Tavaly novemberben adott hírt a Nemzetgazdasági Minisztérium arról, hogy készül a gyógy- és fogászati turizmus 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó iparstratégiája, amelybe a meddőségi ellátások támogatása is belekerülhet, mint a turizmus számára érdekes célterület.

Bár a tárca illetékese akkoriban azt nyilatkozta, hogy ágazati szereplők bevonásával határozzák meg a közép- és hosszú távú fejlesztési irányokat, a hazai meddőségi centrumok szakértőit hiába kérdeztük. Elmondásuk szerint őket nem keresték meg az iparstratégia miatt – még az egyetlen állami fenntartású központot, a Budai Meddőségi Centrumot sem. 

Pedig az asszisztált reprodukciós szolgáltatásokban lenne spiritusz a turizmus számára is. Igaz, ehhez a jogszabályi környezethez is hozzá kellene nyúlni. Jól látszik, hogy a szolgáltatás ára mellett az adott ország vonatkozó törvényei, egészségügyi rendszere és az ellátás színvonala orientálják az utazási kedvet. És bár a jogszabályok nem éppen kielégítőek, a szolgáltatás színvonala és ára jelenleg is százas nagyságrendben hoz Magyarországra külföldi betegeket. 

Féláron dunai panorámával 

Robin és felesége, Alice 6 éve szerettek egymásba Londonban egy házibulin. A harmincas éveiben járó pár hamar szeretett volna gyereket, de a baba csak nem akart összejönni. Alice a munkájával járó stresszre gyanakodott, Robin magában kereste a hibát. Végül úgy döntöttek, hogy orvosi segítséget vesznek igénybe.

Egy születés előkészületei

Túry Gergely

A vizsgálatok kiderítették, hogy IVF-kezelésre (in vitro fertilizáció) van szükség: a Magyarországon csak lombikprogramnak nevezett beavatkozás lényege, hogy a petefészekből nyert petesejteket laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg, és az így létrejövő embriókat ültetik vissza a méhüregbe. (Általában többet termékenyítenek meg és ültetnek vissza, hogy nagyobb esélye legyen az embrió megtapadásának.) 

A pár csak az előkészületek során szembesült azzal, hogy Angliában nagyon drága ez a beavatkozás, mesélik a budapesti Kaáli Intézet budapesti várójában. A helyi társadalombiztosítás egyetlen megtermékenyített petesejt beültetését támogatja egyetlen alkalommal, és a várólisták is hosszúak. Alice-ék nem tudták megfizetni az alaphangon is 6000 fontba kerüli magánklinikai kezelést, ezért ők is a várólistára kerültek. 

Három évük ment el hiába. „Ha tudtam volna, hogy érdemes más országban is érdeklődni lombikbébi kezelésekről, már korábban jöttem volna” - sóhajtja Robin a budapesti Kaáli Intézet privát várójában, miközben Alice petefészkéből éppen azokban a percekben szívják le azokat a petesejteket, melyeket Robin spermiumával fognak megtermékenyíteni a következő órákban. A férfi elmondása szerint ráuntak a várakozásra. Az asszony 37 évesen nem akart tovább kockáztatni. Rákerestek a szolgáltatásra az interneten, az ár, a sikerességi arány és a szimpátia alapján kiválasztották a helyszínt.

Mindent online intéztek. 15 email-váltás az orvossal, szállodai szobafoglalás, és már jöttek is a repülővel. Az is szempont volt a számukra, hogy a család előtt titokban tudják tartani azt a tényt, hogy e kényes területen külső segítségre szorulnak, ezért most „vakációzni” jöttek a magyar fővárosba. Még azzal együtt is, hogy az egyik csodálatos panorámájú Duna-parti szállodában laknak, a beavatkozást minden járulékos költséggel együtt háromezer fontból megússzák, ami legfeljebb csak fele az angliai költségeknek. 

Nincs petesejt 

Ez a brit pár egyike azon keveseknek, akik Magyarországot választják a gyerekvállalási problémáik megoldására. 2012-ben a Treatment Abroad és az International Medical Travel Journal reprezentatív felmérést készített, melyben több mint ezer beteget kérdeztek meg az Egyesült Királyságból és Európából a külföldi orvosi beavatkozásokkal kapcsolatban. (A megkérdezettek többsége, 55 százaléka brit volt.) A felmérésben a meddőségin kívül fogászati, plasztikai, ortopéd, és elhízás elleni kezelésekről számoltak be a betegek.

A vizsgálat szerint IVF-kezelésre elsősorban Spanyolországba, Ciprusra és a Cseh Köztársaságba utaznak a szigetországból. Az összes beteget és kezeléstípust illetően viszont hazánk volt a legelső helyen (12%), igaz, ennek a 38 százaléka olyan brit, aki fogászati kezelések miatt látogat Magyarországra.

Az asszisztált reprodukciós eljárások területén a spanyolok európai listavezetők: ennek hátterében az állhat, hogy ott piaci alapon is lehet petesejthez jutni (mintegy 275 ezer forint jár a petesejtdonornak), míg ez a legtöbb országban illegális szervkereskedelemnek minősül. Petesejtre pedig nagy az igény mind meddő, mind azonos nemű párok esetében.

