Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A devizahiteles probléma végső rendezésének csak akkor van értelme, ha a kormány gyengíteni akarja a forintot. Az ötlet már a második Orbán-kormány megalakulása előtt megjelent, és azóta újra és újra felbukkan. Matolcsy György jegybankelnöktől sem állt távol egy időben a gondolat. Magyarországon azonban valószínűleg csak mérsékelt sikert hozna a lépés.
"Egyetlen esetben van értelme a devizahitelesek megmentésének: ha gyengíteni akarjuk a forintot. Tehát gyengíteni fogjuk a forintot" – ezzel az egyszerű válasszal zárta rövidre a készülő devizahiteles mentőcsomaggal kapcsolatos választ a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) egy neve elhallgatását kérő munkatársa. A következtetés helyesnek tűnik: ha a kormány azt tervezné, hogy a forintot erősítő lépéseket tesz, akkor sem politikai, sem gazdaságpolitikai megfontolásból nem kellene különösebben foglalkoznia a devizahitelesek megmentésével, hiszen az ő terheiket csökkenti az erősödő hazai valuta.
Ezzel egybevág, hogy az utóbbi időben a kormány kifejezett célja a bankok devizahitel-állományának megszüntetése. Varga Mihály július végén úgy fogalmazott, ki kell vezetni a devizaalapú lakáshiteleket a hazai hitelpiacról. A nemzetgazdasági miniszter nem csak az 1800 milliárd forintra rúgó devizaalapú lakáshitel-állományra célzott, később ugyanis már a jelzálogalapú devizahitelek forintosításáról beszélt. Eszerint a "kivezetendő" állományba bele kell érteni az 1700 milliárd forint értékű szabadfelhasználású jelzáloghitel-állományt is. Nem véletlen, hogy a Magyar Bankszövetség a devizaalapú lakáshitelek mellett a szabadfelhasználású jelzáloghitelekre is vonatkozó javaslatot tett le a kormány asztalára.
Régi terv
Kormánypárti és kormányzati forrásoktól évek óta hallható a kormányzati terv, hogy a devizahitel-állományt a forint gyengítése érdekében szüntetnék meg. A hvg.hu-nak idén márciusban egy NGM-es forrrás úgy nyilatkozott, hogy Orbán Viktor már régen kiadta a tárcának az utasítást, hogy dolgozzon ki újabb mentőöveket a devizahiteleseknek, hogy megkezdődhessen a forint gyengítése. A kormányfő már tavaly ősszel arra biztatta a devizahiteleseket, hogy lépjenek be az árfolyamvédelmi programba, mert a forint nagyon bizonytalanul fog mozogni a következő időszakban.
A kabinet a gyengébb árfolyamtól azt reméli, hogy segítené az exportot, és ezáltal támogatná a gazdasági növekedést. A forintgyengítési tervekről már 2011 szeptemberében is lehetett hallani vezető fideszes politikusoktól, az akkori devizahitel-átváltás, a kedvezményes végtörlesztés bejelentése után. Az ötlet akkor is arról szólt, hogy a kormány gyengítené a forintot az export érdekében. Orbán Viktor akkor azt mondta, "semmilyen garanciát nem tudunk és nem is akarunk vállalni a forint árfolyamáért… minél többen igyekezzenek saját sorsukat biztonságba helyezni". A kormányfő már az ellenzéki időkben egy 2009 tavaszán adott rádióinterjúban is felvetette a devizahitelek forintosításának lehetőségét.
Az ötlet 2010 májusában is előkerült: Matolcsy György még minisztersége előtt többször beszélt a devizahitelek forintra váltásának tervéről, melybe az első nyilatkozatok szerint még minden jelzáloghiteles beletartozott volna, később csak a törlesztési nehézségekkel küzdő és bedőlt adósok, majd a kezdeményezés elhalt. Matolcsy 2011. december elején a kormány növekedési terveit ismertetve ismét megpendítette, hogy a növekedés beindításának része a devizahitelek forintra váltása, amelyhez meg kellene állapodni a bankszövetséggel, és a Simor András vezette MNB-nek is részt kellett volna vennie benne. Ahhoz ugyanis, hogy komolyabb devizapiaci felfordulás nélkül végbemenjen a forintosítás, kézenfekvő, hogy az MNB a devizatartalékból devizát nyújt a bankoknak. A forintosítást akkoriban a bankok is támogatták, de csak a bedőlt, 90 napon túli késedelembe esett adósok esetén.
A hvg.hu-nak idén márciusban a készülő devizahiteles mentőcsomaggal kapcsolatban egy vezető kormánypárti forrás azt vázolta, hogy az ideális árfolyamszint a 300 forint körüli eurószint közelében lenne.
