Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A magyar gazdaság teljesítményének negyedét német tulajdonú cégek állítják elő, ezért érthetően elegük van abból, hogy a működésüket alapvetően érintő döntésekről mindig csak utólag értesülnek - mondta a hvg.hu-nak Uwe Koch, Németország budapesti nagykövetségének gazdasági referense, akit Orbán berlini látogatása után, de még a második Matolcsy-csomag bejelentése előtt kérdeztünk. A német kormány szerint Orbán a bizalmat nem tudja egyik napról a másikra helyreállítani.
hvg.hu: Miről beszélt Angela Merkel Orbán Viktornak Berlinben? A sajtótájékoztatón csak az derült ki, hogy nem volt tabutéma. (Az interjút követően tettünk fel pótkérdést arra vonatkozóan is, hogy a német vállalatok hogyan fogadták a Matolcsy-csomagot, de erre Uwe Koch még nem tudott válaszolni. - szerk.)
Uwe Koch: Az, hogy Angela Merkel milyen magyarországi folyamatokkal, jelenségekkel szemben kritikus, lényegében ismert. Jogbiztonság, gazdaságpolitika kiszámíthatósága, bizalom: ezeken a területeken érzékelnek súlyos problémákat a Magyarországon tevékenykedő német vállalatok is. A szövetségi kormány véleménye az, hogy amit a kormány a bizalom terén elvesztett, azt nem lehet egyik napról a másikra helyreállítani. Jogbiztonság a törvényhozás és jogalkalmazás megbízható, napi gyakorlatából születik. Ennek helyreállításához idő kell. Kiszámítható gazdaságpolitikának pedig nyilván egy olyan időszak kedvez, amikor nincs válság, és nincs ekkora nyomás a költségvetés bevételi oldalán. De akkor sem szabad a párbeszédet teljesen mellőzni, ha ad hoc intézkedésekre van szükség a költségvetés stabilitása érdekében. Angela Merkel valamennyi problémát megemlítette, de egyes ügyekbe nem ment bele.
hvg.hu: A magyar gazdaságpolitika kiszámíthatóságát kritizálta egy berlini háttérbeszélgetésen a német vállalatok képviselője is. Korábban a vállalatvezetők egyáltalán nem foglalkoztak a fiskális politikával. Egy szempontjuk volt csak, hogy az üzlet jól menjen. Mitől változott ez meg?
U. K.: Én úgy látom, hogy általában az ország változott meg. A pályafutásom során még sosem találkoztam olyan országgal, amely alapvetően fontos törvényeket ekkora tömegben ilyen gyorsan átírt volna. Az elmúlt másfél évben 400 törvényjavaslat ment keresztül a parlamenten, melyek az élet valamennyi területét érintették. Természetesen a kormány nagyon sokszor meglepett minket. Például tavaly karácsony és újév között 13 törvényt fogadott el az Országgyűlés. Amikor visszajöttünk, nem győztünk riportolni róla. De a törvénygyár nemcsak nekünk vagy a német vállalatoknak volt gyors: ugyanezt érzékelte megannyi társadalmi csoport. A kormány nemcsak a német vállalatokkal szemben felejtette el elmagyarázni, hogy mi a célja a reformjainak, és mit, hogyan szeretne velük elérni. Az elégtelen kommunikáció következtében a kormány belföldön és külföldön is egy kicsit izolálódott, mert senki nem értette igazán, hogy mik a prioritások, hova vezet ez az egész, és kiket tekint a kormány partnerének.
hvg.hu: A ciklus már több mint két éve tart. Érez változást?
U. K.: A tempó mérséklődött. A megszakadt párbeszéd helyreállításába a kormány belekezdett, de érthetően ez a folyamat eltart egy ideig. Bízom benne, hogy a német vállalatok, a Német-Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara, illetve a hatóságok és a magyar politikai vezetés közötti kapcsolatok javulni fognak. Tavaly a német vállalatok az iparkamara éves felmérésében meglehetősen negatívan nyilatkoztak a kormány tevékenységével kapcsolatban: ezt követően a vállalatok vezetői, a kamara elnöksége meghallgatást kért a nemzetgazdasági minisztertől, amire volt is fogadókészség. Úgyhogy a problémáinkat a kormány ismeri és megértette. Szeretnénk, ha tájékoztatásért nem utólag kellene kilincselnünk, hanem a fő tervekről előzetesen értesülnénk.
hvg.hu: Hogyan viszonyulnak a német vállalatok ahhoz a kormányzati alapvetéshez, hogy nehéz időkben a nemzetgazdaságilag fontos szerepet betöltő nagyvállalatoknak intenzívebben részt kell venniük a közteherviselésben?
U. K.: Az ágazati különadók ellehetetlenítették az üzleti tervek végrehajtását, ami mellett nehéz csak úgy elmenni. Súlyosan érintették a Magyar Telekomot, a német kiskereskedelmi vállalatokat, a német tulajdonú bankokat: volt olyan társaság, amelynek a nyereségessége emiatt veszteségbe fordult, ami rendkívül sajnálatos. A kormány az elején azt ígérte, hogy 2013-ban már nem lesznek különadók. Ma már valamennyien tudjuk, hogy részben más név alatt továbbra is lesznek. Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt mondom, mindez bosszantja az érintetteket. Nemcsak amiatt, mert nem tájékoztatják őket időben, hanem azért is, mert érzékelik a tendenciát, hogy egyes magyar tulajdonú vállalkozásokat másképp adóztatják, mint őket.
hvg.hu: De mennyiben érinti a hosszú távú terveiket?
