Az IMF-hitel véget vethet a "szociális rendszerváltásnak"
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) „jelentős pénzügyi csomagot” jelent be a következő napokban Magyarország javára – közölte Dominique Strauss-Kahn, a szervezet vezérigazgatója. Alighanem igen kemény feltételeket szabnak a pénzhez jutás lehetőségéért cserébe, ami talán elég lesz, hogy észhez térítse az országot és vezetőit.
Dominique Strauss-Khan, az IMF vezérigazgatója. A héten bejelenti © AP |
A Nemzetközi Valutaalap készenléti hitelre vonatkozó megállapodás formájában nyújt segítséget Magyarországnak, az IMF igazgatótanácsa pedig gyorsított eljárásban hagyja jóvá a megállapodást – közölte Strauss-Kahn, aki szerint a Magyarország által előirányzott célkitűzések igazolják, hogy az ország „kivételes mértékben” férjen hozzá a valutaalap forrásaihoz.
De mit tartalmazhat az a feltételül szabott lépéssorozat, amelyet a közlemény említett? A találgatások már azután elkezdődtek, hogy a magyar kormány bejelentette az IMF által kilátásba helyezett segítséget. Az első reakciók szerint Magyarországnak nem kellett számítania túlzott keménységre, hiszen az uniós konvergencia program már kijelölte azt az utat, amelyet az országnak végig kell járnia gazdasága stabilizálásához.
Ahogy azonban múltak a napok, s kiderült, hogy Európa a korábban vártnál sokkal erősebben érintett a pénzügyi válságban, úgy váltak egyre borúlátóbbá az elemzések a magyar IMF megállapodás feltételeit illetően is. A hétvégi kommentárok némelyike egészen odáig ment, hogy a valutaalap olyan brutális követelményeket támaszt, amelyeket Magyarország nem lesz képes vállalni, s ezzel elúszik a nemzetközi védőfal építésének esélye a forint védelmére, s a magyar pénzpiac minden kétségbeesett lépés (például a brutális, 300 bázispontos kamatemelés ellenére) összecsuklik. E spekulációt azonban Strauss-Kahn bejelentése véglegesen cáfolta.
Az IMF és partnerei valószínűleg igen kemény feltételeket szabnak, amelyek viszont ténylegesen egybeesnek Magyarország gazdasági és politikai érdekeivel is. Az ugyanis régóta nyilvánvaló a széles nyilvánosság előtt is, hogy az ország többet fogyaszt, mint amennyire lehetősége volna. A „szociális rendszerváltás” utópiája már régen megbukott, hiszen a bérszínvonal-emelkedés nem pezsdítette fel a belgazdaságot olyan mértékben, ami az életszínvonal gyors növekedésének hátteret adott volna. A fogyasztást elsősorban importból elégítettük ki, ami a külső adósság, s persze az adósságszolgálati teher gyors emelkedéséhez vezetett. Mindeközben a politikai pártok nem voltak képesek megegyezni azokban a minimális átalakítási programokban sem, amelyek képesek lettek volna egyensúlyi pályán tartani a magyar nemzetgazdaságot. Sőt, a politikusok elhitették az emberekkel, hogy nyugodtan eladósodhatnak, hiszen a bérek és ellátások folyamatosan nőnek, hogy nem kell felelősséget vállalniuk magukért, hiszen az állam mindig megvédi őket, ha máshogy nem, hát segélyezéssel. Arra sem voltak restek, hogy a legszükségesebb reformoknak is gátat vető népszavazásokra biztassák őket.
Az IMF székháza Washingtonban. Betonbiztos konstrukció © IMF |
Miféle követelményeket támaszthatnak tehát a pénzügyi mentőövért cserébe? Először is a konvergenciaprogram következetes véghezvitelét. Akár a tervezett hiánycsökkentési ütem felgyorsítását is, ami azt eredményezheti, hogy már az idén nullára faragják a költségvetés hiányát. Ez elvezethet oda, hogy az infláció is gyorsabban csökken a vártnál, s ha az államháztartás adóssága is csökkenő tendenciát mutat, akkor 2009-ben Magyarország beléphet az ERM II. pénzügyi rendszerbe, amit az euróbevezetés előfeltételének tartanak. Emellett megjelenhet a költségvetés kiadásait, a költekezés újrakezdését korlátozó jogszabályok bevezetésének igénye is. A túlságos restrikció gazdasági növekedést visszafogó hatása miatt azonban gondosan kell megválasztani a fékezés megfelelő mértékét, nehogy elveszítsük a réven, amit megnyertünk a vámon.
Másodszor, a nagy ellátórendszerek reformját valószínűleg azonnal meg kell kezdeni. Ez magában foglalhatja az egészségbiztosítás, a nyugdíjrendszer és a szociális segélyezés rendszerének átalakítását. S ez nyilván sokkal nagyobb áldozatot jelent majd a polgároknak, mint a népszavazáson elutasított 300 forintos vizitdíj. Továbbá a közép- és hosszútávú munkaerő-piaci megfontolások miatt előírhatják az oktatás, elsősorban a tömeges felsőoktatás modelljének átalakítását is.
Az országnak nyomasztó terhet jelentő önkormányzati rendszer átalakítását is kikövetelhetik. Ez pedig igen fájdalmas lehet a pártoknak, hiszen aktivistáik – akik a hatalomgyakorlásban, a pénzek helyi elosztásában is fontos szerepet játszanak – jelentős része önkormányzati pozíciókból húz jövedelmet, viszont mérhetetlenül sokba kerülnek. Egyes becslések szerint, ha az európai tendenciáknak megfelelő önkormányzati struktúrát tudnánk bevezetni, az évente ezermilliárd forint megtakarítást tenne lehetővé, ami nagyságrendileg azonos a külső adósságszolgálat mértékével.
Végül felmerülhetnek bizonyos gazdaságélénkítő intézkedések is, például az adórendszer egyszerűbbé tétele, az adóstruktúra átalakítása például a fogyasztási típusú vagy a vagyonhoz kötődő adók nagyobb súlyának megteremtésével, s a munkajövedelmekhez kapcsolódó kiadások mérséklésével.
Hogy a különféle elemek közül melyik mekkora súllyal és főleg milyen időhorizonttal szerepel majd a csomag feltételei között, azt végképp csak találgatni lehetne. Annyi azonban bizonyos, hogy Magyarország számára ez a külső kényszer történelmi lehetőséget hordoz, hiszen a segítségével átléphetünk olyan megmerevedett frontokon, amelyek jelentős részben hozzájárultak versenyképességünk romlásához, s a mai kiszolgáltatott helyzetünk kialakulásához. Így talán a trend végre valahára megtörik, s lesznek következmények (ha mégoly fájdalmasak is). Ha jól sikerül a beavatkozás, alighanem egyszerre fogunk utálatot és hálát érezni az IMF iránt. Ha rosszul? Nos, arról jobb nem beszélni…
Meixner Zoltán
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.