400 forintos euró kellene?
Arra, hogy milyen árfolyamszint felelne meg leginkább a magyar gazdaságnak, nem lehet egyöntetű választ adni. Ehhez ugyanis azt kellene megmondani, hol van a forint egyensúlyi árfolyama (az egyensúlyi árfolyam az az árfolyam, amely mellett két összehasonlított országban ugyanakkora termékmennyiség vásárolható meg ugyanazért az értékért). Azonban szakértők szerint nincs egyetlen egyensúlyi árfolyamszint (más árfolyamszint felelhet meg például az árupiacnak és más a tőkepiacnak vagy pénzpiacnak), és a hatalmas – nemcsak lakossági, hanem vállalati és állami – devizaadósság miatt a mi esetünkben még nehezebb meghatározni az optimális szintet.
| Gyenge vs. erős fizetőeszköz |
Ha gyengül egy ország devizája, akkor az megnöveli az ország versenyképességét – olcsóbb lesz ott termékeket, szolgáltatásokat előállítani, ami növelheti az exportot és az exportáló cégek profitját. Az országban gyártott termékek iránt megnő a külföldi kereslet, ami kedvezően hat az adott ország külkereskedelmi mérlegére. A deviza gyengülése arra ösztönözheti a külföldi befektetőket, hogy életerős cégeket vásároljanak az országban vagy új befektetéseket eszközöljenek. Felpöröghet a turizmus. A negatívumok között szerepel azonban, hogy drágábbá válnak az importtermékek, ami magával húzza az inflációt is. Bár a külföldieknek jobban megéri majd az adott országban utazni, a honpolgároknak megdrágul a külföldi utazás, bevásárlás. Egy erős deviza esetében mindennek majdnem a fordítottja történik. Alacsony infláció, olcsóbb importtermékek, a nyersanyagokat behozó cégek kevesebb költséggel számolhatnak, olcsóbb válhat az állam finanszírozása, illetve olcsóbb válik a külföldi utazás, ami hozzájárulhat az ország polgárainak vagyonosabb érzetéhez. |
Így általában a szakértők, illetve a gazdaságpolitika irányítói között sincs konszenzus ebben a kérdésben. Matolcsy György jegybankelnök például a kilencvenes években úgy vélte, a monetáris politikának a forint gyengítésével kell támogatnia az exportot, illetve drágítania az importot, és támogatta például Surányi György és Bokros Lajos csúszó forintleértékelését a Bokros-csomagban. A kétezres években viszont támogatta a Járai Zsigmond vezette jegybank forinterősítő monetáris politikáját is.
A forintleértékelés gyakran megszólaló támogatója Róna Péter is. A közgazdász több alkalommal bírálta a Járai Zsigmond, majd Simor András vezette jegybank monetáris politikáját amiatt, hogy a magas alapkamattal erősen tartotta a forintot, és nem hagyta leértékelődni a pénzromlás mértékének megfelelően. Róna érvelése szerint, ha azt akarjuk, hogy a gazdaságunk jól működjön, akkor a forintnak az egyensúlyi árfolyama közelében kell tartózkodnia, ami mellett a gazdaság optimálisan, kapacitásait maximálisan kihasználva működik. A magyar infláció a kétezres években több mint 30 százalékkal meghaladta az eurózónáét, és ennek alapján az euróval szembeni egyensúlyi árfolyama is ennyivel emelkedett. Az érvelés alapján a forint/euró árfolyamnak ma 400 forint közelében kellene lennie.
Más szakértői vélemények szerint ugyanakkor a forintleértékelés csak rövid távon lehet hasznos és hatékony gazdaságpolitikai eszköz a versenyképesség helyreállítására, hosszabb távon azonban nem elegendő ennek fenntartásához.
Magyarországon mérsékelt sikerek lehetnek
Magyarország 2012-ben mintegy 23 ezer milliárd forint értékben exportált árukat (76 százaléka az EU országaiba irányult), a behozatal pedig 21 ezer milliárd forintot tett ki (a teljes magyar GDP 28 252 milliárd forint volt tavaly). A külkereskedelmi mérleg aktívuma több mint 1900 milliárdra rúgott. A behozatal forintban mért árszínvonala 4,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, alapvetően amiatt, mert a forint a dollárhoz viszonyítva 12, az euróhoz mérten 3,3 százalékkal gyengült. A magyar export jelentős része (Róna Péter szerint ez 80 százalék) ráadásul importtermékek feldolgozására épül. Ez azt jelenti, hogy bár nyilván megugrana az exportáló cégek árbevétele a forint gyengülésével, a jelentős importigény miatt a másik oldalon veszítenének is.