Ahhoz, hogy érezhető előrelépés legyen a meddőségi turizmusban, mindenképp szemléletváltásra lenne szükség a szabályozás területén, ami nem mellesleg a megszülető magyar gyerekek számára is pozitív hatással lenne. „Jelenleg csak az a betegcsoport jöhet szóba ügyfélként, amelynek van saját, életképes petesejtje, és ahol a pár egy férfiből és egy nőből áll” - ecseteli a helyzetet Steven G. Kaáli professzor, aki névadója és vezetője a nyolc intézetet magába foglaló intézményhálózatnak. A Kaáli Intézetekben valósult meg 2011-ben az összes asszisztált reprodukciós beavatkozás 70 százaléka, ami az éves születésszám több mint két százalékát jelentette. 

hvg.hu

Jogszabályi akadályok 

Nagyon nehezen tudják igénybe venni a beavatkozást az egyedülálló nők, akik nem az ismerősüket szeretnék megkérni spermadonornak. Veszélyeztetett korban – 40 év fölöttinek - kell lenniük, emellett a szabályozás csak az anonim adományozást engedi, ami azt jelenti, hogy az utód 18 éves kora elmúlta után sem tudhatja meg, ki a biológiai apja. (A lehetőség a biológiai szülő megismerésére egyre több országban előkerül a szabályozásban, de Magyarországon ezt csak külföldről beszerzett, nem anonim donor felhasználásával lehet megoldani.) 

Ami a petesejt-adományozást illeti, az a spermiuméval ellentétben csak testvér vagy közeli hozzátartozó felajánlásából valósulhat meg a magyar szabályok szerint. Mivel a petesejteket egyhónapos hormonkezeléssel készítik fel az adományozásra, és a levétel altatásos műtétet igényel, ezért a donációkedvet a beavatkozás körülményei is csökkentik. Hallani olyan esetekről, amikor közjegyző hitelesítette dokumentumokkal érkeznek a szolgáltatást igénybe vevő párok, hogy a felhasználható petesejthez a rokoni kapcsolatot igazolják - az orvosnak pedig ilyenkor nem dolga ellenőrizni a családfát. 

Segítséget jelentene a dajkaanyaság (amikor a lombikprogramban megtermékenyített petesejteket egy béranya méhébe ültetik be), de 2002 óta ez is tilos Magyarországon. Így azok a párok, akiknek egészségesek a szaporítósejtjeik, de az anya nem képes kihordani a terhességet, nehéz helyzetben vannak - a hírek szerint akadnak, akik ezért külföldön (például Ukrajnában) keresnek béranyát maguknak, persze, nem mindig legálisan. 

Némi megoldást jelenthetne, ha a lombikbébi-programban részt vevő nők, akiknek amúgy is több petesejtjét veszik le, vállalnák, hogy a fel nem használt sejtek egy részét meddő pároknak ajánlják fel – de amikor 2010-ben egy klinika azzal próbálkozott, hogy 200 ezer forint kedvezményt ad az ilyen pácienseinek, rögtön a támadások kereszttüzébe került. (Maga a petesejt-felajánlás ugyan nem jogellenes, de azért valamilyen kedvezményben részesülni már az.) A cég csődbe is ment, 2012. szeptemberében felszámolták. A probléma az, hogy minden ivarsejtadományozással kapcsolatos döntés a liberalizálás irányában súlyos erkölcsi, politikai viharokat kelt. Pedig a hatása a szakemberek szerint nemcsak az iparágra, hanem a hazai születésszámra is kedvező hatással volna. (Lásd Pár milliárd néhány ezerrel több magyarért című keretes anyagunkat.)

Romániából nagy az érdeklődés

Steven G. Kaáli professzor szerint lenne érdeklődés külföldről az asszisztált reprodukciós eljárások iránt. „Jelenleg is sokan jelentkeznek be nálunk, Angliából is, de legfeljebb  évente százan vannak, akiket ténylegesen kezelünk” – meséli a professzor, aki szerint a legtöbben akkor fordítanak hátat, amikor kiderül, hogy petesejt nincs és nem is lehet „raktáron”, noha az érdeklődők közül sokan, így leszbikus párok és idősödő asszonyok, éppen erre vadásznak világszerte. 

„A keleti országrészen jobban megy”– állítja Bodnár Béla a Debreceni Kaáli Intézet orvosigazgatója. Mesterséges megtermékenyítésre hozzájuk 2003 óta érkeznek Romániából magyarok és románok vegyesen.

Az ingázást az indokolta, hogy Romániában korábban megszüntették az állami finanszírozást (a támogatás időközben korlátozottan ismét igénybe vehető), és a magyar ellátás minőségének nagyon jó híre volt a romániaiak körében. Fokozatosan ment fel az esetek száma az évi százas nagyságrendre, anélkül, hogy különösebb reklámra költöttek volna.

Jelenleg egy asszony Nagyváradról ingázik szinte naponta, és volt olyan család, akiknek a tagjai a nyáron Hajdúszoboszlón üdültek, miközben az anya a napi kezeléseken vett részt.

