Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ismét átalakítja a kormány az uniós pályázati intézményrendszert. Az átszervezéssel megerősödnek a minisztériumok, egy kézbe kerülhet a szakpolitika és fejlesztéspolitika, elvileg gyorsulhat az uniós pénzek felhasználása. A lekötött források tekintetében jól állunk, ám az uniós támogatások kifizetésén gyorsítani kell, ha az a cél, hogy minél több eurót felhasználjunk. Az viszont kérdéses, hogy a hazai pályázók egyáltalán be tudnak-e ennyi pénzt fogadni, és elég lesz-e a rendelkezésre álló idő.
Újra babrál a kormány az uniós pályázati rendszeren, hogy gyorsítsa a támogatások felhasználását. Az újabb átszervezés érthető, hiszen hazánknak érdeke ezeket a forrásokat felhasználni, az ugyanakkor kérdéses, hogy lesz-e elég "fogadókészség": a pályázatok kedvezményezettjei, vagyis a nyertesek egyáltalán meg tudják-e valósítani a projekteket, és a tetszhalott állapotban lévő magyar gazdaságban van-e akkora kapacitás, hogy a még csak papíron létező projekteket meg tudja valósítani. Emellett pedig az sem teljesen világos, hogy az átszervezés miatt mekkora fennakadások lesznek a bürokráciában.
Lassú a kifizetés
December közepén a kormány döntött arról, hogy a Lázár János államtitkár által vezetett Miniszterelnökség irányításával egy egységes koordináló, szabályozó szervezet felügyeli majd valamennyi irányító hatóság – az EU-s pályázatokért felelős Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen (NFÜ) belül működő fejlesztési programokért felelő szervek – munkáját. Az irányító hatóságok (IH) emellett az NFÜ-től a minisztériumokhoz kerülnek, így Homolya Róbert, a Miniszterelnökség fejlesztési irodáját vezető helyettes államtitkár szerint a program-előkészítés, a menedzsment és döntéshozatal felgyorsulhat a jövőben.
Erre szükség is lenne, mivel jelenleg a 2007-2013 között lehívható mintegy 8200 milliárd forintnyi uniós forrásból eddig 2012 novemberéig csak alig 3 ezer milliárdot fizettek ki (a költségvetési ciklus pénzügyi zárása 2015 végén esedékes, addig kell elkölteni a forrásokat, szerződni viszont idén év végéig kell – a szerk.). Viszont 6380 milliárd forintnyi fejlesztési forrást már lekötöttek, vagyis már aláírták a támogatási szerződést a nyertessel, és a projekt megvalósulása után történhet meg a kifizetés. Bár 1800 milliárd forintnyi támogatás lekötése még "benne van a rendszerben", a források lekötése gyorsul, így az igazi probléma nem is itt, hanem a kifizetések területén mutatkozik. Nagyságrendileg 5200 milliárd forintot kell még kifizetni, ami 20 ezres bankjegyekkel számolva körülbelül 250 tonnát tesz ki.
A kifizetésekkel kapcsolatos probléma lényege, hogy a rendszer éves szinten valószínűleg nem képes annyi támogatást eljuttatni a nyertesekhez, amennyit kellene ahhoz, hogy az összes pénzt felhasználjuk 2015 végéig. 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben nagyságrendileg 1000 milliárd forint körül volt a kifizetés éves szinten, úgy, hogy a pályázati rendszert ismerő szakértők szerint, a szakemberhiánnyal küszködő rosszul felépített rendszer már ezzel a teljesítménnyel is recseg-ropog a túlterheléstől. Ehhez képest a fennmaradó időben éves szinten 1700 milliárdot kellene kifizetni évente.
Nehézkes az intézményrendszer
Az régóta ismert, hogy az uniós források hatékony felhasználásának legnagyobb akadálya a pályáztatást, ellenőrzést és pénzosztást végző rendszer bonyolult, bürokratikus működése, valamint a pályáztatást övező bonyolult szabályrendszer. Két éve az új kormány még könnyen kijavítható hibának látta a bürokratikus rendszert, és a kormányprogram egyszerűen csak úgy fogalmazott, "megdöbbentő, hogy bürokratikus akadályok miatt nem kerülnek bele a magyar gazdaságba az önmagukban is jelentős keresleti tételt jelentő uniós források".