U. K.: A német vállalatok hosszú távon gondolkodnak: Magyarország érdekes piac és fontos helyszín a számukra, a többségük itt akar maradni. Az iparkamara felmérésében arra a kérdésre, hogy ha újrakezdhetnék, ismét befektetnének-e Magyarországon, a válaszadók több mint 70 százaléka válaszolt igennel. A német vállalatok megértik azt is, hogy az ország válságban van. Nem vakok és van társadalmi lelkiismeretük. Pontosan tudják, hogy az egy főre eső adóbevétel itt 4 ezer euró/év körül alakul, míg Németországban ugyanez a szám a magyarnak több mint négyszerese.
hvg.hu: Mennyire tartják korszerűnek Berlinben, hogy Orbán Magyarország jövőjét nem szolgáltató-, hanem termelői központként képzeli el?
U. K.: Valószínűleg az én válaszom sem tűnik ezzel kapcsolatban túl modernnek. A nagymamám mondta mindig, hogy „ne tegyük az összes tojást egy kosárba”, vagyis ne egy dologtól várjuk a megváltást. Ha megnézzük, hogyan ment át Németország a válságon (amiről Németország esetében nehéz beszélni, mert a német gazdaság ezekben az években is növekedett), akkor azt látjuk, hogy alapvetően a széles ipari bázisának köszönhetően volt ilyen sikeres. Noha Magyarországnak jelentős ipari hagyományai vannak, a rendszerváltás nagyon sok mindent tönkretett. Ha a válságból Orbán azt a következtetést vonja le, hogy az ipar alapjait erősíteni kell, akkor ezzel Merkel asszony csak egyetérteni tud.
hvg.hu: És mit gondol a keleti nyitásról és arról, hogy az EU-ról Orbán néha úgy beszél, mintha az ország nem is az európai szövetségi rendszerbe tartozna?
U. K.: Megint csak a nagymamát idézném, aki szerint "más anyáknak is vannak szép lányaik", vagyis hogy nem ajánlatos a sorsunkat egyetlenegy dologtól függővé tennünk. Ezt figyelembe véve elvben az sem lenne szerencsés, hogy Magyarország gazdasági teljesítményének a negyede egyetlen másik országétól függ. Ez csak azért nincs teljesen így, mert Németország Magyarország megbízható partnere. A magyar márkák ugyanakkor a volt szocialista országokban ismertek és közkedveltek voltak még a rendszerváltás előtt. A mezőgazdaságban a technológia és a termelőerő is meglenne az akkorihoz hasonló termésmennyiségek előállítására: Magyarországnak elemi érdeke lenne a kapcsolatok aktiválása Ukrajnában, Moldáviában és Oroszországban. Ami a Távol-Keletet illeti: Kínában a német vállalatok nagyon aktívak, az elmúlt években 26 milliárd eurót fektettek be. De azért az árulkodó, hogy Magyarországon, ahol nem 1,3 milliárdan, hanem csak tízmillióan élnek, 18 milliárdot invesztáltak. Vagyis Kína nagyon fontos, de nem szabad szem elől veszteni a közép-európai relációt.
hvg.hu: Orbán Berlinben arról beszélt, hogy Magyarország adóversenyben érdekelt, nem pedig a nemzeti adórendszerek harmonizációjában. Mit gondolnak erről?
U. K.: Tudjuk, hogy sok német vállalat azért döntött magyarországi beruházás mellett, mert itt az adókulcsok alacsonyabbak, mint Németországban. Egy német köztisztviselő egy ilyen folyamatot nagyon vegyes érzésekkel szemlél. Még akkor is, ha tudja, hogy a vállalataink ki vannak téve a nemzetközi versenynek, és hogy bizonyos termékeket versenyképes áron nem lehet Németországban előállítani. Amikor Magyarországra jöttem, én is azt hittem, hogy a munkaerő kiszervezése nem kívánatos. De itt megtanultam, hogy mialatt az Audi üzemmérnökeinek a száma Győrben gyarapszik, az Audi Deutschlandnál az elmúlt 18 évben 16 ezer új munkahely jött létre. Tehát a munkaerő kiszervezéséből mindkét oldal profitál. Ha a válságot nézzük, a magyar állam rendkívül megszenvedi ezeket az éveket: de ha a német cégek nem lennének itt, még rosszabb lenne a helyzet.
hvg.hu: Az év végéig döntés születik az Európai Unió 2014 utáni hétéves költségvetésének nemzeti keretszámairól. Az előzetes információk szerint Magyarország jóval kevesebbet kap, mint ebben a ciklusban, amit az Orbán-kormány nem akar elfogadni.
U. K.: Ha megnézzük az ország infrastruktúráját, az úthálózat regionális összehasonlításban is kiemelkedő, ami egy komoly versenyelőny. A MÁV-nál és a folyami hajózásánál lenne még mit tenni, de azoknak a feladatoknak a jelentős része, amikre a strukturális és kohéziós alapokat létrehozták, Magyarországon már jelentős részben teljesültek. Ezt végre ideje lenne Magyarországon is megelégedéssel tudomásul venni: az ország gazdasági fejlődése az elmúlt hét esztendőben regionális összevetésben is jónak mondható és infrastruktúrája sokkal jobb állapotban van, mint a mostani pénzügyi ciklus elején. Ennek megfelelően az ország sem kaphat már akkora támogatást, mint 7 éve.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
