Egy tanulmány szerint a kínai statisztikai hivatal a valóságosnál jobban felülsúlyozza a városi lakosságot a vidékinél a fogyasztói árindex, vagyis az infláció kiszámításánál, illetve a bérleti díjak tekintetében is a magán ingatlanokban élő városban élő kínaiaiak lakhatása 11 év alatt csak 6 százalékkal drágult. A manipulatív praktikáknak köszönhetően vásárlóerő paritáson mérve a kínai reál GDP 8-12 százalékkal, akár ezer milliárd dollárral is kisebb lehet a hivatalosan közöltnél.
A Business Insider Christopher Balding közgazdász tanulmányát ismertetve ír arról, hogy a kínai statisztikai hivatal (NBSC) a valóságosnál jobban felülsúlyozza a városi lakosságot a vidékinél a fogyasztói árindex, vagyis az infláció kiszámításánál, illetve a bérleti díjak tekintetében is a magán ingatlanokban élő városban élő kínaiaiak lakhatása 11 év alatt csak 6 százalékkal drágult.
Csak egy példán szemléltetve: az infláció kiszámításakor az NBSC 2000 és 2011 között 80 százalékos súllyal vette be a számításokba a városi lakosságot, míg 20 százalékkal a vidékit. Csakhogy 2000-ben Kínában az emberek kétharmada még falvakban élt, 2011-re is csak 50-50 százalékra fordult az arány. Ez azért is van hatással az infláció számítására, mivel a városokban élő kínaiak lakhatása jelentősen kisebb mértékben drágult ezalatt az időszak alatt. Mindez azt jelentheti, hogy konzervatív feltételezéseket figyelembe véve az árakról az éves kínai infláció egy százalékkal magasabb lehet.
A manipulatív praktikáknak köszönhetően vásárlóerő paritáson mérve a kínai reál GDP (az inflációt hatását kiküszöbölt mutató) 8-12 százalékkal, akár ezer milliárd dollárral is kisebb lehet a hivatalosan közöltnél.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
