A Financial Times hétfői számában egy bizalmas IMF-jelentésre hivatkozva azt közölte, hogy a még nem euróövezeti tag kelet-európai EU-országoknak meg kellene fontolniuk saját fizetőeszközeik feladását és az euró bevezetését még azelőtt, hogy formálisan csatlakoznának az euróövezethez.

Barta György, a CIB Bank elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyoldalúan bevezetett fizetőeszköz nem egyenértékű a konvergenciafolyamat utáni euróbevezetéssel. Véleménye szerint a belső megszorítások szükségesek, de önmagukban csak az államháztartás helyzetét teszik rendbe. Hangsúlyozta, hogy főleg strukturális reformok kellenek, az euró bevezetése pedig csak azt követően képzelhető el, hogy az érintett tagországokban végbemegy a nominális és a reálkonvergencia, emelkedik a potenciális növekedés üteme. Bármilyen más felvetés ellenállásba ütközne – jegyezte meg az elemző. Szerinte alapos strukturális reformokkal a forint árfolyama is stabilizálódna, az államháztartással, államadóssággal kapcsolatos aggodalmak is enyhülnének, így nem is lenne szükség az ötlet felvetésére.

Barcza György, a K and H Bank vezető elemzője sem tartotta reálisnak a javaslatot. Az euró bevezetése a kötelező feltételek teljesítése előtt egyaránt kockázatos lenne Magyarországnak és az euróövezetnek is. Hozzátette: az euró bevezetését illetően Magyarország elvesztette hitelességét, amely a hosszú távú forintkamatok és az eurókamatok elszakadásában is tükröződik. Becslése szerint ma mintegy 1 százalékponttal magasabbak a hosszú távú forintkamatok az eurócsatlakozás bizonytalan időpontja miatt.

Magyarországnak egy feladata van, hogy „kivágja a rezet”, és minden feltételt teljesítve hitelesen jelöljön meg egy időpontot. Minden ehhez hasonló felvetés, csakúgy, mint a kiskapuk keresgélése rendkívül káros– mondta Barcza. Szerinte a szükséges feltételek teljesítése jelenti, hogy az ország megfelelő és fenntartható gazdaságpolitikát folytat. A kritériumok teljesítése előtti euró bevezetéssel a problémák továbbra is fennállnának, csak nem az árfolyamban jelennének meg, hanem esetleg az inflációban, vagy az elszaladó adósságban. Magyarországnak is az az érdeke, hogy egy stabil rendszerhez csatlakozzon, márpedig a stabilitást éppen a szigorú feltételek megléte szavatolja. Az eurózóna tagjai is teljesítették ezeket a kritériumokat, amelyeket például Svédország nemhogy szigorúnak, de túlzottan is lazának tart – példálózott az elemző. Barcza György szerint a felvetés azért sem reális, mert az Európai Központi Bank (ECB) már többször határozottan jelezte, hogy nem lazítanak a feltételeken, amelyek a rendszer stabilitását adják.