Az uniós támogatási igények elbírálása, kiosztása és ellenőrzése az érdekellentéteknek olyan bonyolult hálójában zajlik, ahol eleve túl sok szereplő van, és az ellenkező érdekeltségek miatt gyakorlatilag mindegyik blokkolja egymást. Ehhez adódik a hatóságot és a kedvezményezetteket megbénító betarthatatlanul szigorú és aprólékos szabályrendszer, amely azt a régi vasutas mondást idézi, hogy ha minden szabályt betartanánk, nem indulnának el a vonatok – mondta a hvg.hu-nak egy, a pályázati rendszer szabályait, működését és a kifizetések menetét jól ismerő, neve elhallgatását kérő forrás.
Ezen a helyzeten nem sokat segít az sem, hogy Orbán Viktor tavaly júniusban megbízta Lázár Jánost az uniós források felhasználásának gyorsításával. A kézi vezérlés ugyanis nem elegendő ennek a mamut intézményrendszernek a hatékonyabb működtetéséhez. Hiába izmozunk, attól még nem lesz egy csapásra egyszerűbb egy projekt megvalósítása, ellenőrzése, a hiánypótlási körök és a kifizetés – foglalta össze a forrás a problémát.
Az intézményi, valamint a kormányzati oldalon további probléma, hogy a rendszer operatív irányítása is megkopott mára: a források felhasználásáért felelős személyek a 2010-es átvétel óta elfáradtak és kiábrándultak éppen azért, mert a rendszer nem működik. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy az uniós fejlesztési és pályázati rendszer anomáliáival nem csak Magyarország birkózik, hanem más uniós tagállamok is, évek kellenek, míg egy rendszer bejáratódik.
Szak- és fejlesztéspolitika kéz a kézben?
Az IH-kat egy fejlesztéspolitikai szakértő szerint azért helyezték el az NFÜ-től, mivel korábban konfliktusokat okozott, hogy a szakpolitikai és fejlesztéspolitikai döntéseket szétválasztották (a szakpolitika a minisztériumokhoz, a fejlesztéspolitika az NFÜ-höz tartozott). A fejlesztéspolitika sok esetben gyorsabb tempót diktált, és ezt a szakpolitikai ág nem tudta követni. Előfordult olyan is, hogy az IH és a minisztérium egyik államtitkára között konfliktus alakult ki, ez is hátráltatta az uniós fejlesztési források felhasználását. A szakértő szerint ugyanakkor a mostani átszervezéssel a szakpolitika és fejlesztéspolitika szorosabb együttműködése valósulhat meg, mely alapvetően egy pozitív irányú folyamat. Így nem szigetszerűen helyezkedhet el az uniós pályázati, fejlesztési struktúra az állami intézményrendszeren belül, hanem integráltabb formában, közelebb viszik az "alap közigazgatási" működéshez a fejlesztéseket.
| Ki-kicsoda a pályázati útvesztőben? |
| Az uniós támogatások szétosztása és eredményes felhasználása érdekében 2006-ban jött létre az NFÜ, amely hazánk fejlesztéspolitikai céljait is meghatározza, a fejlesztési tervet pedig összehangolja a kormány munkájával. Az azóta regnáló kormányok folyamatosan változtattak a rendszeren, ez alól a második Orbán-kormány sem volt kivétel a 2010-es kormányváltás után. A mostani változtatások értelmében ugyanakkor érdemes megnézni, hogy mely kormányzati, állami intézmények (lesznek) érintettek az uniós támogatások szétosztásában és felhasználásában. Az NFÜ-től a minisztériumokhoz kerül át a fejlesztéspolitika végrehajtása – a szakpolitika már eddig is náluk volt –, az NFÜ szerepe így csökken, a minisztériumra tevődik át a hangsúly. Az NFÜ-t a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM), személyesen Németh Lászlóné miniszter felügyeli, aki ugyanakkor a tavaly nyáron létrehozott, kiemelt projektekről döntő négytagú Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottságnak is tagja – Orbán, Matolcsy és Lázár mellett. Az egyes tárcavezetők pedig saját minisztériumuk irányító hatóságait is felügyelik majd. Az egész rendszert pedig Lázár János felügyelné, aki a Miniszterelnökségen belül felel az uniós források felhasználásának gyorsításáért. Tiszta sor, egyszerű a képlet. |
Az ugyanakkor egyelőre nem teljesen világos, hogy a centralizált döntéshozatal – az uniós fejlesztések eljuttatásának felgyorsításáért felelős Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkárral az élen – hogyan fog pontosan működni, az átalakítások inkább egy modernizációs irányt képviselnek a szakértő szerint. Egy tavaly év végi kormányhatározat értelmében ugyanis a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől január 31-ig elveszik és a minisztériumokhoz rendelik a végrehajtói jogköröket. Az ugyanakkor még nem dőlt el például, hogy az NFÜ-nél milyen koordinációs szerep marad. Egy pályázati szakértő a tervezett szervezeti átalakítással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a kormány most megint a régi, 2010 előtti megoldáshoz nyúlna vissza azzal, hogy kihelyezi a szakminisztériumok alá az egyes területeket.
