A magyar pincékben a július végi adatok alapján 2,7 millió hektoliter bor vár arra, hogy eladják. Ez félmillió hektóval több, mint az átlagos áthúzódó készlet. Összehasonlításképpen az éves magyar bortermelés 3,5 millió hektoliter. Ebből szintén átlagos években mintegy 750 ezer hektoliternyit exportálunk. Mivel a hazai borfogyasztás 3 millió hektoliter körül van, ez az import mennyiségét is kijelölné elvileg. Csakhogy az utóbbi időben az import jóval magasabb lett, mint pár éve volt. Legalább félmillió hektó. De idén ki tudja, hol áll meg, ugyanis egyre több borászat ébred rá, hogy az alacsonyabb árfekvésű borok esetében olcsóbb és a gyorsan forgó befektetés miatt hasznosabb olasz folyóbort beszerezni, mint idehaza szőlőt felvásárolni és borászkodással bíbelődni. Azok a borgazdaságok is, amelyek még megveszik a magyar szőlőt, igyekeznek lenyomni a felvásárlási árakat, amelyek az idén már a szőlészek ráfordításait sem fedezik. Míg pár éve fajtától függően 80-120 forintért vettek meg egy kiló szőlőt, ma 35-60 forintot kínálnak ugyanazért.

Szőlőtábla a szekszárdi Takler-birtokon. Pénzügyi faktor © hvg.hu

„Nagyon bizonytalan a helyzet, talán a jövő év második felében már számíthatunk némi fellendülésre” – mondta Takler András, a szekszárdi Takler Pince Kft. ügyvezető igazgatója. „Különösen a 4000 forint feletti árkategóriában és az éttermi forgalomban tapasztalható visszaesés, ami összefügg az éttermek sorának bezárásával (különösen vidéken), illetve azzal is, hogy a vendéglátóhelyek egy része a keresletet követve inkább olcsóbb borokat rendel. Az áruházláncok akciókkal próbálják fenntartani az eladásaikat, ami nekünk marketingszempontból egyáltalán nem jó. De hát a versenytörvény kizárja, hogy megpróbáljuk befolyásolni az árakat a kereskedőkkel való megegyezéssel.”

Azoknak a borászatoknak, amelyek az elmúlt években jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, persze jelentős részben hitelből, most a megnövekedett banki költségek komoly gondokat okoznak. De a vállalkozások finanszírozását az is nehezíti, hogy vásárlóiktól csak nagyon nehezen, nagy késéssel jutnak a pénzükhöz. „Kénytelenek vagyunk faktoráltatni a számláinkat, s ahelyett, hogy a pénzünkért kamatot kapnánk, legalább 20 százalékot kell fizetni érte. Ez elviselhetetlen terhet jelent, amikor nekünk például, ha üveget akarunk vásárolni, nyolc napos fizetési határidők mellett szállítanak csak” – mutatta be Takler András sanyarú finanszírozási helyzetüket.

Az olyan erős, kialakult piacra dolgozó cégek, mint a Takler Pince azonban még viszonylag jó helyzetben vannak azokhoz a nemrégiben indult borászatokhoz képest, amelyeknek most kellene megkapaszkodniuk. A szőlészetekről pedig jobb nem beszélni, mert azok lassan az éhhalál szélére sodródnak. Taklerék is csak a régi kapcsolatok miatt folytatják a felvásárlásokat, idén igazán erre nem volna szükségük. Sok korábbi nagy szőlőfelvásárló cég viszont nem ennyire szolidáris. Vagy olcsó importbort forgatnak a piacon, vagy a felvásárlási áraikat a borimporthoz igazítják, ami gyászos eredménnyel jár a szőlőtermesztőkre nézve. A piacot ismerő szakemberek egyöntetűen állítják, sokan közülük nem lesznek képesek átvészelni ezt a szezont.

„A kétliteres pet-palackban forgalmazott borokból a nagy áruházláncokban hihetetlen mennyiség fogy. Ez adja a teljes forgalom felét. Az 500 ezer hektoliteres import javarésze az alsó kategóriába tartozik. Az elsősorban nagyvállalkozások által lebonyolított import hatalmas konkurenciát támaszt éppen a legnagyobb forgási sebességű és legnagyobb mennyiséget képviselő árkategóriában” – fejtette ki Sidlovits Diána, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának szakmai referense. Szerinte ezért Magyarországon egyáltalán nem lehet túltermelésről beszélni, itt finanszírozási válság van. Az alacsonyan tartott szőlőfelvásárlási árakkal és az importboron szerzett árelőnnyel a borászatok árrése nem csökkent ugyan, de az így megnyert forrásokat többnyire kénytelenek korábbi beruházásaik hitelfinanszírozására fordítani, s így a hasznot végül is a bankok meg a faktorházak nyelik le.

Uniós pénzek

Magyarország szőlő- és borágazata 2009-ben – az eredeti javaslatban szereplő 12,4 helyett – 16,8 millió euró, 2010-től 23 millió euró, 2012-től 2015-ig 29 millió euró támogatást használhat fel. A 2007-es tervezet szerint Magyarország 2015-ben csak 16,6 millió euró támogatást kapott volna. Ezzel a magyar szőlő- és borágazat fajlagos támogatottsága az új tagországok között a legmagasabb, amellyel megelőzzük Ausztriát és Portugáliát is. Ezt a pénzt marketingre ugyan kevéssé, de technológia fejlesztésre és fajtaösszetétel-átalakításra fel lehet használni.

