Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Amikor 2008 októberében végigsöpört a világon a nemzetközi válság első hulláma, senki, így Magyarország sem volt felkészülve a váratlan gazdasági sokkra. Azóta azonban sok minden megváltozott. Kérdés, hogy ma felkészültebbek vagyunk-e egy újabb hullámverésre?
Szűk két éve nem produkált olyan siralmasan a Budapesti Értéktőzsde, mint most; a nemzetközi börzék mélyrepülése már-már a 2008-as válsághangulatot idézik. Az amerikai és európai adósságproblémák, a kínai gazdasági növekedés fékeződése, a japán földrengés utáni visszaesés összegződése, úgy tűnik, a nyár derekára kimerítette a tartalékokat.
A nemzetközi események kedvezőtlen alakulása egy olyan nyitott gazdaság számra, mint amilyen Magyarországé, komolyan veszélyeztetheti a belső folyamatokat is. Így fenyegetheti a már meghirdetése napján irreálisnak tartott Széll Kálmán-terv teljesíthetőségét is. Az Orbán-kormány konszolidációs csomagja önmagában is visszafogja a gazdaságot, hiszen megszorításokat tartalmaz a költségvetési hiány és az államadósság csökkentése érdekében. S már jól látszik az is, hogy a 2012-re tervezett 550 milliárd forinton felül a következő évben akár újabb 600 milliárdot kell megtakarítani a 2,5 százalékos tervezett hiány teljesítéséhez. Nem mellékesen azért, mert jövőre már nem „akaszthatók le” a magánnyugdíj-pénztári befizetések a költségvetési lyukak betömködésére. Ha pedig mindehhez a nemzetközi problémák tovább fékezik a bővülést, valós veszéllyé válhat a gazdaság egyhelyben topogása.
A magyar gazdaság növekedési kilátásai tehát cseppet sem jobbak, mint voltak 2008-ban. Igaz, az alapkamat most alacsonyabb, ám a 6 százalék (2008 májusától 8,5 százalék volt a ráta, majd a forint védelmében a monetáris tanács a válság kitörésekor egy lépésben 11,5 százalékra emelte október 22-én) még mindig magas a kedvező kamatozású hitelekhez. A gazdaság élénkülését szolgáló banki finanszírozás azonban nem csak emiatt nem éri el a kívánatos szintet, hanem azért sem, mert a hazai bankszektor helyzete az elmúlt három évben alaposan leromlott. (A hosszú évekig töretlenül nyereséges hitelintézetek manapság nullszaldós eredménnyel tevékenykednek.) A hitelintézetek sem nyújtanak szívesen kölcsönt, s a gazdaság szereplői sem tudnak felvenni. Egyfelől az ügyfelek nem biztos, hogy megfelelnek az időközben még szigorúbbá vált banki elvárásoknak, másfelől a hitel esetleges igénylői is sokkal óvatosabbak lettek.
A 2008-as helyzetben veszélyt jelentő, belső adósságprobléma azonban nem sokat változott. Legfeljebb átalakult. A magyar lakosság és vállalati szféra devizalapú hitelállománya ma is jelentős, a forint és az alpesi deviza árfolyamának alakulása nyomán azonban egyre nagyobb bajba kerülnek az adósok. A folyósítás óta jelentősen megdrágult frank miatt sorra dőlnek be a hitelek, miközben a lakosság megtakarításai még mindig relatíve alacsonyak.
Az elmúlt szűk három év válsághangulatában nagy változást jelent viszont a fogyasztás látványos visszaesése. A munkaerő-piaci nehézségek, munkahelymegszűnések, elbocsátások, fizetéscsökkentések miatt kialakult helyzeten lehetne segíteni – akár az alapkamat csökkentésével –, ezt azonban, a forint érdekében, nem igazán meri vállalni a Magyar Nemzeti Bank. A hazai valuta gyengülése csak még tovább rontana a devizaadósok helyzetén.
A fogyasztás visszaesése ugyanakkor jót tett az infláció alakulásának. A fogyasztói árak júniusban 3,5 százalékkal nőttek az egy évvel korábbihoz képest, ami az elemzőknek is kellemes meglepetést okozott. A 2008-as októberi válság idején az egy évre visszatekintő infláció még 5,1 százalékos volt. A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi inflációs jelentése szerint a 6 százalékos kamatszint huzamosabb ideig való fenntartása szükséges ahhoz, hogy a jövő év végére a kitűzött 3 százalékos célra, illetve az alá süllyedjen az infláció.
Az államadósság finanszírozása ma éppolyan nagy feladatot jelent a gazdasági vezetők számára, mint jelentett 2008-ban. A helyzet azonban annyiban romlott, hogy az ország konszolidált bruttó államadóssága (a GDP százalékában) időközben 72 százalékról a tavalyi tavaszi választások idején felszaladt 80 százalékra, jelenleg pedig 77 százalékon áll. A jelenlegi kormány legfőbb célja az adósságcsökkentés, ám a finanszírozása változatlanul nehézkes. Bár a Nemzetközi Valutaalap (IMF) finanszírozási segítségét ma már nem veszi igénybe Magyarország, az eurózóna adósságválságának súlyosbodása miatt általánosan megemelkedő kockázatkerülés a régió országaiban és Magyarországon is érezteti hatását. A válság további elmélyülése tartósan magas kockázatkerüléshez vezethet, amely egyrészt az állampapír-piaci és a bankközi hozamok emelkedésében, másrészt a forint fejlett országok devizáival szembeni leértékelődésében jelentkezhet.
A magyar gazdasági növekedés fő forrását a szakértők rövid távon változatlanul a külső kereslettől várnák, míg a belső kereslet növekedése csak lassan indulhat meg. Éppen ezért jelenthet kiemelt veszélyt a globális konjunktúra esetleges újabb lassulása. Amennyiben az export utóbbi időszakban bekövetkezett dinamikus bővülése megakadna, viszont a gyenge belső kereslet következtében az import továbbra is megmaradna a jelenlegi visszafogott szinten, a kettő eredőjéből adódó, jelenlegi jelentős külkereskedelmi többlet hamar visszaesne.
Ezeket a kilátásokat csak rontja a Beszerzési Menedzser Indexe (BMI) idén júliusi mélypontja, amire tavaly ősz óta nem volt példa. A BMI szezonálisan kiigazított múlt havi értéke 52,2 pontra csökkent. Ezzel véget ért az iparágban éppen egy esztendeje megindult növekedés, amelynek különösen kiemelkedő időszaka 2010. novemberétől idén áprilisig tartott, amikor magas szinten stabilizálódott a BMI. Azóta viszont visszafogottabb lett a fejlődés.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