Olyan "kusturicás"A terv kidolgozásáért, mely szerint át kellene alakítani a források felhasználását irányító és felügyelő intézményrendszert, Matolcsy György a felelős, de egyelőre hetente változnak az elképzelések az átszervezés technikai részleteiről. Nagy a kormányzati fejetlenég, olyan kusturicás a helyzet – mondta a hvg.hu-nak az átalakítási tervekre rálátó, neve elhallgatását kérő forrás, aki szerint a jelenlegi átalakítási terv még a Fellegi Tamás által vezetett fejlesztési minisztériumban készült.
Mindezt úgy kellene megvalósítani, hogy közben tovább működjön a pályázati és kifizetési rendszer, ami még szervezeti átalakítás nélkül is csak nyögvenyelősen megy. Mindent egybevetve egy ilyen átalakítás fél év teljes lebénulást eredményezhet, és további egy évre lenne szükség ahhoz, hogy az új rendszer teljes kapacitással működni kezdjen – vélekedett.
Egy, a hvg.hu által megkérdezett fejlesztéspolitikai szakértő ugyanakkor másként látja a kialakult helyzetet. Mivel külön rendelkeztek arról, hogy új intézményrendszer kialakításakor biztosítani kell a jelenlegi fejlesztési időszak kifutó programjainak zökkenőmentes zárását és a kifizetések teljes körű "felszívását", törekedve a teljes intézményrendszeren belüli esetleges párhuzamosságok minimalizálására, nem feltételezhető, hogy a normál változáson túlmenően nagyobb fennakadás legyen önmagában az átalakítás miatt. Amennyiben személyi változások is követik ezt, annak nagyobb hatása lehet, tette hozzá a szakértő.
Nem bírják a cégek sem
A támogatások felhasználásáért felelős intézményrendszer szervezeti problémái mellett a másik legnagyobb probléma az uniós források felhasználásában a kedvezményezettek oldalán van. Egy olyan országban ugyanis, ahol a beruházások a minimumra estek, és a rossz gazdasági helyzet miatt a cégeknek nincs forrásuk fejlesztésre, nagyon nehéz az uniós források felhasználásához szükséges pénzt biztosítani.
Ez egy addicionális forrás lehetne, ott azonban, ahol eleve nincs pénz fejlődésre, nem tesz csodát. Hiába kapnék akár kétmilliárd forintot is egy gazdaság fejlesztésére, és hiába építenék ki egy mintacéget, ha nem tudom kifizetni a minimálbért a munkásoknak, mert nem tudom eladni a termékeket – példázott a pályázatok és a kifizetések menetét ismerő forrás. Ilyen problémák miatt egyébként ma már vannak olyan nyertes pályázók, amelyek elállnak a megvalósítástól.
A fejlesztési szakértő szerint a kedvezményezettek nehéz helyzetének kezelését az önerő alappal és "túlvállalással", vagyis tartalékpályázatok beengedésével igyekszik kezelni a rendszer. Itt azonban hozzá kell tennünk, hogy a kedvezményezettek, vagyis a nyertes pályázók sem olyan ütemben valósítják meg a fejlesztéseket, mint ahogy azt korábban tervezték – elsősorban az állami szféra szereplői és az önkormányzatok területén mutatkoznak finanszírozási gondok –, így ezért is tapasztalható a kifizetések területén csúszás. További probléma az önerő alappal, hogy az csak az önkormányzati projekteket segíti, mindössze 30 milliárd forinttal, ami a kifizetendő ezermilliárdokhoz képest csak csepp a tengerben.
