Az ILO két legújabb tanulmánykötetét mutatta be a budapesti sajtótájékoztatón, az egyik a "Munkahelyi egyenlőtlenségek a válság idején: igazoló adatok Európából" című, míg a másikban a válság bérekre gyakorolt hatását vizsgálja Délkelet-Európában, köztük Magyarországon.

Mark Levin, az ILO - Budapesten található - Közép- és Kelet-Európai Irodájának igazgatója a sajtótájékoztatón kiemelte: a válság alapvetően negatív hatással volt és van több millió ember élet- és munkakörülményére. A válság megoldása során azokat a politikai irányvonalakat kell áttekinteni, amelyek a válság kialakulásához vezettek és olyan növekedést kell elérni, amely az emberi méltóságra alapul és képes a fenntarthatóságot, a gazdasági növekedést, és a méltányos élet- és munkakörülményeket megteremteni mindenki számára - hangsúlyozta.

Köllő János, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója elmondta: mindkét tanulmánykötet a 2009 és 2010 közötti időszakot öleli fel, és a válságkezelés 2008-2009 közötti magyar kormányok által alkalmazott jellegzetességeit elemzi. 

Kiemelte: a kormányok erősen elkötelezettek voltak a versenyszférában a foglalkoztatási kiigazítás, az állami szférában pedig a munkahelyek megőrzése mellett. A közszférában ugyanakkor kétszámjegyű, minden szintre kiterjedő reálbércsökkenés volt megfigyelhető - fűzte hozzá. Elmondta: amellett, hogy a kormány növekvő számú és állását elvesztő munkavállaló támogatását finanszírozta, minden más olyan programot leállított, amelynek célja a tényleges munkanélkülivé váltak támogatása lett volna. 

A jelenlegi helyzet kapcsán Köllő János kifejtette: a munkaerő-piacon kívüliek támogatására bővítették a közfoglalkoztatási programokat, ami "kimutathatóan elszívja a pénzügyi erőforrásokat minden más típusú segítő beavatkozás elől". Hozzátette: 2009-ben a foglalkoztatáspolitikai költségvetés 83 százalékát költötték közmunkára, ez az arány idén is hasonló lesz. 

Daniel Vaughan-Whitehead az európai tapasztalatokról kifejtette: a munkahelyi egyenlőtlenségek nemcsak a gazdasági válság kialakulásához járultak hozzá, hanem a válság hatására még tovább súlyosbodtak. Ezért az általános gazdasági rendszerek továbbra is kockázatoknak lesznek kitéve, amennyiben nem kezelik megfelelően ezt a kritikus kérdést - vélekedett.

Kifejtette: 17 EU tagállamban, és 13 unión kívüli államban vizsgálták a béreket, és a munka világát, a társadalmi párbeszédet a válság idején. Daniel Vaughan-Whitehead ismertette, hogy az ideiglenes munkaszerződéssel rendelkező munkavállalókat különösen súlyosan érintették az elbocsátások, ezeket a munkavállalókat egy fajta "foglalkoztatási pufferként" használták. 

Elmondta: a fiatalok munkanélküliségi aránya majdnem kétszerese az idősebb munkavállalók körében tapasztalt aránynak az európai országok többségében. A fiatalok munkanélküliségi rátája nagymértékben nőtt a balti államokban, Írországban, Spanyolországban és Görögországban.

Daniel Vaughan-Whitehead felhívta a figyelmet arra is, hogy a válság különösen sújtotta az alacsony képzettségűeket, illetve  - annak ellenére, hogy kezdetben inkább a férfi, mint a női munkavállalókat érintette súlyosabban a válság - a nők elleni hátrányos megkülönböztetés súlyosbodott az elmúlt időszakban. A kormányoknak azt javasolják, hogy - amellett hogy a fiskális konszolidációra kell összpontosítani - a munkahelyi egyenlőtlenségek megszüntetését is prioritásként kezeljék.

Daniel Vaughan-Whitehead kérdésre válaszolva elmondta: fontos, hogy a kormány felismerte, javítani kell a legalacsonyabb keresetűek bérszínvonalát, és emelni kell a minimálbért, a kérdés az, hogy például pontosan hogyan - mikor és milyen mértékben - lehet kompenzálni a nettó jövedelemvesztést. Egyszerű és jól átlátható bérkorrekciós rendszerre van szükség, különben a munkavállalók maguk is demotiválttá válnak - fűzte hozzá. 

Köllő János a bérkompenzációról azt mondta: a vállalatok "lényegében meg vannak zsarolva", hogy emeljék azon munkavállalóik bérét, akik az adórendszer változásaival rosszul járnak. Aki pedig ezt nem teszi, nem kaphat állami támogatást, ez pedig olyan típusú beavatkozás, amelyre "nem hiszem, hogy találunk példát Európában". "Ez teljességgel elképzelhetetlen egy olyan piacgazdaságban, ahol valamiféle párbeszéd folyik a kormány és az üzleti szféra között" - mondta Köllő János.