Az amerikai napilap az eurózóna tagjainak felhalmozott hatalmas adósságállományát elemezve rámutat: egyes európai országok – Görögország, Olaszország és Belgium – adóssága már eléri a bruttó hazai össztermékük (GDP) 100 százalékát, másoké 2010-re éri el ezt a szintet. Az eurózónában 2010-ben a GDP arányos adósságállomány 7 százalék fölött lesz. Az Európai Bizottság már most jelezte, hogy a tagállamok 2013-ra vigyék le az adósságszintjüket az EU által megkövetelt 3 százalékos szint alá. A legnagyobb adósok közül Írország és Spanyolország adókat emelt és költségcsökkentéseket jelentett be, de Görögország új kormánya csak annyit ígért, hogy a következő évben 12,7 százalékról 9,3 százalékra csökkenti a kiadásait, nagyrészt egyszeri adóemeléssel – amellyel egyébként az Európai Bizottság rosszallását is kivívta magának.

A gond ott van – állapítja meg a WSJ –, hogy senki sem tudja, hogy milyen gyorsan kell majd az államoknak lecsökkenteniük a hiányt annak érdekében, hogy megtarthassák a piacok támogatását. Az államadósságokat egyelőre a központi bankokon keresztül állami alapok által finanszírozzák mesterségesen. Az Európai Központi Bank (EKB) azonban egyre inkább a támogatások visszavonásán gondolkodik, ami a kötvények hozamának – várhatóan meredek – emelkedését vonhatja maga után.

© IMF/Questor

Továbbá, ha az európai jegybank a következő évben egy erős német és francia gazdasági növekedés miatt kamatemelésre kényszerül, akkor az a perifériák egyébként sem könnyű helyzetét tovább nehezítheti.

A WSJ cikke emellett arra is rámutat, hogy a kibocsátott államkötvények 2010-ben várhatóan rekord méreteket öltenek. A Morgan Stanley becslése szerint a következő évben globálisan kibocsátandó államkötvények 16 százalékát az USA, 11 százalékát az eurózóna és 26 százalékát az Egyesült Királyság fogja jegyezni.

Ha a hozamok túl gyorsan emelkednek, akkor az adósságok fenntarthatatlanná válnak – figyelmeztet a lap. Középtávon a legtöbb országnak gyors növekedést kellene produkálnia. Sőt addig kéne visszaszorítaniuk az államadósságot, mielőtt a második világháború utáni demográfiai robbanás generációjának nyugdíjba vonulása miatt hatalmas szociális kiadásokkal szembesülnének. Elméletileg az emelkedő hozamokon keresztül a piacok fegyelmező hatással lehetnek a csökönyös kormányokra. Ám a leértékelés hagyományos biztonsági szelepe nélkül a megválasztott politikusoktól alighanem túlzás volna elvárni, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyeket a munkabérek leértékelésével és a visszaeső életszínvonallal a versenyképesség visszaállítása megkívánna – érvel a WSJ.

A politikusok kemény intézkedésekre általában csak krízisre válaszolva hajlandóak. Az Európai Bizottságnak viszont nincs elég befolyása, hogy fegyelmezett gazdálkodásra kikényszerítse a tagokat. A WSJ szerint a piac egyelőre arra számít, hogy ha az egyik tagállamot a befektetők megbüntetik, a többi a segítségére sietne. Persze a bajba jutott országok még az IMF-hez is fordulhatnának hitelért – mivel azonban ezzel nyíltan ismernék el a fizetésképtelenségüket, ez meglehetősen valószínűtlen szcenárió lenne. Akárhogy is, az eurózónának a válságból kivezető út megtalálása nagyobb kihívást jelenthet, mint maga a recesszió – summázza a lap.