Olimpia után: sportsikereink és az éji homály
Ha a puszta adatokat nézzük, a magyar olimpikonok nyolc évtizede nem szerepeltek olyan gyengén, mint Pekingben. De e teljesítmény vajon a körülményekre tekintettel is mérsékelt volt, vagy ma már csak ennyire futja a magyar élsportnak? Továbbá visszatérhet-e még régi dicsőségünk? Más kérdéseink is vannak még bőven, de biztos választ e helyt ne várjanak!
Peking magyar vízipólós olimpiai bajnokai. Szűk elit © MTI/EPA |
Ki lehetne térni ezernyi nehézségre, s ezek részleteire, de felesleges. A legeslegnagyobb baj ugyanis nyilvánvaló: amatőr körülmények között profi teljesítményt várunk el a sportolóinktól. Az összes többi már ebből következik.
Meddig lesznek még szent őrültek? |
Az oly sikeres vízilabdában például (de nyugodtan említhetnénk más sportágakat is) az első osztályban szereplő utánpótláscsapatok jelentős részénél nem csak főállású edzők tevékenykednek, hanem nagyon sok olyan elhivatott egykori játékos is, akik gyakorlatilag útiköltségért, a sport szeretetéből – s nem egzisztenciális okokból – tanít nap-nap után. A tavalyi férfi junior világbajnoki, illetve az idei ifjúsági Európa-bajnoki cím, az ifista lányok idei Eb-ezüstje azt mutatja, hogy nem is rosszul. De, hogy ebben az anyagias világban hosszan lehetne szent őrültekre alapozni a sportsikereket, azt nehéz elképzelni. |
A létesítmények leépülésével egy időben az egyesületek és szakosztályok megszűnése is egyre jelentősebb méreteket öltött. A javarészt önkormányzatokra és szponzorokra maradó klubok csak néhány szakosztály fenntartására képesek. A kevesebb szakosztály kevesebb versenyzőt tud felszívni. Ma az élsportolókat nevelő egyesületek versenyzőinek száma statisztikák szerint fele a húsz évvel ezelőttinek. A leépüléshez hozzájárul, hogy az edzőket nem tudják tisztességesen megfizetni, így egyre több a pálya- vagy országelhagyó, mind gyakrabban fordul elő, hogy a képzésnek nem minden szintjére jut az adott sport minden csínját-bínját ismerő szakember. A minőségi sportolói karrier alapjait pedig éppen ők képesek lerakni.
Abban nagyjából egyetértés van, hogy a sportsikernek milyen összetevői vannak a magukban potenciált rejtő gyerekek kiválasztásától a szakemberképzésen, a létesítményi helyzeten, klub- és szövetségi szintű menedzsmenten és a versenyeztetésen át a sporttudományokig, sportorvoslásig és sportdiplomáciáig. Így már csak olyan működési modelleket kell kialakítani, amelyek segítségével fenn lehet tartani a rendszert, amelyből a végén, mint valami termék, kipottyan az eredményes sportoló. Ha az elmúlt évek olimpiai statisztikáit nézzük, biztosra vehetjük, hogy Magyarországon megvoltak ezek a megoldások. Csakhogy a világ közben megváltozott. Ami nemrégiben jó volt, vagy elfogadható, az mára közepessé, elégtelenné vagy tűrhetetlenné vált.
A Barca Megastore a Camp Nou stadionban. A szép emlékek mindent eladnak © hvg.hu |
Voltak, akik a pekingi eredménytelenséget azonnal az államon kérték számon, mondván, nem volt elég pénz, és főleg nem idejében a felkészülésre. Csakhogy a sportolók zöme nem állami intézményekben, hanem sportklubokban dolgozik, így a klubok működtetése még akkor is elsődleges kérdés, ha pár államilag finanszírozott edzőközpontnak mind a mai napig jelentős szerepe van a világversenyekre való felkészülésben. De hát honnan is származnak egy profi sportklub bevételei, vajon mi a pénztelenségük (már amelyek pénztelenek) oka?
A fejlett piacgazdaságokban a sportüzlet nagyjából azonos alapokon építkezik mindenütt. Többnyire a következő bevételi forrásokkal számolhatnak. Közvetítési és egyéb médiadíjak; jegy és bérleteladás; szponzoráció és egyéb marketingbevételek; egyéb sport- és szolgáltatási bevételek; állami támogatás; játékospiaci jövedelmek.
Látni a relikviákat, fizetni a belépőket |
A klubok sportmúzeumai és stadiontúrái hatalmas bevételeket hozhatnak. Az FC Barcelona múzeuma például évente 1,2 millió látogatót fogad, kétszer annyit, mint a Picasso Múzeum, s ezzel a legkeresettebb látványosság a katalán fővárosban. A folyamatosan érkező látogatókról többek között az 1500 támogató klub gondoskodik szerte a világon. És nem csak a foci miatt jönnek, mert a katalán óriásnak van profi kosárlabda-, kézilabda- és görhokiszakosztálya is, és szinte mindenféle sportban amatőr versenyzőkkel foglalkozó részlegeket is működtet. |
A budapesti K1 World GP plakátja. Erre van kereslet © hvg.hu |
Bár a világ előtti dicsőségünket ma még főleg az olimpiai sportágakban, különösképpen az olimpián szerzett aranyakból származtatjuk, az utóbbi időben a hétköznapokon sokkal nagyobb érdeklődés nyilvánul meg az extrém sportok, a motorsportok vagy például a professzionális küzdősportok iránt. Amíg például azon kesergünk, hogy vívóink nem a hagyományoknak megfelelő sikerrel szerepeltek Pekingben, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy e sportág Magyarországon zajló nemzetközi versenyeit a visszafogott érdeklődés miatt egy viszonylag kisebb teremben is le lehet bonyolítani, addig a K1 hasonló szintű viadalait zsúfolt ház előtt rendezik a legnagyobb sportarénában. De mondhatnánk, hogy a magyar csúcscsapatsportnak számító vízilabda OB I.-es mérkőzéseinek javát is erősen foghíjas lelátók előtt játsszák, s csak az éremesélyes klubok összecsapásaira gyűlik össze jelentős (az uszodai férőhelyek korlátozottsága miatt a potenciálhoz mérten mégis mérsékelt számú) közönség.
A televíziós közvetítések az olimpiai éremesélyes sportokban igen ritkák, tulajdonképpen csak az úgynevezett látványsportok kerülnek képernyőre, de itt is csak a kluboknak egy szűk köre számíthat rendszeresen a szélesebb nyilvánosságra. A többiek iránt nincs érdeklődés. A televízióban javarészt külföldi bajnokságok vagy nemzetközi kupák magyar résztvevők nélküli küzdelmei követhetők. Az egyesületek így jogdíjakra sem igen számíthatnak.
Hector Barbera, a Moto GP-ben szereplő magyar Team Toth istálló élversenyzője túrórudinak (valójában egy spanyol mobilszolgáltató piros pöttyeibe) öltözve. Vajon ők hogyan csinálják? © teamtoth.com |
Sajnos nem marad más, mint megállapítani: úgy viselkedünk, mint az antik prolik. Kenyeret akarunk és cirkuszt. Ingyen. Márpedig, ha a kormánynak van csöppnyi sütnivalója, ebbe, a saját maga által világosan kijelölt határokon túl, nem megy bele, mert akkor sohasem lesz vége a kéregetésnek és a sport züllésének.
Meixner Zoltán
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.