Lesznek bedőlő projektek is
A források felhasználásában további problémákat fognak okozni a bedőlő projektek. Több olyan projekt van ugyanis, amelyeknél jelentős források felhasználásáról kötöttek szerződést, viszont bizonytalan vagy egyenesen valószínűtlen, hogy a nyertes képes lesz megvalósítani, amit vállalt, vagy időre megtörténhet a kifizetés. Még egy rendezvényszervezéssel kapcsolatos pályázatnál is több kört kell futnia a hatóságnak a pályázónál, hogy a kifizetéshez szükséges minden számla és dokumentum meglegyen.
Ez pedig egy több tízmilliárdos beruházás esetében fokozottan így van, ahol elkerülhetetlenül becsúszik például az is, hogy a projekt egy eleme jóval többe kerül, mint előrelátható volt. Ennek az állatorvosi lova például a négyes metró. Az, hogy a rendszerben futó 30 ezer projektből több esetben megvalósíthatatlansági problémák lépnek majd fel, több mint valószínű. A visszacsorgó projektekkel pedig az lesz a probléma, hogy ezeket a pénzeket már nem lesz idő és lehetőség újra pályáztatni.
Számos önkormányzati projekt áll bedugulva, illetve a bedőlés határán – mondta egy neve elhallgatását kérő, több önkormányzati projektre rálátó szakértő. Éppen erre alakulna egyébként a kormány projektdoktori szolgálata, de ez még sehogy sem áll, csak a pénzt különítették el rá tavasszal. A kezdeményezéshez százával kellenének a szakemberek - jegyezte meg a forrás. Az önkormányzati projektekkel ráadásul további problémák is lesznek: 85-100 százalékos uniós támogatással megépültek a létesítmények, de nincs pénz a fenntartásukra. Innen már csak egy lépés lesz a következmény: jellemzően 5 éves üzemeltetést vállaltak a helyhatóságok az EU felé, a teljesítés elmulasztása pedig (például idő előtti uszodabezárás) visszafizetési kötelezettséget von maga után. Erre azonban képtelenek lesznek az eladósodott települések.
| Nem lesz könnyű szétszedni az NFÜ-t |
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség feldarabolásával és a tárcákhoz integrálásával szakértők szerint a szétszedés konkrét technikai-operatív megvalósításából lehet az egyik legnagyobb baj. Hatalmas feladat ugyanis egy ekkora szervezet szétszerelése és az egyes elemek bekapcsolása a fogadószervezetekbe, az irodák költöztetésétől kezdve, az informatikai és adminisztrációs rendszerek összeegyeztetésén át, a munkavállalók státuszának rendezéséig. Mindezt úgy kellene megvalósítani, hogy közben tovább működjön a pályázati és kifizetési rendszer, ami még szervezeti átalakítás nélkül is csak nyögvenyelősen megy. Mindent egybevetve egy ilyen átalakítás fél év teljes lebénulást eredményezhet, és további egy évre lenne szükség ahhoz, hogy az új rendszer teljes kapacitással működni kezdjen – vélekedett a pályázati rendszer működését ismerő forrás. |
Készülünk a 2014-2020 közötti költségvetési ciklusra
A fejlesztési szakértő szerint az uniós források lekötésének egy másik aspektusa is van, ez pedig már a 2014-2020 közötti uniós költségvetési ciklusra történő előretekintés. Magyarország ebből a szempontból jól járt azzal, hogy a tavaly decemberi uniós csúcson nem született megegyezés a következő költségvetési ciklusról, mivel egy esetleges februári találkozón már a 2012. év végi – esetleg javuló – lekötési számokat tudjuk bemutatni, ami sokat nyomhat a latban azoknál az érveknél, melyek szerint úgysem tudjuk a számunkra megítélt uniós forrásokat felhasználni.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
