Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Berlinből és Brüsszelből nézve kissé furcsának hat, hogy a visegrádi négyek (V4) vezetői, a magyar, a lengyel, a cseh és a szlovák kormányfő október közepén deklarálta az energetikai jövőképükben az atomenergia és a palagáz-kitermelés preferálását. A németek és az EU-bürokraták szerint ugyan ez is egyike a lehetséges irányoknak, de a kérdésre a piaci verseny torzítása és politikai hátszél nélkül kellene választ találni.
A V4-ek miniszterelnökei támogatják országaikban a nukleáris energia használatát, és elvárják az EU-tól, hogy segítse a régiót az atomenergia-kapacitás bővítésében, mert “minden országnak joga van saját rendelkezésre álló forrásaiból energiát termelni” – fogalmazott Orbán Viktor a V4-ek legutóbbi budapesti találkozóján, ahol olyan egységes energiastratégiában állapodtak meg, amelynek része a „kívánatosnak” nevezett palagáz-kitermelés is. Donald Tusk lengyel miniszterelnök az energiabiztonság érdekében fontosnak nevezte a V4 államai közötti szolidaritást, a magyar kormányfő pedig arról (is) beszélt, hogy az Európai Uniónak nem csak a megújuló energiaforrásokat kellene támogatnia.
Brüsszelből – és pláne, az európai energiajövő alakításban is központi szerepet vállaló Németországból – nézve a V4-ek által felvetett kérdésre a válaszok azonban nem így látszanak. A németek 2050-ig energiaellátásuk 80 százalékát – benne nem csak az áramtermelést, de a fűtést és a közlekedést is – megújuló energiaforrásokból szeretnék fedezni. A gyökeres váltás Németország számára nemcsak politikai döntés eredménye, és nem is csupán egy technikai fejlesztési projekt, hanem az ipar, a tudomány, a politika és a civil társadalom közötti egyezkedés során születő produktum. (A német energiaátállásról szóló konszenzust a fukusimai atomkatasztrófa csak megerősítette, de az előkészületek már 1998-ban elkezdődtek.)
Berlinből önkritikusan ma azt is a különbözőségek okának tartják, hogy a német energiarendszer átállásának kezdeti koncepciója és menetrendje “nem sikerült túl jól”. Joachim Hein, a Német Ipari Szövetség (BDI) képviselője úgy látja, hogy a menetrend a legnagyobb gondot az Európa-szerte aktív nagy német áramszolgáltatóknak okozza, mert azok attól tartanak, hogy Németország az önálló út miatt elszigetelődik. “Nem tudjuk egyedül biztosítani az energiaátállást, de a célokról már korábban is egyeztetnie kellett volna Németországnak a szomszédos államokkal” – magyarázta.
Az ezzel voltaképp ellentétes felfogás, amit a V4-ek deklaráltak (ami tehát a saját belső termelés és fogyasztás biztosítására helyezné a hangsúlyt) az uniós szintű energiabiztonság kérdésének ütközőpontja lehet.
Csak délibáb a palagáz?
Míg az energiaátállás elleni és nukleáris energiát támogató fő érvek egyike az energiaárak stabilizálása, sokan figyelmen kívül hagyják, hogy az elmúlt években a rezsiszámlák Európa-szerte nemcsak az energiaárak, hanem a fűtésköltségek miatt is emelkedtek. A visegrádiak szemében vonzó alternatívát nyújtana a palagáz-kitermelés felfutása. Míg a franciák és németek szkeptikusan viszonyulnak az ilyen fúrásokhoz, és az ottani közvélemény főként környezetvédelmi okok miatt utasítja el a technológia térnyerését Európában, az amerikai példa sok tekintetben vonzónak tűnik.
Az USA éppen a palagáz-iparág felfutásának köszönhetően 2017-re teljesen függetlenítheti magukat a gázimporttól – és ez az orosz gáztól függő közép-kelet-európai államok számára is ígéretesnek tűnő kilátás. A termelés legális keretei azonban alapvetően különböznek az amerikaitól, mivel ott az állampolgárok rendelkeznek a területi és földfelszín alatti kincsek jogaival (így üzleti érdekük kötődik ahhoz, együttműködjenek a kitermelőcégekkel), Európában viszont az erre vonatkozó szabályozások szigorúbbak.
