Ahogy az a múlt héten rendeletileg előkészített terepen várható volt, szerdán aláírták a Déli Áramlat magyarországi szakaszáról szóló megállapodást. Az MVM gyakorlatilag a legnagyobb hazai gázos cég lett, de a projekt továbbra is az oroszokon áll vagy bukik.
Baji Csaba, az MVM elnök-vezérigazgatója szerdán aláírta a Déli Áramlat földgázvezeték magyarországi szakaszáról szóló részvényesi megállapodást. A Gazprom elnökhelyettese, Alekszandr Medvegyev által is szignált budapesti papír azonban csak azt biztosítja, hogy a Fekete-tenger fenekén végighúzott csővezeték - ami az európai oldalon két ágra válva egyrészt Dél-Olaszország, másrészt Kelet-Közép-Európán keresztül Ausztria felé veszi az irányt - 229 kilométeres magyarországi szakaszának megépítése 2016-ig megtörténik. A tervek szerint orosz-türkmén gázzal töltendő, közel 30 milliárd köbméter éves kapacitású vezetéket 600 millió euróból építik, ebből mintegy 450 milliót hitelből finanszíroznak.
A szerződés előjele volt, hogy egy hete a kormány kiemelt jelentőségűvé nyilvánította a Déli Áramlattal kapcsolatos közigazgatási ügyeket. A Magyar Közlönyben múlt csütörtökön megjelent rendeletnek köszönhetően a Hercegszántó-Tornyiszentmiklós közötti szakasz építése egyszerűbb eljárásban, rövidebb idő alatt épülhet meg.
Nabucco vs. Déli Áramlat
A Nabucco 2004-ben született egy olyan projektvállalat terveként, melyben - európai energiacégek igényeit szem előtt tartva - az orosz gáz alternatívájaként kezelt Kaszpi térségből Törökországon, Bulgárián, Románián és Magyarországon át az ausztriai Baumgartenben lévő elosztó központba eljuttatandó energiahordozó szállítását célozták meg. A projektben kezdetektől sok kérdőjel volt, főként a beruházási költség és a vezetékbe töltendő gázmennyiség ügyében.
Az oroszok két évvel később válaszként jelentették be a Déli Áramlat tervét, ami főként a dél-európai gázellátás szűk keresztmetszeteinek felszámolását helyezte kilátásába. Az új távvezeték szexepiljét az jelentette, hogy az Európára rendszeresen gázellátási frászt hozó ukrán-orosz vitára ígért gyógyírt azzal, hogy az ukránokat kivonta e képletből. A Déli Áramlat gyakorlati megépítése azonban annak ellenére nem haladt előbbre, hogy az utóbbi időben több, a munka megkezdését sürgető bejelentés is történt (akárcsak a Nabucco projekt esetében).
Magyarország idővel mindkét projektbe beszállt, és a vasak mindkét tűzben tartása mellett akkor is kitartott, amikor az orosz terv támogatása miatt az EU-ból is, Amerikából is támadták. Főként ezért keltett nagy feltűnést, amikor Orbán Viktor, mint azt áprilisban megírtuk, egy brüsszeli konferencián kerek perec bejelentette: a Mol kivonul a Nabucco tervből. (A legfőbb érv az volt, hogy a Nabucco bajban van, elszálltak a költségei - 7 milliárd euró helyett több mint 20-ról szóltak a becslések. De elhangzott az is, hogy nem látszik, a beruházás megtérülését biztosító évi, legalább 30 milliárd köbméter gázhoz honnan lesz forrás, mivel ehhez az azeri termelői oldal 10 milliárdos teljesítménye önmagában nem elegendő.)
Azóta azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a témában csupán súlypontáthelyezés történt a kormány részéről. Ennek lényege, hogy az egyébként kisebbségi állami tulajdonú Molt kitúrják a gázszállítási piacról, és helyébe az olajipari cégénél kezesebbnek tartott MVM kerüljön. Ezt igazolja, hogy a villamos művek egyszeriben - a Mol-hoz tartozó infrastruktúra-építő FGSz helyett - az Észak-Dél Energiafolyosó részeként megépülő magyar-szlovák összeköttetés építője lett. Ezt a 30 millió eurós uniós támogatással készülő projektet tavaly novemberben kiemelt jelentőségűvé is nyilvánították.
De az is ezt igazolja, hogy a végül csak szóbeli „Mol-talanítás” után, augusztusban a Nabucco gázvezeték 384 km-es magyarországi szakasza megkapta az utolsó szükséges környezetvédelmi engedélyt is. És így került ma az MVM első emberének aláírása a Déli Áramlatról szóló megállapodásra is.
