A nemzetközi szervezet tanulmányában kiemeli, hogy 1960 és 2008 között több mint 10 évvel, 79 évre nőtt az OECD tagállamok lakosságának születéskor várható átlagos élettartama. Ugyanilyen időtávban a gyermekhalandóság nyolcadára csökkent. Az OECD ugyanakkor megállapítja, hogy a ezek a demográfiai mutatók nem alkalmasak az egészségügyi rendszerek hatékonyságának megállapítására, mivel számos egyéb tényezőtől is függnek, mint az étrend és a dohányzási szokások.

Jól jelzi az egyes államok közötti különbségeket, hogy a születéskor várható átlagos élettartam Törökországban 73,6 év, míg Japánban 82,7 év volt 2008-ban. Ötven évvel ezelőtt több, mint 25 év volt e mutató tekintetében a két ország közötti különbség. Magyarországon a születéskor várható átlagos élettartam a nemzetközi szervezet szerint 73,8 év.

Az OECD tagállamaiban az egészségügyre fordított kiadások 2008-ban átlagosan a GDP közel 10 százalékát tették ki az 1970. évi valamivel több mint 5 százalékhoz képest. A növekedés legnagyobb részét közpénzekből finanszírozták: 2008-ban a kormányzati kiadások 15 százalékát fordították az egészségügyre, míg 1995-ben 12 százalékot. A szervezet becslése szerint ez a szám 2050-re további 3,5-6 százalékponttal nőhet.

Jóllehet a nagyobb kiadások az egészségügyi mutatók javulásának harmadát-felét magyarázzák, hatékonyságbeli különbségek is fontos szerepet játszanak egy-egy adott országnál. A tanulmány szerint Dániában valamivel magasabbak az egy főre eső egészségügyi kiadások, mint Svédországban, vagy Izlandon, miközben Dánia több egészségügyi mutató tekintetében is alulmarad utóbbiakkal szemben.

Az OECD egészében átlagosan két évvel élne tovább minden ember, ha az egészségügyi rendszerek rendszerei megközelítenék a leghatékonyabb rendszereket. Ezzel szemben, az egészségügyre fordított kiadások 10 százalékos emelése csupán 3-4 hónappal növelné a születéskor várható átlagos élettartamot. A legnagyobb élettartam-növekedést, több, mint 4 évet  Magyarországon, Dániában, Lengyelországban és az Egyesült Államokban lehetne elérni.

Ilyen mértékű hatékonyság-növekedés mellett, valamint az 1997-től 2007-ig terjedő időszakban tapasztalt élettartam-növekedéshez hasonló javulással átlagosan a GDP 1,9 százalékával lehetne csökkenteni az állam egészségügyi kiadásait 2017-re. Az Egyesült Királyságban, Írországban és Görögországban több, mint 3 százalékos megtakarítást lehetne így elérni. Magyarországon 1,7 százalék lenne a megtakarítás mértéke.

Az OECD jelentésében megállapítja, hogy a legnagyobb egyenlőtlenségeket felmutató egészségügyi rendszerekkel rendelkező államok, az Egyesült Államok, Magyarország és Lengyelország lakosságának egészségi állapota rendre az OECD-átlag alatt maradt 2006-ban. Ezzel szemben ott, ahol a legkisebbek a különbségek, Olaszországban, Svédországban és Izlandon, rendre egészségesebb a lakosság.

Az OECD szerint nem létezik "tökéletes" egészségügyi rendszer. Hatékony ellátást nyújthatnak az állami vagy piaci alapokon nyugvó, illetve az erős mennyiségi szabályozással vagy szabadabban működő rendszerek is. A szervezet tanulmánya szerint a magyarországi rendszerhez hasonló, állami alapú, szabad választást megengedő, ám szigorú költségvetési korláttal működő rendszerek csoportján belül viszonylag hatékony egészségüggyel Olaszország, Norvégia, Lengyelország és Új-Zéland rendelkezik. Írország és az Egyesült Királyság kevésbé hatékony, míg Magyarország gyengén teljesített az elmúlt időben - fogalmaz a jelentés.