A lényegesen kisebb forgalmat bonyolító Dévai Intézet meddőségi és nőgyógyászati centrum vezetője, Dévai István úgy tapasztalja, hogy a hozzájuk fordulók csupán néhány százaléka külföldi, „éppen csak szállingóznak”, azok is inkább a környező országokból. Erdélyi magyarok főként, aztán Szerbiából páran. Szlovákiából viszont senki, mert ott viszonylag jó az intézményi ellátás - mondja.

Túry Gergely

Szerinte a legfőbb akadálya, hogy jelentősebb számban érkezzenek páciensek, az a kezelés hosszúsága: a beavatkozás ugyanis akár 3-4 hetes itt tartózkodást igényelhet, hiszen első lépésben meg kell állapítani a meddőség okát, a hazai jogszabályok szerint viszont csak magyar leleteket fogadhatnak el. A szükséges vizsgálatokat ugyan egy bő hét alatt el lehet elvégezni, de az IVF előtt több hétig tart a hormonkezelés. 

Bizonytalan adatok 

Arról, hogy pontosan hányan jöhetnek Magyarországra meddőség-kezelési célból, nincs hivatalos adat. Mint ahogy az NGM a megkeresésünkre adott válaszaiból is kiderül, ahhoz, hogy pontos statisztikákhoz juthassunk, módosítani kellene az asszisztált reprodukciós beavatkozásokat végző intézetek kötelező adatgyűjtését szabályozó kormányrendeletet. (Azon belül is a külföldi, illetve fizetős betegek ellátásával kapcsolatos jelentési kritériumokat.) 

A meddőségi centrumok külföldieket alapvetően azóta fogadnak, mióta a társadalombiztosítás nem finanszírozza korlátlanul a beavatkozásokat, és emiatt az egyes intézményeknek vannak kapacitástöbbleteik. (2002-ben vezették be az ún. teljesítmény-volumenkorlátot.) Az NGM tájékoztatásai szerint a meddőségi centrumok évente 6500, az Országos Egészségbiztosító Pénztár (OEP) által támogatott kezelést végezhetnek, de jelenleg ezt sem használják ki. 2011-ben 6096 lombikbébi program volt (IVF-ET), spermiummal való művi megtermékenyítésre (inszemináció) pedig összesen 1663 alkalommal került sor. Kérdés, persze, hogy az NGM miért támogatná adott esetben a külföldiek kiszolgálását, amikor az IVF-kezelések támogatásának a kiterjesztésével a magyarok által igénybe vett szolgáltatások mennyiségi mutatóin, és azon keresztül a hazai születési számon is javítani lehetne. (A hazai szabályok szerint 5 beavatkozást finanszíroz 100 százalákban az állam, a szükséges gyógyszerek 70 százalákos támogatást kapnak.) Az iparági szereplők szerint azonban mindkettő megoldható volna, és nem is lenne olyan költséges.

Ki a szakértő? 

Az NGM-nél érdeklődtünk azzal kapcsolatban is, hogy miképp ösztönözhető a meddőségi turizmus. A tárca a válaszában leírta, hogy „a magyar intézményeket erőteljesen hirdetni kellene ahhoz, hogy valódi külföldi keresletet lehessen támasztani a hazai lombikbébiprogramok iránt. Fontos lenne, hogy a célországok facilitátorai tudjanak centrumainkról és legyen kapcsolat a világ legnagyobb betegszállító hálózataival.” Felhívták arra is a figyelmet, hogy „az információ átadásában kiemelt szerepe van az elektronikus felületeknek, az úgynevezett E-Health-nek. Felmérések szerint a potenciális páciensek 65%-a ugyanis ilyen felületeken foglal, és ennek fontosságát a hazai ellátók is egyre inkább felismerik.” Konkrét támogatási programokról, intézkedésekről azonban nem kaptunk tájékoztatást. 

Miután a tárca előkészítésében készül a gyógy- és fogászati turizmus iparstratégiája, megpróbáltuk megtudni, ki képviseli az egyik kitörési pontként megjelölt területet, a meddőségi szolgáltatásokat a minisztériummal történő tárgyalásokon. Steven G. Kaáli professzor tőlünk értesült a tervezett iparstratégiáról. Őt eddig nem keresték meg egyeztetési célból, ahogyan a Dévai Intézet vezetője, Dévai István sem tartozik a megkérdezett szakértők közé.

Forgács Vincével, a Forgács Intézet vezetőjével sem egyeztettek, aki ha ezáltal növekedne a beutazók száma, örömmel részt venne benne. A Magyar Asszisztált Reprodukciós Társaság elnöke, az egyetlen állami fenntartású Budai Meddőségi Centrum vezetője, Konc János nem kívánta kommentálni, hogy a szakmai képviseletet miért nem vonták be az előkészítő munkába, pedig egyebek mellett hatástanulmány elkészítésében is segíthetnének. És hogy teljes legye a kör:  a másik szakmai szervezethez, az In Vitro Fertilizációs Társasághoz sem érkezett felkérés, hogy vegyen részt az iparstratégia kidolgozásában.