Déli Áramlat is kérdőjelekkel
„Szép dolog ez a mai szerződéskötés, de - miközben az most sem kérdés, hogy Moszkva meg tudná-e építeni a Déli Áramlatot akár egyedül is, és az is biztosítottnak látszik, hogy a kellő gázmennyiséget is be tudják táplálni, ha kell – az a nagy kérdőjel, hogy ez a beruházás az oroszoknak valóban megtérül-e” – mondta a hvg.hu kérdésére Sz. Bíró Zoltán. Az Oroszország-szakértő szerint ugyanis a Déli Áramlat terve fölött (is) évek óta gomolyfelhők gyűltek, és ezeket máig sem sikerült eloszlatni.
A 2008-ban Európában begyűrűző gazdasági válság okozta gázfogyasztáscsökkenés mellett a kontinens gázpiaca radikális változáson ment keresztül. Amellett, hogy 2009-ben 44 milliárd köbméterrel esett az európai gázfogyasztás, éppen ekkor a piacra ömlött a katari cseppfolyós gáz is, ami drasztikusan lenyomta az árakat. (Az eredetileg az amerikai piacokra szánt katari LNG úgy került Európába, hogy az USA a palagáz-technológia elterjedésével és hatására importőrből önellátóvá vált.) Az orosz gáz versenyképességén esett csorbán a szolidan emelkedő fogyasztás és gázáremelkedés köszörült egy keveset, de a piaci előrejelzések az amerikai palagáz 2016-os megjelenésével kapcsolatban is hasonló traumát jósolnak.
Ebből kiindulva az oroszoknak egyáltalán nem mindegy, hogy milyen megtérülés mellett kell új gázvezetékekbe befektetniük, hogy a biztos piacot jelentő Európában nagy menniységű gázt eladhassanak. És ha az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat jelenlegi két, már átadott vezetéke (évi 55 milliárd köbméter kapacitással) mellé olcsóbb a 3. és 4. csövet lefektetni, és ezzel az exportmennyiséget megduplázni, nem kérdés, hogy mi a befektetői preferencia.
Stratégiai sakkjátszma
A Dél Áramlattal kapcsolatos kérdés úgy is feltehető, hogy ebben az esetben arra az oroszoknak valóban szükségük van-e. A Déli Áramlat építési költségei ugyanis messze meghaladják az északi rokonét, ami főként abból adódik, hogy a Fekete-tenger aljára fektetett csövek mélyebbre kerülnek, mint északon - ahol az is további megtakarítást jelenthet, ha sikerül az észtekkel megegyezni egy rövidebb útvonalban. Ráadásul, bár a ma aláírt MVM -Gazprom szerződésben szereplő magyarországi szakasz költsége nem csak az oroszokat terhelné (a Gazpromnál úgy számolnak, hogy a teljes Déli Áramlat projekt felét nekik kell majd finanszírozniuk), az oroszországi betáplálási pontok infrastruktúra-építéséhez még hozzá sem kezdtek. Putyin áprilisban ugyan arra kérte Alekszej Millert, a Gazprom vezérigazgatóját, hogy még az idén kezdejenk hozzá az építéshez, de azóta erről nincs hír.
A Déli Áramlat valódi Achilles-sarka azonban az, hogy az ukrán tranzitvezeték-rendszert megkerülő, 16,5 miliárd eurós beruházás (ebből a 2000 kilométeres szárazföldi szakasz kivitelezési költsége 6,5 milliárd euróba, a tenger alatti 925 kilométeres hosszúságú rész pedig 10 milliárd euróba kerül) feltétlenül szükséges-e, vagy mégis kikényszeríthető valahogy az ukrán gázszállítói kapituláció. A Déli Áramlat építési költségeinek töredékéből meg-, és fel lehetne újítani a jelenlegi ukrajnai tranzit infrastruktúrát, de ennek csak akkor van értelme, ha a gáztranszportok dézsmálása és a főcsapok elzárásával fenyegetések egyszer és mindenkorra leszerelhetők. Ha ez nem lehetséges, akkor valóban nőnek a Déli Áramlat megépültének esélyei.
Sz. Bíró Zoltán szerint a mai megegyezés olvasata az, hogy Moszkva fenn akarja tartani a látszatát és a lehetőségét annak, hogy ha úgy dönt, akkor megépítse a Déli Áramlatot. A történész szerint azonban ettől még az kérdéses maradt, hogy valóban lesz-e valaha ilyen vezeték. "Amíg a projekt legköltségesebb részéhez, a tengerfenéken végzendő munkákhoz nem kezdenek hozzá, addig igazából csak egy nagy stratégiai sakkjátszma zajlik. Olyan, amiben nem vagyunk központi szereplők, de olyan, amiben ennek ellenére, amíg lehet, ott kell maradnunk” - mondta.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.