Van egy ország Latin-Amerikában, amely ugyanolyan évtizedes államadósság-problémával küzd, mint Magyarország. Ez az ország Argentína, ahol az alig 12 évvel korábbi államcsőd után ismét felrémlett annak a lehetősége, hogy az állam fizetésképtelenné válhat egy bírósági döntés nyomán. Egy New York-i bíróság döntése értelmében ugyanis az előző államcsőd során az adósság átstrukturálásába bele nem egyező egyes alapok továbbra is igényt tarthatnak az Argentínának biztosított pénzük teljes összegére. A latin-amerikai állam szerint amenyiben a bírósági döntést figyelembe vennék, úgy 43 milliárd dollárnyi forrást kellene összeszedniük, erre pedig képtelenek, így jöhet az újabb államcsőd. Hogyan jutott el Argentína odáig, hogy az államcsőd szele újra meglegyintse?

Mindenki dollárra váltotta a pesóját

A dél-amerikai ország, mely jelenleg már a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G20 tagja, az 1970-1980-as évek katonai diktatúrájának gazdasági válságából – amelyet eladósodás, komoly adóelkerülés, tőkekivonás és a Falkland-háború okozott – csak lassan tudott kikecmeregni, 1990-ig várni kellett a mélyreható reformokra. Ekkor azonban a liberalizációval, privatizációval, az ország fizetőeszközének az amerikai dollárhoz történő rögzítésével az ország gazdasága növekvő pályára állt, s elkezdett nőni az életszínvonal is.

Az állami kiadások és a korrupció azonban magas szinten ragadtak, a privatizáció lassulásával kifulladt a külföldi működőtőke beáramlása, a dollár felértékelődésével – az argentín pesót ehhez kötötték – az ország termékeinek versenyképessége is csökkent. Emellett ekkor az egész latin-amerikai régiót kockázatosnak ítélték meg a befektetők, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hiteleit pedig továbbra is igénybe vette az ország, ez pedig növelte az eladósodottság szintjét is, ami 1999-re a GDP 50 százaléka fölé kúszott.

2001-ben Argentínában mindenki dollárra akarta váltani a pesóját

AFP / Daniel Garcia

Az évtized végére Argentína három évig tartó recesszióba süllyedt, 1999-ben 4 százalékkal zsugorodott a GDP. A peso leértékelését és a dollárhoz történő rögzítés felszámolását politikai öngyilkosságként értékelték az argentin kormányok, így ezt nem lépték meg. Ez azonban tovább taszította a mélybe az argentin gazdaságot. A gyenge gazdasági teljesítmény miatt növekvő hiányt a kormány megszorításokkal igyekezett kordában tartani, ezek a lépések ugyanakkor nem voltak sikeresek.

Buenos Aires egyre nagyobb kamatot volt kénytelen fizetni állampapírjaiért a piacon, így egyre inkább a nemzetközi szervezetekre szorult a finanszírozás terén. A hitelminősítők is figyelőlistára tették az országot, Argentína ráadásul egy ideje már bóvli, vagyis befektetésre egyáltalán nem ajánlott állam volt. A sorozatos megszorítások egyik elemét jelentette a közszolgák bérének megvágása, ez azonban átszakította a gátat, tüntetések, sztrájkok robbantak ki, a munkanélküliség 2001-ben pár hónap alatt 13-ról 20 százalékra kúszott.

Helikopterrel menekült az elnök

A krízis decemberben kezdett komolyan kibontakozni, amikor az IMF nem egyezett bele egy 1,3 milliárd dolláros hitelrészlet átutalásába, mivel a szervezet szerint az ország képtelen lett volna teljesíteni a hitelért cserébe várt feltételeket. Az argentin állampapírok hozamai elszabadultak, az emberek pedig elkezdték pesójukat dollárra váltani és külföldre vinni. December 2-án az argentin kormány 12 hónapra befagyasztotta a bankbetéteket. Ez hihetetlen módon feldühítette az embereket, akik az utcára vonultak, és előbb csak demonstrációkon, később már utcai gyújtogatásokkal fűszerezve igyekeztek érvényt szerezni igazuknak. A rendbontások során december 20-án és 21-én többen is meghaltak Buenos Airesben, az elnök pedig helikopteren volt kénytelen elhagyni az elnöki palotát.

