A tanácskozás után tartott sajtótájékoztatóin Trichet szombaton és vasárnap leszögezte, hogy a központi bankok függetlensége „kőbe vésett adottság”, és határozottan eloszlatott bármiféle olyan elképzelést, hogy a kölcsönös nyomásgyakorlás akármelyik G20-országot pénzügypolitikája megváltoztatására késztethetné. A Dow Jones hírügynökség szerint Trichet megjegyzései kétségessé teszik, hogy a G20-nak lehetősége lenne a káros nemzetközi következményekkel járó gazdaságpolitikák megváltoztatására.

Az EKB elnöke kijelentette, hogy „a válság nem változtatott az EKB megbízatásán” sem, amely az árstabilitás szavatolására szól, és megerősítette, hogy a bank "mindent meg is fog tenni, ami szükséges" az árstabilitás érdekében. Úgy vélte, "most nincs itt az ideje (további) ösztönző intézkedéseknek", sőt, a piaci és a lakossági bizalomépítés "kulcseleme az államháztartási hiányok csökkentése". Megismételte azt is, hogy "a kormányoknak óvatosan kell bánniuk a bérek, fizetések emelkedésével".

A Húszak pénzügyminiszterei és központibank-elnökei a soros francia elnökség javaslatára pénteken Párizsban megegyeztek, hogy kölcsönös figyelik egymásnál az államháztartási hiány, a közadósság, a magán megtakarítások, a folyómérleg és a pénzügypolitika alakulását, mert úgy vélik, hogy az ettől várható pozitív "csordaszellem"  segít korrigálni a globális egyensúlytalanságokat, amennyiben időben "rászólnak" egymásra a kiigazítás érekében.

A helyesnek tartott - de jelenleg még számos résztvevő által vitatott - mutatókat és mérőszámokat a Húszak következő, áprilisban Washingtonban rendezendő csúcsértekezleten akarják elfogadni, de arról nem volt szó, hogy a megállapodáshoz szankciókat, büntetéseket mellékelnének. (Az EU-ban a most kialakuló közös gazdasági kormányzás részének ígérkezik viszont a tervezett egyensúlytalansági eljárás, amely az eddig szokásos túlzottdeficit-eljárás előtt, illetve mellett idejekorán figyelmeztetne a tagállamok gazdaságpolitikájának eltévelyedésére. Az EU miniszteri tanácsának ajánlását nem teljesítő tagországok közül az euróövezeti országokra pénzbírság is kiszabható lenne a terv szerint, az előző évi GDP 0,1 százalékának mértékében).

Elemzők szerint a gazdasági világválság felborította az utóbbi húsz évben kialakult egypólusú rendet, amelynek tájékozódási pontja az Egyesült Államok, illetve legföljebb a köréje csoportosult másik hat fejlett ország (G7) volt. Az utóbbi három év a G7 hanyatlása és a perifériák, Kína, India, Oroszország, Brazília, Szaúd-Arábia, Törökország és mások relatív gazdasági és politikai előretörése jegyében telt: a világgazdaság "biztonsági tanácsa" már  nem a G7, hanem a G20.

Ám az utóbbi egy évben arra is föl kellett figyelni, hogy a G20-tól várt "szép új világ" nem jött létre: a "farkas már nem hál a báránnyal", mint a 2009-es tűzoltás és  árvízi mentés legnehezebb napjaiban, amikor úgy tűnt, hogy ritka együttműködés lehetséges a legkülönfélébb érdekek között a közös játéktér, a nemzetközi pénzügyi rendszer alapjainak megmentése  érdekében. A G20-as csoport csúcsértekezleteiről megjelenő közlemények mind hosszabbak és mind üresebbek, és közben a G20-ak felzárkózó tagjai mind többet panaszolják a protekcionizmust, az árfolyamháborút és az infláció exportját a fejlett országok részéről.

Ezenközben pedig Húszak soros francia elnöksége sokat markol: az idei második - novemberre Cannes-ba tervezett - G20-as csúcstalálkozóig előbbre kellene lépni a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjában, a nyersanyagárak elszabadulása elleni küzdelemben, a foglalkoztatás ösztönzésében, a globalizáció szociális dimenziójának megerősítésében, a korrupció elleni harcban és a fejlődő országok támogatása érdekében a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adó kidolgozásában - legalábbis ezek szerepelnek a francia prioritások listáján.