A külföldi befektetők nagyobb számú magyarországi megjelenését elősegíthetné a gyengébb forint, ám ehhez az is szükséges lenne, hogy kiszámítható és hiteles gazdaságpolitikát vigyen a kormány, valamint stabil jogszabályi környezetet biztosítson, melynek hiányát most sok szakértő számon kéri az Orbán-kabineten. A beruházások területén ráadásul nemhogy pluszt nem tudunk felmutatni, hanem a beruházások hazánkban még csak az amortizációt sem fedezik. A gyenge forint ugyanakkor ismét felpörgetné a több évtizedes mélypontot elérő forintot. Az emelkedő infláció pedig az alacsonyabb jövedelműeknek fáj a legjobban. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy Magyarországon az egy háztartásra jutó nettó jövedelem mindössze 990 ezer forint volt 2011-ben, miközben az árszínvonal európainak mondható.
Míg egyes kormánypártiak a forint gyengülése mellett érvelnek, egy vezető kormánypárti forrás márciusban a hvg.hu-nak azt magyarázta, hogy 310 forintos euró árfolyam felett már jelentősen romlik a költségvetés adóssághelyzete – megugrik a devizában felvett államadósság forintban számított értéke, többet kell költenünk a devizában történő visszafizetésre. A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy miközben újra és újra a leértékelődő fizetőeszköztől várjuk versenyképességünk javulását, ez korántsem következett be, ahogy erre több cikk és elemzés is felhívta korábban a figyelmet.
A leértékeléssel mások is éltek |
A 2008-ban Európát is elérő gazdasági krízis során több olyan uniós, nem eurózóna-tagállam is úgy igyekezett kikeveredni a gödörből és felpörgetni országa gazdasági teljesítményét, növelni versenyképességét, hogy leértékelte fizetőeszközét. Románia például részben ezzel az eszközzel igyekezett az ország exportteljesítményét növelni, hagyták a lejt leértékelődni az euróval szemben, Lengyelországban is hasonló volt megfigyelhető ebben az időszakban. Ugyanakkor a régióban nem feltétlenül van összefüggés a leértékelődés és nagyobb gazdasági növekedés között: 2004 és 2008 között azon országokban volt nagyobb gazdasági ugrás, melyek fizetőeszköze nagyobb mértékben értékelődött fel (Csehország, Szlovákia, és ekkor még Lengyelország és Románia is). |
Szemeinket Amerikára vessük
Bármennyire is szerepel most esetleg a forintgyengítés a kormány fókuszában, az egész történet igazából egyetlen döntéstől függ. Ez pedig az, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed mikor jelenti be a monetáris lazítás, a pénznyomtatás szűkítését, illetve annak teljes leállítását. Egyesek szerint már szeptemberben eljöhet az igazság pillanata, mivel a vártnál jobb amerikai makrogazdasági adatok miatt a Fed megkezdheti az infúzió lekapcsolását, ez pedig elindíthatja a fejlett világban is a jegybanki alapkamatok emelését. Így megindulhat vissza a fejlett országokba az a több ezer milliárd dollárnyi forrás, mely eddig a feltörekvő piacokra áramlott az utóbbi négy évben. Bár a magyar piacra piaci vélemények szerint nem érkezett jelentős mennyiségű forrás az amerikai monetáris lazítás miatt, a globális hangulatból Magyarország is profitált. A jegybanknak tere nyílt a kamatcsökkentésre anélkül, hogy a forint komolyan gyengült volna, illetve az államkötvények hozamai elszálltak volna.
Az egész történet (vagyis, hogy a devizahitelek kivezetését követően a forint árfolyamát gyengíteni lehet) akkor biztosan megbukik, ha a Fed már szeptemberben visszavesz a monetáris lazításból. Ez ugyanis kamatemelést generál a nyugati jegybankoknál, ami közvetetten megnöveli a feltörekvő piacok kamatfelárát is. Ha erre a magyar jegybank nem emel kamatot, akkor a forint árfolyama elszállhat, és az államkötvények hozamai is komoly emelkedésnek indulnának – még mielőtt a devizahitelek kérdésében dönteni tudna a kormány. A kormány még ebben az esetben is minden bizonnyal végigvinné a devizahitelek forintosítását, a gyengébb árfolyam következtében viszont plusz költségek keletkeznének, melyeket nem valószínű, hogy magára vállalna. Arra bizonyára ott lennének a devizahitelesek legújabb mentőcsomagja miatt így is a pénztárhoz kért kereskedelmi bankok.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