Sidlovits Diána szerint ahhoz, hogy a helyzet javuljon, a piaci szabályozáson kellene változtatni annak érdekében, hogy a termelők és a kereskedők közötti viszony harmonikusabbá váljon. Francia példára preferálni kellene a termelői csoportokat, amelyek nagyobb piaci erőt tudnának felmutatni, s a beruházásokat is ésszerűsíthetnék. Ehhez azonban az agrárrendtartási törvényen kellene módosítani, s erre pillanatnyilag nincs remény.

A magyar borpiac ránézésre egyensúlyban van, hiszen (eltekintve a legutóbbi időszak anomáliáitól) amit megtermelünk, javarészt meg is isszuk, s amennyit exportálunk, nagyjából annyit is importálunk. A helyzet azonban korántsem rózsás. A szőlő termőterülete ugyanis folyamatosan csökken. Az uniós megállapodás szerint 100 ezer hektáron termeszthetnénk szőlőt, de pillanatnyilag csak 69 ezer hektárunk van, s ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor hamarosan Ausztria mögé szorulunk, ahol jelenleg 52 ezer hektár szőlőt művelnek, de a termőterület gyorsan nő.

Nemes Richárd, a Magyar Bormarketing Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója szerint a jelenlegi tendencia nem a válság következménye, s a válság csak felgyorsította a folyamatokat. Az eddig is sejthető volt, hogy a piacnak vannak olyan szegmensei, ahol nem lehet versenyezni. A közepes árfekvésű világfajták piacán a magyar bornak a határokon túl nincs esélye. „Egy újabb chardonnay vagy pinot grigio egyszerűen esélytelen, mert a magyar bor önmagában nem vonzó. Legfeljebb úgy lehet eladni, ha nem derül ki a palackról első pillantásra a származási helye” – mondja Nemes Richárd. Szerinte a magyar borok a különlegességükkel hódíthatnak, s a nemzeti borstratégiának e felismeréshez kellene igazodnia.

„Jó pár szakembert meghívtunk Magyarországra, hogy bemutassuk nekik a borainkat, borászatainkat. Akik már korábban is jártak itt, azt mondják, hogy látszik a fejlődés, s ott tartunk, ahol Ausztria tíz évvel ezelőtt. Már letisztulóban vannak a stílusok, kevésbé eklektikus a kínálat, mint korábban, de még hosszú utat kell megtennünk az igazi versenyképességig. A piaci helyzet azonban a kezünkre játszik. A világ beleunni látszik az újvilági borokba, s a mértékadó szakemberek már keresik, hogy mi lehet a következő érdekes borászati területe a világnak. Sokan állítják, hogy ez Közép- és Kelet-Európa. A legutóbbi amszterdami bemutatónkon, ahol a meghívott 20 sommelier összesen 18 Michelin-csillagot tudhatott magáénak, hasonló volt a vélekedés a tokaji és somlói borok kóstolása után” – mondta el a Bormarketing Kft. ügyvezetője.

Borkóstoló Londonban. Piacépítés lassan és hosszan © bormarketing.hu

Szerinte a magyar borászat eredményes átalakításához az osztrák példán érdemes volna elgondolkodni. A szomszédok ugyanis a Grüner Veltlinert tették meg borászatuk zászlóshajójának, s ezt a fajtát állították a bormarketingjük középpontjába. Lassan a fajta és Ausztria a borpiacon eggyé forrt, s magával húzta a többi osztrák bort is. Magyarországon a furmint tölthetne be hasonló szerepet, ráadásul Tokaj hírneve segíthetne a fajta elfogadtatásában. Mivel pedig furmint más borvidékeken is volt, Sopronban vagy Somlón például, így a termőterületét gyorsan és eredményesen lehetne kiterjeszteni. Aztán követhetnék az olyan magyar fajták, mint az olaszrizling, a kékfrankos vagy a kadarka.

„Hosszú évek, talán évtizedek kellenek ahhoz, hogy felépíthessük a piacunkat. Ehhez koncentrált marketingakciók és kormányzati támogatás kellene. Ennek azonban pillanatnyilag nyoma sincs. Az uniótól származó pénzeket is inkább eladhatatlan borkészletek lepárlására fordítjuk, semmint a magyar bor jövőjét megalapozó piacépítésre. Bormarketingre ugyanis csak a borászok által ilyen célra befizetett literenkénti 8 forintokból jut. És ez édeskevés” – vélekedik Nemes Richard.

A magyar bor esélyei

A magyar bormarketingről és a magyar borok külpiaci esélyeiről itt olvashat részleteket.

A szomorú valóság azonban az, hogy az import beáramlását egyre kevésbé leszünk képesek megfékezni, s a korábbi egyensúly felborulhat. Ha nem szerzünk piacokat, a magyar szőlő-termőterület visszaeshet 30-40 ezer hektárra, s onnan nehéz lesz visszaküzdeni magunkat.

De ne a ködös jövőn révedezzünk; érdemes belegondolni, hogy neves hazai borászok véleménye szerint a mostani termés akár az évszázad évjáratát is adhatja. Drága és ritka borok teremnek az idén, mert ennek a kiváló szőlőnek a jelentős részét lehet, hogy egyáltalán nem fogják felvásárolni. Nincs rá pénz és nincs hová tenni.

MZ