes bankoknál – szereplő adatok pontosan mire vonatkoznak, illetve nem minden szenzitív, akár üzleti titoknak minősülő információ cseréje vezet a verseny korlátozásához. Volt olyan banki vélemény is, mely szerint nincs olyan versenyjogi tilalom, mely szerint egy ágazat szereplői nem találkozhatnának és cserélhetnének eszmét, illetve véleménye szerint létezik egy versenyjogi értelemben vett, semleges zóna a teljes önállóság és a kartellezés között, a "retail risk" reggelik pedig ide esnek.

Hiába a banki érvelés, a GVH büntetett

A GVH ugyanakkor mindezek ellenére megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozások 2011. szeptember 15. és 2012. január 30. között jogsértést valósítottak meg azáltal, hogy a hitelkiváltó hitelek nyújtásának korlátozása révén a fix árfolyamú végtörlesztések csökkentése érdekében összehangolták a stratégiájukat, s ennek során üzleti titoknak minősülő információkat is megosztottak egymással. A GVH közlése szerint a rendelkezésére álló információk, különösen okirati bizonyítékok alapján (e-mail-levelezések, belső feljegyzések) megállapította, hogy a fent említett pénzintézetek egységes, átfogó terv keretében a hitelkiváltás intenzitásának csökkentése és a rögzített árfolyamú végtörlesztések visszafogása érdekében összehangolták magatartásukat. Ennek részeként a végtörlesztéssel kapcsolatos stratégiára és az érdeklődő ügyfelekre vonatkozó információkat is megosztottak egymással, e mellett egyes bankok között kétoldalú egyeztetésekre is sor került. Mindezek alkalmasak voltak arra, hogy összehangolják a végtörlesztések korlátozására irányuló egyedi stratégiájukat.

Az OTP Bank kapta a legnagyobb bírságot, majdnem 4 milliárdot

Fülöp Máté

A hivatal közölte, hogy a bírság meghatározásánál súlyosító körülményként értékelte, hogy az érintett pénzintézetek többsége az összehangolt stratégiát végrehajtotta, valamint azt, hogy a vállalkozások a hazai bankrendszer legnagyobb piaci szereplői, együttes piaci részesedésük meghaladja a 90 százalékot. Felróható továbbá a vállalkozásoknak, hogy az összehangolt magatartásuk eltér az elvárható magatartástól, mivel jelentős mértékben korlátozta az érintett pénzintézetek közötti versenyt.

Miért ne találkozhattak volna a banki vezetők?

A kérdés akár még jogosan is felvetődhet, a banki vezetők például a Bankszövetség – mint érdekvédelmi szervezet – keretein belül folyamatosan találkoznak, egyeztetnek bizonyos kérdésekben. Az Origónak az egyik megbüntetett bank munkatársa ehhez kapcsolodóan azt mondta, hogy "ez egy megrendezett cécó volt, előre lehetett tudni, hogy bírság lesz a vége".

Szerinte teljesen normális, hogy bankárok időnként beszélgetnek egymással, ez a jövőben is így lesz. Szerinte ilyen alapon meg lehetne vizsgálni a Matolcsy György jegybankelnök által szervezett bankártalálkozókat is, ahol például a növekedési hitelprogramról beszélgetnek a bankok vezetői. "Az nem a kartell melegágya?"– vetette fel.

Rendkívül árnyalt a kép

Egyfelől nem működne a gazdaság, ha a piacon mozgó szereplők nem beszélnének egymással – fejtette ki a hvg.hu-nak egy versenyjogi szakértő, aki a GVH működését is ismeri. Ugyanakkor Adam Smith óta tudjuk, hogy ha a pékek bemennek egy kocsmában a különszobába, és onnan elégedetten jönnek ki, akkor azzal számolhatunk, hogy emelkedni fog a kenyér ára. Azt is hozzá kell tenni - húzott elő a szakértő újabb szentenciát - hogy, ha esik az eső, akkor azok az emberek, akiknek ernyőjük van, igyekeznek használni is ezt az eszközt. A három előbbi mondatból az következik a szakértő szerint, hogy egy rendkívül bonyolult üggyel állunk szemben, nehezen húzható meg ilyen esetekben az a határ, hogy mikor történt kartellezés és mikor csak egymással történő beszélgetés.

A szakértő első benyomása az, hogy a rendelkezésre álló dokumentumok nem alkalmasak arra, hogy minden kétséget kizáróan bebizonyosodjon az összejátszás ténye, vagy az, hogy a bankok felosztották volna a piacot. Emellett az is elképzelhető, hogy ma kartellnek értelmezzük azt, ami az akkori piaci viszonyok között nem volt az, a szakértő szerint egy alaposabb, a piaci szituáció átfogóbb, finomabb elemzésére lett volna szükség ebben az ügyben. Ez az eset nem egy közbeszerzési kartell esete a szakértő szerint, amikor egyszerűbben megállapítható, hogy történt-e kartellezés, vagy sem.

