„Leválunk, kész, elég volt!” – mondta a hvg.hu-nak a helyi távhőszolgáltatásról egy ötvenes férfi az egyik mezőhegyesi lakótelepen. Ezzel nincs egyedül az alföldi településen: lépcsőházában korábban 30 lakásból nyolcan váltak le a központi fűtéses rendszerről, nemrég pedig az egész lakógyűlés megszavazta, hogy megszabadulnak a távhőtől. Az elhatározás komoly, készek akár peres úton is kikényszeríteni ezt – már ügyvédet is fogadtak – árulja el egy másik lakó, aki szintén nem akart névvel megjelenni. Náluk gyors családi döntés született arról, hogy villanybojlerre váltanak, és hogy a fűtési szezon kezdetéig a villanyfűtésre is átállnak. „Drágább az se lesz” – mondta. Ebből komoly gond lehet: a lakások közel fele a távhőszolgáltató cég számára már "elveszett", és ha még ennél is több lépcsőház kiválik, az üzemeltető végképp kutyaszorítóba kerül.

Mint arról a hvg.hu is beszámolt, május közepén a GDF Suez elzárta a gázt a Mezőhegyesi Távhőszolgáltató Nonprofit Zrt.-nél (MTN Zrt.), mert a cég közel 100 millió forintos tartozást nem fizetett ki, noha az összeget az MTN Zrt. ma is vitatja. A gázcsap elzárásával több mint 350 lakás (és több önkormányzati intézmény) meleg víz nélkül maradt. „Az jó, hogy fűteni már nem kellett májusban, de hogy egy hónapig nem volt meleg vizünk, az mégse normális” – mondta egy környéken lakó, aki szerint mindenkinek az tette be az kaput, hogy hiába fizették a számlájukat rendesen, kiderült, akkor is kikapcsolhatják őket a szolgáltatásból.

Házgyári capriccio

Mezőhegyesen 1978 és 1981 között három új lakótelep épült, összesen 542 lakással. Mivel az akkor épp nagyközséggé váló településen jórészt az állami gazdaság – ma Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok néven ismert részvénytársaság – volt a legfőbb munkáltató, és a házgyári paneleket főként szolgálati lakásnak szánták, a tanács és az állami gazdaság együtt szállt be a lakások fűtési rendszerének kiépítésébe. A technológia nem volt se jobb, se rosszabb, mint amit idehaza akkortájt építettek: orosz megoldást választottak, ami minden fogyasztót egyetlen nagy körbe kötve látott el központi fűtéssel és meleg vízzel.

A távhőközpont MEzőhegyesen gáz helyett most fával fűt

Mezőhegyesi távhő

A rendszerváltás után a távhő működtetése az önkormányzat városüzemeltetési vállalatára szállt, de amikor 1998-ban már a rendszer megérett a nagy felújításra (és kiderült: erre az önkormányzatnak nincs pénze), eladták az egészet. A szakmai befektetőként érkező francia Prometheus (később: Dalkia) 1998 szeptemberével átvette a szolgáltatást, és a korszerűtlen kazánokat az ezredfordulón modernebbekre cserélte, a lakásokban pedig belső szabályozást segítő megoldásokat alkalmaztak. A felújítások 2000 végére befejeződtek, és sokáig úgy tűnt, hogy a franciák gond nélkül kitöltik a 2014-ig aláírt üzemeltetési szerződésüket.

Kiszálltak

A Dalkia 2010-ben azzal kereste meg a városvezetést, hogy kiszállna az üzletből. Az ok vitatott, de szakmailag védhető: a cég a kis lakossági távhőrendszerekről áttért a nagyobb, főként ipari fogyasztók kiszolgálására, így a mezőhegyesi projekt egyszeriben profilidegen tevékenységgé vált. Az is benne lehetett a döntésben, hogy a folyamatos kintlévőség-kezelésbe untak bele a franciák, és az is, hogy a közeledő újabb felújítási kényszerbe már nem akartak belefutni. Az energiaszolgáltató multi idő előtti távozásának az ára nem ismert, állítólag a városnak átutaltak 10 millió forintot lelépési összegként – és e mellett az aktuális kintlévőségek elengedésének keserű piruláját is lenyelték. Ez utóbbi a becslések szerint elérhette akár az 50-60 millió forintot is.

Ez egy több ezer fogyasztót ellátó hazai távhőrendszer esetén lényegében a normális működés részének számított (csak emlékeztetőül: az E-Star Hódmezővásárhelyen több milliárdos kintlévőségbe bukott bele – a szerk.). Emellett az is hétköznapi eseménynek számít az ezredforduló óta, hogy a lakástulajdonosok jelzik: leválnának a távhőszolgáltatásról.

