Az EU külügyminisztereinek hétfői brüsszeli tanácskozására érkező Moratinos újságíróknak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy ez fontos lenne az EU és a közös fizetőeszköz jövője szempontjából. Görögország – tette hozzá – kiérdemelte az uniós szolidaritást azokkal a meghozott kormányintézkedésekkel, amelyek a pénzügyi egyensúly helyreállítását célozzák.

A spanyol külügyminiszter ezzel a kijelentéssel az EU elnöksége nevében felsorakozott azon tagállamok, valamint az EU legfőbb végrehajtó testülete, az Európai Bizottság álláspontja mögé, miszerint – az euróövezeti pénzügyminiszterek múlt hétfői egyeztetésén megfogalmazott elképzelések mentén – sürgős szükség lenne az unió részéről a Görögországgal való szolidaritás legmagasabb politikai szintű kinyilvánítására. Mindeddig keményen ellenállt azonban ennek Angela Merkel német kancellár, aki – igazodva a német közvélemény többségi, elutasító véleményéhez – vonakodik konkrét támogatásnyújtási kötelezettséget vállalni.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a német üzleti körök tekintélyes lapjának, a Handelsblattnak a hétfői számában megjelent interjújában azt mondta: a csúcson dönteni kell arról, mi legyen Görögországgal, mert a bizonytalan helyzetben meginoghat az euró, és csak a spekulánsok járnak jól.

Az euróövezeti országok az érvényes szabályok értelmében nem vállalhatják át egymás fizetési kötelezettségeit, ezért Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök – aki elnököl az eurózóna pénzügyminisztereinek tanácskozásain – azt mondta, hogy nem hitelgarancia formájában megnyilvánuló segítségre gondolnak. Alapvetően arról lehet szó az eddig nyilvánosságot kapott vélekedések és tervek szerint, hogy az euróövezet országainak egy csoportja kétoldalú alapon hitelt nyújt Görögországnak, vagy pedig – ha erre nem hajlandóak – a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) küldik Athént. Ha ez utóbbi történne, az sokak szerint hatalmas tekintélyveszteséget okozna az euróövezetnek.

Görögország állítólag már eljutott a fizetésképtelenség közvetlen határára. Ennek ellenére az unióban többen újra és újra azt hangsúlyozzák: „Görögország még nem kért segítséget”, és a már bizalmasan kidolgozott, de legfelső politikai szintén még jóvá nem hagyott támogatási mechanizmus tényleges alkalmazására „remélhetőleg nem lesz szükség”. Uniós körökben ezzel a ráolvasásszerű nyugtatgatással a pénzpiaci spekulánsokat próbálják féken tartani. A görögök ugyanis azt mondják: nem azt kérik, hogy mások fizessék ki adósságaikat, hanem azt, hogy a pénzügyi piaci hisztériakeltés álljon le, ne emelkedjenek az egekbe az Athén által törlesztendő hitelkamatok, hanem hagyják levegőhöz jutni Görögországot.