Több szakértő is egyetért abban, hogy az amerikaihoz hasonló infrastruktúra és az erre képzett munkaerő hiányában a regió palagáz iránti lelkesedése is túl korainak tűnik, és siker egyelőre nem is garantálható. „A rendelkezésre álló gazdaságossági jelentések különböző előjelűek, és a visegrádi országok hiányzó tapasztalata ezen a téren egy próbaidőszakot tenne valószínűvé” – véli Tino Schütte, a Zittau–Görlitz-i főiskola energiagazdasággal foglalkozó professzora. Ez a forgatókönyv Lengyelországban már beigazolódni látszik: előzetes tesztfúrásokat követően nemcsak az ExxonMobil, hanem röviddel utána a Marathon Oil és a kanadai Talisman is felhagyott kutatómunkájával, és kivonult az országból.
De nemcsak a bizonytalan kimenetelű befektetések, vagy a politikai elutasítás tehetnek keresztbe a repesztéses technológiának (fracking). Romániában, miután a kormány kitolta a palagázfúrási moratóriumot, Vaslui megyében a civil lakosság tiltakozásai nehezítik meg a Chevron dolgát. Pungeștiben (a kelet-romániai faluban) a lakók elállták az amerikai cég gépei előtt az utat, és megakadályozták, hogy azok felállítsák az első romániai palagázszondájukat.
A palagázzal kapcsolatos kilátások már nem aktuálisak – állítja Behrooz Abdolvand, a berlini Freie Universtiät professzora. “Figyelembe kellene venni, hogy Európa sűrűn lakott térség, ahol nem lehet eltekinteni a palagáz-kitermelés környezetre mért következményeitől. Fel kell tenni a kérdést, hogy ki fogja ezekben az országokban a fracking következményeit kezelni? Legkésőbb ezen a ponton Németországnak, mint legfontosabb gazdasági partnernek is lesz beleszólása a fejleményekbe” – vetíti előre az energiapolitikával foglalkozó kutatóprofesszor.
Nem feltétlenül akadály a nukleáris energia
“Minden uniós tagország maga dönt arról, milyen energiaforrásokat használ. A közös európai energiapiac szempontjából nem jelent feltétlenül akadályt, hogy míg bizonyos régiókban a megújuló energiaforrásokra építenek, máshol bővítik az atomenergia-kapacitást és palagáz-kitermeléssel próbálkoznak” – véli Schütte professzor. Hozzátéve, hogy ennek azonban az fontos feltétele kell legyen, hogy a nemzeti piacok nyitottak legyenek más, európai versenytársakkal szemben. Ahhoz, hogy az EU-ban működőképes belső energiapiac alakuljon ki, központi szerepet játszhat például az Európai Energiatőzsde.
Úgy kell ezt felfogni, mint bármilyen más termék piacát – mondta a hvg.hu-nak az uniós energiabiztos szóvivője, Marlene Holzner. „Almát is ott termesztenek a legtöbbet, ahol arra a legjobb körülmények adottak – így a napenergiát is az erre legalkalmasabb helyeken termelik, és onnan exportálják” – magyarázta. A közös uniós energiapiac számára az önmagában nem jelent rosszat, ha különböző energiaforrások állnak rendelkezésre, de az Európai Bizottság azt a feltételt biztosan megvizsgálja, mennyire biztonságos az atomerőművek működése, és hogy az energia- és gáztermelés – amennyire csak lehet – kíméli-e a környezetet.
Óvatosabban a szubvenciókkal!
Németországból és Brüsszelből is jól látszik, hogy központi kérdés lesz az európai atomerőművek bővítésében az Orbán Viktor által felvetett atomenergia-szubvenció kérdése. Az energiabiztos szóvivője lapunknak ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a megújuló energiaforrások számára jóváhagyott állami támogatások kivételt képeznek, mivel ez a döntés azt a “20-20-20” néven futó uniós célt szolgálja, hogy az energiaellátás 20 százalékát az évtized végére megújuló forrásokból fedezze az EU, és hogy ebbe az irányba ösztönözze a zöld gazdaságot és a teljes és innovatív technológiák fejlesztését. “Az atomenergia viszont” – emlékeztet Holzner – “semmiképpen sem számít új technológiának, és nincs is közös uniós akarat az ilyen kapacitások bővítésére”.