Argentína eközben 2001. december végén csődöt jelentett az ország államadósságának – mely 132 milliárd dollárt tett ki – nagy részére, ez volt minden idők legnagyobb államcsődje. A következő években a GDP 20 százalékkal zsugorodott, a munkanélküliség elérte a 25 százalékot, és a peso – melynek dollárhoz történő rögzítését 2002-ben eltörölték – 70 százalékot vesztett értékéből, az infláció pedig meredek emelkedésnek indult. A peso elértéktelenedése ugyanakkor az argentín áruk versenyképességét jelentősen növelte, a gazdaság a 2000-es évek közepétől növekedő pályára állt. A hatalmas összegű államadóssággal azonban kezdeni kellett valamit, a hitelezők az ajtóban toporogtak.

A rendezetlen államadósság egy része okozza a gondot

Az ország 2005-ben és 2010-ben hitelezői jelentős részével meg tudott állapodni az ország adósságának átstrukturálásáról, ám egyes fedezeti alapok nem egyeztek bele az olykor 75 százalékot is elérő diszkontba, ők továbbra is hozzá akarnak jutni a teljes összeghez, amit az argentin államnak kölcsön adtak. Egy amerikai bíróság április elején ráadásul az érintett fedezeti alapoknak adott igazat, mivel helyben hagyták azt a tavaly októberi ítéletet, mely szerint Argentína nem favorizálhatja az átstrukturált argentin papírok befektetőit a fedezeti alapokkal szemben. Ez azt jelenti, hogy az alapok jogosan kérhetik a latin-amerikai országtól a teljes összeget, Buenos Aires azonban úgy véli, hogy a döntés 43 milliárd dollárnyi többletkiadást jelentene az államnak, amit viszont képtelenek lennének kifizetni, és ez újabb államcsődöt okozna.

Az ország most olyan kötvényeket kínál a fedezeti alapoknak, melyek az eredeti állampapírok mindössze egyhatodát érik. A fedezeti alapok a nekik kedvező New York-i ítélet tükrében ezt minden bizonnyal nem fogadják el. Argentin tisztviselők eközben már olyan jelzéseket adtak, hogy a latin-amerikai állam teljesen figyelmen kívül hagyhatja az amerikai bíróság döntését.

Ez pedig azt jelentheti, hogy Argentína az elkövetkezendő hetekben, amikor törleszti adósságai egy részét, nem tud fizetni az érintett fedezeti alapoknak, nem teljesíti a bírósági döntést, ezzel pedig technikai értelemben újra fizetésképtelenné válik (Argentína szerdán ugyanakkor fizetett egy következő részletet az átstrukturált államadósság hitelezőinek). Ennek azonban elemzők szerint nem lesz nagy jelentősége, mivel a piac ezt már beárazta, eddig sem tekintettek másként az országra. Az államadósság lejáró részleteit az argentin kormány pedig már 2010 óta a jegybank devizatartalékaiból fedezi, idén 8 milliárd dollárt terveznek ilyen célra a tartalékból felhasználni.

A csőd Argentína számára ugyanakkor most minden bizonnyal nem jelentene olyan gazdasági mélyrepülést és összeomlást, mint 2001-ben. Az argentin gazdaság, bár nincs a legjobb formában, közel sincs olyan rossz helyzetben, mint 12 éve. Az államcsődöt ráadásul nem maga a rossz gazdasági teljesítmény idézi elő, hanem a korábbi adósságokkal kapcsolatos megegyezési nehézségek. A piacokra nézve a bírósági döntés ugyanakkor érdekes üzenetet hordozhat magában: ha a fedezeti alapok valamilyen módon mégis pénzükhöz tudnának jutni, akkor a következő évek hasonló államadósság-átsrukturálásai során a befektetők sikerrel szállhatnak szembe az eddig komoly diszkontokat végigvivő országokkal szemben.