Kedden trösztellenes vizsgálat indult a Gazprom ellen, melyben az EB arra keresi a választ, hogy az orosz állami cég a közép- és kelet-európai országok gázpiacain vétett-e az uniós versenyjogi és trösztellenes törvényeknek.  A Bizottság szerint nem átlátható a Gazprom árazási politikája, mely az egye országokkal kötött kétoldalú gázszállítási szerződésekben ölt testet. A gázpiacot szerintük az is korlátozza, hogy a földgáz ára tartósan az olaj árához van kötve, így a kínálat élénkülése sem tud árleszorító hatást gyakorolni. Ezen kívül arra a kérdésre is választ keres a Bizottság, hogy a Gázpromnak mi köze van ahhoz, hogy késik az európai piacok és hálózatok összekötése, amellyel hatékonyan lehetne reagálni a piaci változásokra. Magyarán: a legolcsóbban lehetne egy adott pillanatban gázhoz jutni.

Szerdán az EB illetékes szóvivője, Antoine Colombani Brüsszelben azt mondta, hogy nyolc országban - köztük Magyarországon - személyesen is tájékozódtak a helyzetről, Litvánia pedig hivatalosan maga kérte a vizsgálatot . " A MOL-nál dolgozó szakértők által szerkesztett gurulóhordó blog úgy kommentált, hogy  "az EU végre rájött arra, ami régóta egyértelmű... Újabb jel, hogy a Gazprom (piaci) ereje hanyatlóban van." Az EB épp azokban az országokban (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Észtország, Lettország és Litvánia) kezdett körülnézni, ahol a Gazpromnak a gázimporton keresztül a legnagyobb a befolyása.

De miről is van szó?

2011 márciusában elfogadták az ún. földgázpiaci célmodellt" ( Gas Target Model,GTM), amely az Európai Unióban egységes, integrált, nyílt, rugalmas és versenyző földgázpiac kialakítását írja elő. Szakértők szerint a mostani vizsgálat a projekt megvalósításának egyik első lépése. Ahhoz, hogy egységes európai gázpiac jöhessen létre, az egyik legfontosabb alapfeltétel, hogy összeurópai szinten is fizikailag átjárhatóvá tegyék a hálózati infrastruktúrákat, és hogy a fölösleges földgázkapacitásokat a kereslet függvényében a határon átnyúlóan is egyszerűen és gyorsan igénybe lehessen venni (ez utóbbit hívják interkonnektivitásnak). Márpedig ahhoz, hogy az „árucsere” országok között is szabadon megvalósulhasson, átláthatóvá kell tenni azt is, hogy az az egyes országok pontosan mennyiért is jutnak hozzá az orosz gázhoz. (Akiket stratégia mélyebben érdekel, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont  a GTM-modellnek tavaly egy vaskos tanulmányt szentelt.)

Az EB gyanítja, hogy a Gazprom az említett nyolc országban korlátozta a szabad gázáramlást, fékezte a nemzeti piacok összekapcsolására vonatkozó törekvéseket, illetve tisztességtelen árakat szabott. Mindez még meglehetősen diplomatikus megfogalmazás: köztudott, hogy az orosz mamutvállalat a vele szerződő országok gázfüggőségét kihasználva országonkénti specialis árakat szab, és sikerrel alkalmazza az "oszd meg és uralkodj" elvét.

Csak a bejelentésen vagyunk túl

Az EU a Gazprom elleni vizsgálattal most azt deklarálta, hogy komolyan veszi az uniós közös piac kialakításának tervét. De ehhez bővíteni kellene a közép- és kelet-európai infrastruktúrát is, mert történelmi okokból itt sokkal gyengébb az egyes tagországok közti összeköttetés, ami egyértelműen az oroszok érdekeinek kedvez. Az, hogy a hálózati összeköttetés mikorra épül ki, meghatározza az egész projekt komolyan vehetőségét.

A vizsgált régióban jelenleg 15-20 százalékkal is magasabb a gáz ára, mint a nyugati piacokon. Az, hogy az EB megváltoztatná a földgáz árának az olajárhoz kötését, mindenképp arra utal, hogy a Bizottság szeretné, ha az árenyhítő tényezők ebben a térségben is érvényesülnének.

A prognózisok szerint 2016-tól az amerikai palagáz nagykereskedelmi mennyiségben jelenhet meg a kontinensen, ami túlkínálathoz vezet, és a jelenleg érvényes árakat nyomás alá veszi. Ma a Gazprom az európai földgázfelhasználás negyedét biztosítja, 2011-ben a bevétele mintegy 3,3 billió rubelre rúgott. Ahhoz, hogy akár csak megközelítőlag is sikerüljön megtartania a pozícióit, a Gazpromnak csökkentenie kell az árait.

Arról ugyanakkor butaság lenne beszélni, hogy Oroszország nélkül az elkövetkezendőkben megoldható lenne az európai gázigény kielégítése. Épp ellenkezőleg: Nyugat-Európában az Északi Áramlat vezetékrendszer felépülésével a kezdeti 27,5 milliárdról akár évi 120 milliárd köbméterre is feltornázható szállítói kapacitás állhat rendelkezésre, melyet orosz gázzal tölthetnek meg. Ugyanakkor Európa vigyázna arra, hogy jó áron és többféle forrásból jöjjön gáz a kontinensre.

Arról, hogy az EB mikorra fejezi be a Gazprom tevékenyégének vizsgálatát, nincs információ.