Terv volt, pénz nem

Az előző városvezetés megpróbálta koncesszióba adni a Dalkia által hátrahagyott üzletet, de végül 2010 májusában úgy döntött, önálló céget hoz létre. Az MTN Zrt. szeptembertől két éven át üzemeltette így a rendszert. Ekkor azt már világosan látni kellett, hogy a kiöregedő kazánokat éveken belül cserélni kell, valamint azt, hogy a tervezett 15 százalékkal takarékosabb, modern, kondenzációs kazán rendszerbe állításánál többre lesz szükség. A gáz részbeni kiváltására egy biomassza konstrukció tűnt a kézenfekvő megoldásnak, ám nagygenerálra nem csak a távfűtőmű, a kazán, illetve a fővezetékek szorulnak, hanem az eredetileg 30-35 éves üzemidőre tervezett komplett társasházi csővezetékrendszer is.

Az MTN Zrt.-nél 2010-ben ennek költségeit ki is számolták: a komplett technológiai korszerűsítés és a cserék belefért volna 150-175 millió forintba. A kazáncsere 100-120 milliót tett volna ki, emellett lakásonként 100-120 ezer forint lett volna a költség. Azonban sem az önkormányzatnak, sem a lakóknak nem volt ennyi pénze, és a helyzetet tovább súlyosbította, hogy egyre többen váltak le a rendszerről.

Az aljegyző, Szentmihályi Ferenc volt az első leválók egyike. Magyarázata érthető: közel tíz éve azért váltott, mert a 45 négyzetméteres, földszinti lakásában, ahol zömmel csak este, munka után tartózkodott, télen csak 14-15 fokos hőmérsékletet tudott a központi fűtésből kinyerni, és ezért aránytalanul sokat, havonta közel 15 ezer forintot kellett fizetnie átalánydíjként. Ráadásul, az éves elszámolásakor rendre 70-120 ezer forintos csekkel lepte meg őt a távhőcég. Ezért levált – erre akkor egy legfelsőbb bírósági döntés jogszerűen lehetőséget is adott –, és bár az pénzbe került, hogy a Dalkia kérésének megfelelően leszigetelte a lakáson áthaladó csöveket, és ma is fizet a közös helyiségben lévő fűtéscsövek után, de az egyedi gázfűtésre átállás így is hamar megtérült. A leghidegebb téli hónapokban sem volt még 20 ezer forintnál magasabb a gázszámlája.

Költségmegosztók apokalipszise

A leválási spirál 8-10 éve vált láthatóvá – éppen azt követően, hogy a korszerű költségmegosztó rendszerek telepítését befejezték. Arra ma már Mezőhegyesen is mindenki másképp emlékszik, hogy ki volt az első „kiugró”, de mostanra a panellakások közel fele nem áll a távhőszolgáltatóval szerződéses viszonyban.

A házgyári panellakások jü része már levált a központi fűtésről

Mezőhegyesi Távhő

A költségmegosztó rendszerek lényege, hogy a lakás adott radiátorának – a rajta átfolyó forró vízből származtatott hőmennyiséget mérve – megadja a pontos hőfogyasztását. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az egy lakásban összeadott radiátor-adatok a lakás összfogyasztásával lenne egyelő! Ugyanis a panelházak sajátossága, hogy a lakások fekvésétől, tájolásától és a körülöttük lévő lakásoktól is függ, hogy például egy 22 fokos szobahőmérséklethez mennyi hőre van szükség a radiátorokból. Más a harmadik emeleti, szélső lakás igénye, más a földszintié, és más a „minden oldalról körülvett”, és így a szomszédok által is fűtött első emeleti lakások mérőin leolvasható érték.

Így hiába volt korszerűbb és elvileg igazságosabb a költségmegosztók telepítése, az új rendszer aránytalan terheket rótt egyes lakókra. Előfordult, hogy ugyanabban az épületben 1:7-hez arányra jött ki a fűtési költség – és ezt kevesen tudták, illetve akarták pénzügyileg tolerálni.

A költségmegosztó rendszereket Európa-szerte úgy működtetik, hogy a mérők által rögzített adatok mellett a fűtésszámlába bekalkulálják a lakás fekvését is. Idehaza ezt a kompenzációt csak tavaly, a távhőtörvény módosításakor emelték jogszabályi szintű kötelezvénnyé. Mezőhegyesen és a távhőszolgáltatóján azonban ez már aligha segít. A cégnek ma az jelenti a legfőbb problémát, hogy az összevissza levált, nem központi fűtéses lakásokon is átmennek a távhő csövei – amelyek után senki nem akar fizetni. Az igazi problémát az jelenti, hogy mivel a távhő felé minden épület egy-egy elszámolási egységnek számít, ha a 30 lakásos lépcsőházból 10 lakás leválik, akkor annak távhőköltségei nem harmadával csökkennek, hanem csak 10-12 százalékkal. Ez pedig a maradók számláját drágítja, miközben semmiféle szolgáltatási többletre nem jogosultak.