Sőt, szerinte az Európai Bizottságban ülők zöme nem is akarja azt a látszatot kelteni, hogy a nukleáris energia egyenértékű, vagy azzá tehető a megújuló energiaforrásokkal. Holzner szerint azonban végül majd minden Joaquín Almunia versenyügyi biztostól függ, mivel “ő dönt arról, hogy az atomenergiát támogathatják-e állami pénzekből az egyes tagállamokon belül”. A szóvivő hozzátette: ez azonban szigorúan a versenyképesség szempontjából hozott döntés lesz, és nem pedig politikai. Döntő hatással lehet a megítélésben az uniós versenybiztos vizsgálata, amelynek tárgya, hogy részesülhet-e állami támogatásban Nagy-Britanniában az új atomreaktor, miután a britek két évtizeddel ezelőtt privatizálták az atomerőműveket.
Mint arról az elmúlt héten beszámoltunk, a londoni kormány megállapodást kötött az EDF projektcéggel, hogy 2023-ra megépíti a Hinkley C atomreaktort, és ennek fejében 35 évig garantált, 92,5 fontot (a jelenlegi ár dupláját) fizet minden egyes megtermelt megawatt villamos energiáért.
A versenybiztos irodájának közlése szerint „egyelőre nincs külön szabályozás a nukleáris energia állami támogatásával kapcsolatban, de meg fogjuk vizsgálni, hogy a brit kormány kérése milyen hatással van a piaci versenyre”. A feladatuk ugyanis éppen az, hogy biztosítsák, hogy az európai egységes belső piac nem torzul a szubvenciók hatására. Antoine Colombani szóvivő úgy véli, hogy bár minden eset különböző, de „ez a döntés – ahogyan minden jövőbeni ezen a területen – irányt mutathat a tagállamoknak, ha állami pénzek jóváhagyását kérik a nukleáris energia támogatására”.
Behrooz Abdolvand, a Freie Universität vezető kutatóprofesszora elsősorban az atomerőművek finanszírozhatóságát vonja kétségbe. Szerinte ez az egyik fő nehézség a visegrádi országok célkitűzéseiben, mert bár a brit kormány különutasságát már meg lehetett szokni, de “a költségeket ezúttal is nekik kell majd állniuk” – mondta.
Mostohagyerek
Közös nevező lehetne az európai energiapiac számára az energiaátállás egyik, kevésbé emlegetett, de fontos célkitűzése, az energiahatékonyság. Abban a német és az uniós szakértők, de az ipari és politikai szereplők, valamint a tudomány emberei is megegyeznek, hogy az energiahatékonyság képes csökkenteni az orosz gáztól való függőséget. Emellett, ha a visegrádi országok nem is kötelezik el magukat a fokozatos atomleállás mellett, tegyék legalább változatossá az energiaellátásukat megújuló forrásokkal. Még a német energiaátállással szemben kritikus Német Ipari Szövetség (BDI) ajánlása is fontos szerepet tulajdonít ezeknek.
„A megújuló energiaforrások semmivel sem rosszabbak, vagy jobbak más áramforrásoknál. Egyre fontosabb szerepet kell azonban betölteniük az EU által kitűzött szén-dioxid-kibocsátás mennyiségének csökkentésében” – mondta lapunknak Joachim Hein. A BDI képviselője szerint a problémák nem egyoldalúak, így a visegrádi országoknak is az energiarendszer egészére kell tekinteniük. “A cél az lenne, hogy legalább a legközelebbi szomszédokkal együtt alakítsanak ki egy gyakorlatban is működőképesnek bizonyuló energiakínálatot, és erősítsék meg az együttműködést a regionális energiapiacokkal” – mondta Joachim Hein.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
