Matolcsy György rettegett, első jegybankelnöki csomagját látva gyorsan megnyugodott a piac: ez nem az a csomag, amitől az elmúlt hónapokban 300 forint fölé ment az euró árfolyama. A korábbi félelmekre rácáfolva nem korlátozták a pénzintézetek jegybanki kéthetes kötvényben elhelyezhető pénzmennyiségét, ami egyenértékű lehetett volna egy egylépésben végrehajtott, több százalékpontos jegybanki kamatvágással, piaci sokkal, durva forintgyengüléssel és a nyomában tőkemeneküléssel. Nem lett hatalmas méretű devizahiteles-mentés sem, a jegybank nem száll be az állam finanszírozásába, és a jelek szerint a devizatartalékot sem készül azonnal elverni az új vezetés.

Éppen ezért találkoztunk olyan elemzői vélekedéssel is, hogy most pontosan attól lehet félni továbbra is, hogy ez – egyelőre – nem a Csomag, hanem "csak" egy óvatos lépés előre, amit újabb lépések követhetnek.

Két lépés a vállalkozásokért

Csütörtökön egy három pillérből álló Növekedési Hitel Programot hirdettek meg. Az első pillérben 250 milliárd forintos keretben ingyenes (nullaszázalékos) forrást adna a bankoknak a Magyar Nemzeti Bank (MNB), amit a pénzintézetek csak kis- és középvállalatoknak adhatnának tovább a jegybank szándékai szerint fix, legfeljebb 2 százalékos kockázati felárral. Még ez a felár sincs azonban kőbe vésve, hanem jövő héttől az MNB tárgyalásokba kezd a bankokkal, és a mértéke akár változhat is.

Stiller Ákos

A második pillérben szintén 250 milliárd forintot juttatnának a bankoknak, nullaszázalékos kamattal, amit 2 százalékos rögzített felárral ugyancsak kis- és középvállalatoknak adhatnának arra, hogy kiváltsák a devizahiteleiket. A kockázati felár mértéke itt is változhat, ráadásul még abban is piackonform az ajánlat, hogy a jegybank piaci árfolyamon tartja lehetségesnek a devizahitelek kiváltását.

Ebből nagy baj nem lehet, de más se nagyon

A két első pillérrel nincs is túl sok bajuk az elemzőknek és a piacnak. Nem túlzó mértékű, célzott, és megfelelően korlátozott. Ezzel összhangban nem várható tőle jelentős növekedési és hitelezési hatás, ami azonban mindenképpen pozitív lehet a gazdaságra – foglalta össze az összbenyomását egy neve elhallgatását kérő elemző. Ebből így nagy baj nem lehet, csak akkor lenne, ha megnövelnék a csomag méretét, mondjuk a tízszeresére – tette hozzá.

Kétségek azért a két első pillérrel kapcsolatban is felmerülnek. A hitelélénkítő csomag mérete (legjobb esetben is lényegében 250 milliárd forint új hitel lehetne belőle, a másik 250 milliárd forint már meglévő devizahiteleket cserélne le) alapján az elvileg még a vállalati hitelállomány csökkenését is csak tompíthatja. Szakértői számítások szerint vállalati hitelállomány 2008 augusztusa óta hozzávetőleg 1500 milliárd forinttal csökkent. Ez a csomag nélkül idén is tovább apadna nagyjából 300-400 milliárd forinttal, részben azért, mert a vállalatok fizetik vissza a hiteleiket, de újakat nem kapnának, illetve az állomány visszaesésének mintegy ötödét teszik ki a hitelbedőlések.

Hozzá kell tenni azonban, hogy a program hatása még abban az extrém esetben is pozitív lehetne a gazdaságnak, ha új hitel egyáltalán nem jönne ki belőle, hanem a 250 milliárdos keretből 2 százalékos kamatozású olcsó hitelekre cserélnék a jelenleg magasabb kamatozású vállalati hitelek egy részét. Ezzel ugyanis a cégek megtakarítanának és levegőhöz juthatnának.

Nem eszik olyan forrón

Egy másik fontos probléma, amiért a csomag valószínűleg enyhe hatással lesz a hitelezés élénkülésére, hogy a vállalati hitelállomány csökkenése, és az oka, hogy a bankok 2008 óta befékezték a cégek hitelezését, elsősorban nem azért van, mert a bankrendszerben nincs elegendő kihelyezhető pénz. Ellenkezőleg, hatalmas szabad pénzen ül a pénzügyi szektor. Leginkább azért nem adnak pénzt a cégeknek, mert kevés az egészséges cég, amelynek – a válság óta jelentős mértékben szigorított hitelezési feltételeik szerint – hitelt adnának. Vagyis a cégek, amelyeknek kellene pénz, a bankoknak túl kockázatosak.