Koncesszióba adott probléma

Az önkormányzatot látszólag nem feszélyezi a helyzet. Az eszközök elavulására nincs megoldása a testületnek, a technológiai váltás és a rendeletmódosítások elmaradtak (például az is, hogy a helyi távhőrendszer a reálisabb költségmegosztások irányába billenjen). A hivatali érdektelenség oka, hogy a képviselők egyike sem lakik panelben, nem értik, milyen komoly probléma felé halad a város – vélik egyes lakók. A rossz hír az, hogy a probléma végül a polgármesteri hivatalban fog kikötni, ha az üzemeltető cég bedől.

Az önkormányzati vezetés úgy próbált szabadulni a távhőügytől, hogy 2012 szeptemberétől koncesszióba adta az üzemeltetési jogot 35 évre. Ezzel azonban csak levegőhöz jutott, ami egyre fogy. Az MTN Zrt. megvásárlását is magában foglaló üzemeltetési koncessziót a város 1 millió forintért adta el az AERD Megújuló Energia és Régiófejlesztési Zrt.-nek, a cégnek emellett át kellett vennie a kintlévőségeket is. A helyzet kezelésére eddig az egyetlen ötlet az, hogy a Környezet és Energia Operatív Programban (KEOP) 300 millió forintos, 85 százalékos uniós támogatásra pályázott a cég. Az eredményhirdetés időpontjáról még nem tudni.

A kormány nem segít

A mezőhegyesi távhőhelyzet súlyosbodását külső tényezők is segítették. Az egyik legfontosabb: a parlament olyan jogszabályt hozott, amely 2011 júniusától a távhőszolgáltatókat arra kötelezte, hogy a gáz-szabadpiacról vásároljanak. Ez a gázáremelkedésen túl komoly csapás volt, és a romló forinttal együtt összesen 60 százalékos beszerzési oldali drágulást okozott.

Mezőhegyes madártávlatból

ORFK / H. Szabó Sándor

Ezt ráadásul kiegyenlíteni sem tudták, mivel a kormány 2011. március 31-gyel befagyasztotta a fogyasztói árakat. 2012 januárjában engedélyeztek egy legfeljebb 4 százalékos áremelést, de ezt az infláció el is vitte. Azután a távhő is bekerült a rezsicsökkentési körbe, 10 százalékos árcsökkentésre kényszerültek a szolgáltatók. Az MTN Zrt. 2011-ben még képes volt kevéssel a nulla fölött zárni az évet, 2012-ben már mintegy 20 milliós mínusszal zárt, úgy hogy időközben hatalmas tartozást halmozott fel a gázszolgáltatóná.

Jelenleg az MTN Zrt. gáz híján faaprítékkal fűt egyetlen kazánt, hogy legyen meleg vize a fogyasztóinak. Ez a fűtési szerzonban már biztosan nem lesz elegendő, és ahhoz, hogy továbbra is csak fával biztosítsák a fűtést több mint 200 lakásban, sürgősen további kazánokat kellene Mezőhegyesre telepíteni, több tízmillió forintért.

Hitel kell valahonnan

Ha az MTN Zrt. nem tud úrrá lenni a krízisen, a településre hullik vissza minden probléma, a fogyasztókat ugyanis a jogszabályok szerint önkormányzati feladat kiszolgálni. Harmados Attila az MTN Zrt. vezetője azt ugyan tagadta, hogy közel lennének ehhez a ponthoz, azt azonban elismerte: ha mégis bekövetkezik, a helyzetet az önkormányzat dolga lesz kezelni. Jelenleg az a legreálisabb forgatókönyv, hogy az üzemeltetőnek „valamilyen hitelkonstrukcióval át kell vészelnie a telet” – mondta az MTN Zrt. vezetője.

Kérdés, hogy a vagyontárgy nélküli MTN Zrt. kap-e hitelt valahonnan pusztán azért, mert az önkormányzat ígéretét bírják: a városháza a közintézmények (Diákotthon, Általános Művelődési Központ komplexum) központi fűtését továbbra is igényli a cégtől. Az is kérdés, hogy meddig terjed az AERD kötelezettsége a rendszer fenntartására. A mezőhegyesi városházán tikkasztóan mozdulatlannak tűnik a nyár. Se a polgármester, se a helyettese, se a főhivatalnokok nem érhetők el, mindenki pihen, nyaral. Hat hét múlva kezdődik a fűtési szezon.