A szakértő - aki neve mellőzését kérte tőlünk - szerint az lesz az igazi kérdés, hogy a bíróságon a bankok egyenként be tudják-e bizonyítani, hogy eddigi üzletpolitikájukba, reklámjaikba beleillik-e az akkor folytatott stratégiájukba. Ráadásul, amikor ennyire árnyalt a kép, a versenyjogi szakértő szerint szoktak ennyire "erős" bírságot kiszabni. Lehet figyelmeztető erejű a büntetés, de most mintha ez átment volna büntető jellegűvé inkább - véli.

Hatalmas teher alatt sínylődnek a bankok, és ez az átlagpolgárnak is rossz

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a devizahitelek végtörlesztéssel kiváltása – melynek jogalapját sokan megkérdőjelezték – óriási veszteségeket okozott a bankoknak, a szektorra emellett egy kétszáz milliárdos bankadót is kivetettek 2010-től kezdődően (az adó mértéke később 140 milliárd körüli stabilizálódott, a kormányszóvivő szerint pedig ez az adótípus "örök"). A végtörlesztéssel összességében 370 milliárd bruttó vesztesége keletkezett a bankoknak, ennek 30 százalékát levonhatták a 2011-es bankadóból, de még így is 260 milliárd forintnyi összeget buktak el.

A kormányzat nem egyeztetett a bankokkal az őket érintő terhek alakulásáról, a szektor véleményét sok esetben figyelmen kívül hagyták, a bankadó megfelezése és teljes kivezetése is elmaradt. A tranzakciós illeték idei bevezetése kapcsán a kormány hangoztatása ellenére a bankok az új  terheket az ügyfelekre helyezték át, a havi kétszeri ingyenes készpénzfelvétellel pedig a bankok ezen a területen is veszteségeket kénytelenek elszenvedni. A pénzintézetek nem kérhetnek a havi kétszeri pénzfelvételért díjat azoktól az ügyfelektől, akik jelzik, hogy ilyen típusú számlát szeretnének vinni, ám ennek összegét a költségvetésbe be kell fizetniük.

A Raiffeisen fontolgatja a magyar piacról történő kivonulást

Fazekas István

A helyzet mára odáig jutott, hogy egyes piaci szereplők nyíltan arról beszélnek, elhagynák a magyar piacot (például az osztrák Raiffeisen, de az MKB-t is el kell majd adnia a bajor tulajnak), nem finanszírozzák tovább az itteni veszteségeket. A bankszektor kormányzati sanyargatása nem csak a pénzintézetek jövedelmezőségét érinti rendkívül negatívan – ráadásul több külföldi tulajdonú magyar nagybank anyavállalata jelentős összegekkel támogatta meg itten leányát az utóbbi években –, hanem a vállalati és lakossági hitelezést is. A gazdasági és hitelválság egyfelől óvatosabbá tette a bankokat, a hiteleket már nem osztogatják mindenkinek, ám a brutális méretű rendelkezésükre álló korlátos forrást csak olyan helyre helyezik ki, ahonnan atombiztosnak látják a megtérülést. A hitelezés visszaszorulását a jegybank igen kedvező kamatozású növekedési hitel programjai igyekeznek ellensúlyozni – a kereskedelmi bankokon keresztül –, ám kérdéses, hogy a mesterséges stimulusnak meglesz-e a várt hatása (az első hitelprogram forrásait jelentős részben már meglévő hitelek kiváltására használták fel a vállalkozások). Ráadásul a kereskedelmi bankok a 2,5 százalékra még a kockázati felárat sem tudják rátenni, így itt is kétszer meggondolják, kinek adják ezt a hitelt.

A hitelezés visszaszorulása mindeközben a gazdasági növekedés alakulására, a vállalatok fejlődésére is komoly hatással van. A bankoknak a hitel-betét mutatót egyre inkább az 1:1 arányhoz kellene levinniük, ez pedig azzal jár, hogy szűkebbre húzzák a hitelezés korábbi bő száját. Ráadásul mivel Magyarországon sok szereplőnek már egyáltalán nem éri meg a pénzügyi szektorba további forrásokat behozni, így a bankok GDP-hez mért mérlegfőösszege a 2009-es szinthez képest ma 22 százalékkal alacsonyabb. A bankszektor egyre inkább tőkeszegény szektorrá válik, ez pedig a gazdaság egyik elemi mozgatórugójára, a hitelezésre nézve egyáltalán nem jelent jó jelet.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!