Tévhitek a diszkontokról: nem minden olcsó, ami annak látszik
A diszkont üzletek üzleti sikere az idei évben tovább folytatódik, részben az elhúzódó válság hatására - közölte a GfK Hungária. A piackutató legújabb tanulmányából azonban kiderül, hogy nem minden kategóriában kínálja a legalacsonyabb árakat ez a kiskereskedelmi csatorna.
A magyar háztartások túlnyomó többsége 2011 során már vásárolt a diszkontláncok valamelyik üzletében - közölte a GfK Hungária. A sikerhez a láncok marketing-erőfeszítésein túl hozzájárul az is, hogy az elhúzódó válság hatására mind jobban felértékelődik az olcsó beszerzési források szerepe.
Márpedig az általános vélekedés szerint a diszkontláncokban az átlagnál kedvezőbb árakon lehet vásárolni. Kicsit tüzetesebben megvizsgálva ezt a kérdést, már árnyaltabb a kép - írja tanulmányában a piackutató cég. Számos termékkategóriában valóban jelentős, akár 15 százalék feletti a diszkontok árelőnye, viszont az erős versennyel jellemezhető kategóriákban (például a tej, sós snack esetében) csupán néhány százalékponttal olcsóbbak más láncoknál. Ezen felül viszont vannak olyan termékcsoportok – például friss zöldség, pékáru – ahol akár drágábbak is lehetnek, mint az országos piaci átlag.
Való igaz tehát, hogy ha a vásárló odafigyel, hogy mit rak a kosarába, akkor olcsóbban is megúszhatja a vásárlást, mint más üzletekben, viszont ha kevésbé tudatosan vásárol, illetve minden termékkategóriát a diszkont csatornában kíván megvásárolni, akkor ez az árelőny már nem olyan egyértelmű - teszik hozzá.
Úgy tűnik, hogy az a másik általános vélekedés sem igazolható a diszkontok esetében, mely szerint az eleve alacsonyabb árak miatt kevesebb az akcióban vásárolt termékek aránya ezekben az üzletekben. Ennek épp az ellenkezője igaz, mivel a vásárlók árérzékenységét eleve meghatározza az abba vetett hitük, hogy olcsóbban tudnak vásárolni, az akciók vadászata fokozottabban jelenik meg, mint a napi fogyasztási cikkek piacán. Míg országos szinten 25 százalék körül alakul az akcióban, promócióban megvásárolt termékek értékének aránya, addig ez a szám magasabb a diszkontok esetében.
A fenti viselkedésmintázat nem feltétlenül függ a háztartás jövedelmi szintjétől. A diszkontoknál ugyanolyan – sőt néhány láncban az átlagnál magasabb – arányban képviseltetik magukat a magasabb jövedelmi státuszba tartozó háztartások, ennek ellenére ezeknek háztartásoknak az elvárásai, illetve árérzékenysége is hozzáidomul a csatorna által kínált anyagi előnyökhöz. Az is megfigyelhető, hogy a magasabb jövedelmű háztartásokra inkább az jellemző, hogy a kiemelten jó ajánlatokból „szemezgetnek”, ezért végeredményben az akciós vásárlások aránya esetükben is magas.
További jellemzője a diszkontoknak, hogy magas a kereskedelmi márkás termékek aránya a kínálatukban. A forgalom több mint felét a csatornában ezek, az úgynevezett saját márkák adják. Ma már a saját márka nem feltétlenül jelent alacsonyabb minőséget a gyártói, különösképpen a „B” márkákhoz képest, ami leképeződik a gyártói és a sajátmárkák közti árolló szűkülésében is. A gyártói márkák egyes élvezeti cikkek terén, valamint olyan kategóriákban tudnak sikeresek lenni, ahol néhány kiemelt, erős márka határozza meg a kínálatot (például az étolaj, sör esetében).
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.