A belső nézeteltérések miatt és a fokuszálás – a pontosan kijelölt cél – hiánya miatt a bizottság késlekedik a munkával. Ezt a testület tagjaival és amerikai kormánytisztviselőkkel folytatott interjúk alapján jelentette a The New York Times.

Az elmúlt hónapokban az egyik vezető oknyomozó lemondott, mert elégedetlen volt a testület összeállításában tapasztalható késedelemmel. A panel elnöke és alelnöke zárt ajtók mögött heves vitába keveredett arról, hogy közzé kell-e tenni előzetes megállapításokat vagy egyes tényfeltáró dokumentumokat. Olyan szervezetek, mint a Citigroup vagy a pénzügyminisztérium szóvá tették, hogy a bizottság által hozzájuk intézett információ-kérések általánosságban mozogtak és igen terjedelmesek voltak – olvasható a hétfői írásban.

A Financial Crisis Inquiry Commission nevű bizottság, amelynek tagjai közül hatot a demokraták, négyet a republikánusok jelöltek ki, annak a reménynek adott hangot, hogy a december 15-i határidőre közzétehetnek egy olyan jelentést, mint amilyen a 2001. szeptember 11-i merényleteket vizsgáló 9/11 bizottságé volt, amelynek átfogó beszámolója nagy elismerést váltott ki és váratlanul bestsellerré vált.

A testület munkáját nem annyira a két párt közötti marakodás hátráltatja, hanem feladatának nagysága: ki kell vizsgálnia és meg kell magyaráznia a válságot, amelynek bonyolult és sok esetben kifejezetten technikai okai továbbra is zavarba ejtik az amerikai közembert.

Phil Angelides, a bizottság elnöke kifejtette, hogy a megbízatás igen széles körű: 22 olyan okot kell vizsgálniuk, amely a válságra vezetett. Minderre alig 8 millió dolláros költségvetésük van, ami eltörpül ahhoz a 38 millió dollárhoz képest, amelyet a Lehman Brothers bank összeomlásának okait kutató szövetségi csődbizottság kapott.

Bár a bizottság a múltat kutatja, Angelides bízik benne, hogy megállapításai hasznosak lesznek a jövő politikaformálói számára is. Bill Thomas, a testület republikánus alelnöke viszont elismeri, hogy a munkát korlátozza az idő szűkössége. A bizottság valamennyi tagja kész volt beszélni tevékenységéről, de többségük nem járult hozzá ahhoz, hogy megnevezzék. Többen is úgy vélték, hogy a nézeteltérések az egészséges vita jelei, ám mások szerint Angelides számára fontosabbak a látványos meghallgatások, mint néhány fő kutatási cél kijelölése.

Januárban négy nagy bank vezetői tanúskodtak, Alan Greenspan, Fed elnök meghallgatását szerdára tűzték ki. Ezen a héten azt vizsgálják, hogy a válság közvetlen kiváltó okaként megjelölt subprime jelzálog-hitelek hogyan keletkeztek és hogyan „csomagolták be” őket. Thomas alelnök elismerte, hogy a meghallgatások meglehetősen széles témakörűek és olyan csoki-mintakollekcióhoz hasonlította őket, amely ízelítőt ad a zárójelentésből.

A testület végrehajtó igazgatóját, J. Thomas Greene-t már szeptemberben kinevezték, de több hónapig tartott a 49 főnyi stáb összeállítása – ezért Martin T. Biegelman, egy nagyvállalati csalásokkal foglalkozó szakértő a télen lemondott. Keith Hennessey, George W. Bush volt gazdasági szakértője, a bizottság tagja elismerte, hogy „sok időt vesztegettünk el az elején”. Más tagok elmondták: Angelides és Thomas összekülönbözött azon, hogy közzétegyenek-e egy előzetes jelentést a munkáról vagy nyilvánosságra hozzák-e az eddig összegyűjtött mintegy félmillió oldalnyi anyag egy részét. Amikor Angelides felvetette ezt a gondolatot, a republikánusok kijelentették, hogy amennyiben többségbe kerülnek a képviselőházban, vizsgálatot indítanak a vizsgálóbizottság tevékenységéről. A bizottság szóvivője azonban cáfolta, hogy lett volna ilyen vita.

Heather T. Murren, a bizottság egyik politikailag független, ám a szenátusi demokrata többség vezetője, Harry Reid nevadai szenátor által kinevezett tagja elmondta a New York Times-nak, hogy véleménye szerint kívánatos lenne néhány előzetes megállapítás nyilvánosságra hozatala. „Elsősorban azért vagyunk felelősek, hogy az amerikai nép áttekinthető és érthető képet kapjon erről a folyamatról. A legtöbb ember végtelenül sötét dolognak tekinti a pénzügyeket. Ezért hasznos lenne kiválasztani néhány olyan tényt, amelynek tekintetében valamennyien egyet tudunk érteni, majd nyilvánossá tenni azokat” – idézte szavait a New York Times.