Stiller Ákos

Igaz, a bankrendszer hiába ül sok forinton, legalább 7-13 százalékos kamattal tudja csak odaadni a vállalkozásoknak: magas ugyanis az a költség, amiért a bank a pénzhez jut (ez a forrásszerzés költsége, a banknak a betétek után kamatot kell fizetnie), amihez hozzáadódik még 3-4 százalékos felár is, amibe a bank a hitel bedőlésének esélyét (a cég kockázatosságát), valamint a működési költségeit és a nyereségét számítja be.

Ebből a szempontból egy ingyenes jegybanki forrás még vonzó is lehetne, a gond a 2 százalékos felárral lehet. Ez a hitelprogram leggyengébb pontja: a bankok ugyanis nem fognak „4 százalékpontos kockázatú” cégeket 2 százalékpontos felárral finanszírozni. Ebből ugyanis nem tudnák finanszírozni a kockázatosabb cégek miatt elkerülhetetlenül fellépő hitelezési veszteségeiket. A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) adatai szerint a problémás hitelek aránya a mikrovállalkozásoknál meghaladja a 35, a kis cégeknél pedig a 25 százalékot. Ezzel pedig a bankoknak számolniuk kell.

Az azenpenzem.hu pénzügyi portál felhívta a figyelmet még egy fontos szempontra: a bankok által felszámítható egyéb költségekről az eddigi hírek nem szóltak. Márpedig a hitelintézetek „ceruzája” a mikro-, kis-, és középvállalatoknál (mkkv) nem csak a felárnál fog vastagon. Mire egy cég hozzájut a pénzéhez, jókora összeget kénytelen kifizetni például a fedezetek felülvizsgálatáért (akár 120 ezer forintot is), szerződéskötési díjként, adminisztrációs díjként, folyósítási jutalékként, kezelési költségként, vagy például keretbeállítási díjként. Ha devizahitel kiváltásáról lenne szó, szerződésmódosítási és végtörlesztési díjat is kell majd fizetni. Utóbbi esetben persze már az komoly akadály lehet, hogy egy 250 forint/euró árfolyamon felvett hitelt most 300 forintos eurónál válthatnának át forinthitelre, amivel jelentős árfolyamveszteséget realizálnának.

És a nagy hadművelet?

A két hitelezésélénkítő pillért nehéz lenne egy hitelezési fordulatért indított átfogó hadműveletnek tekinteni. Pedig Matolcsy György közvetlenül jegybankelnöki kinevezése előtt hitelezési fordulatot ígért, ami nélkül elképzelhetetlennek tartotta a növekedési fordulatot. Orbán Viktor pedig a Takarékbank 38,5 százalékos részvénypakettjének állami megvásárlása után már tavaly tavasszal azt mondta: ez csak az első lépés, és egy átfogó hadművelet része. A hadművelet részleteinek kidolgozására tavaly decemberben 2013 végéig kormánybiztost is kineveztek: Vojnits Tamás, aki megbízatásáig az FHB igazgatósági tagja volt, azt a feladatot kapta, hogy – a hivatalos megfogalmazás szerint – kialakítsa a hazai, illetve szövetkezeti pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányzati stratégiát. Emellett részletes megvalósítási tervet is vár tőle a kabinet, és a végrehajtást is koordinálnia kell majd.

A jegybank viszont a csütörtöki bejelentés alapján először a bankokkal tárgyal, és csak utánuk következnek a takarékszövetkezetek. Persze bármi megeshet: a bankoknak adhatnak olyan ajánlatot, amit azok üzleti logikával nem fogadhatnak el, és a végén az egész jegybanki program kiköthet a kormány instrukcióit követő takarékszövetkezeteknél. Erre azonban egyelőre semmi sem utal azon az előzményen kívül, hogy a takarékszövetkezetekre a közelmúltig a tervezett hitelezésélénkítő hadművelet főszereplőiként utalt a kormány.

Elemzői vélekedések szerint sem zárható ki, hogy a takarékszövetkezetek még bekerülnek a képbe. Túl sok értelme azonban nem lenne annak, hogy kormányzati kérésre a takarékszövetkezetek olyan alacsony kockázati felárral hiteleznek magas kockázatú cégeket, amire a bankok már nem lennének hajlandók – vélekedett egy szakértő. Mint érvelt, tegyük fel, létrehoznak egy nagy állami bankot a takarékszövetekezetekből. Telepakolják alacsony felárral kiadott, magas kockázatú kkv-hitelekkel, majd a jelenlegi kormánypárt megnyeri a választásokat, és három év múlva a bedőlő hitelek miatt bele kell tenni pár százmilliárd forintot a nagy állami bankba. Azt ki fogja megmagyarázni, hogy ez az egész jó ötlet volt? – vetette fel.