Egy budapesti utca átnevezéséről többet szokott vitázni a fővárosi közgyűlés, mint tette a múlt héten, amikor áldását adta egy 400 milliárd forintos - a Városháza teljes évi költségvetéséhez fogható nagyságú - beruházásra. Alig tíz perc alatt fogadta el ugyanis a III. kerületi önkormányzatnak a Hajógyári-szigetre vonatkozó szabályozási tervét, amihez, "kiemelt szabályozást igénylő összvárosi érdekű területről" lévén szó, szükség van a főváros egyetértésére. A szabályozási tervről ezután voksol a kerületi önkormányzat, amely aligha gördít akadályt a 118 hektáros sziget 32 hektáros déli csücskét birtokló Álom Sziget 2004 Ingatlanfejlesztő Kft. grandiózus fejlesztései elé. A társaság - amely az izraeli érdekeltségű Plaza Centers, az MKB Bank Zrt., közvetetten pedig Bernard Schreier, illetve Sammy Smucha tulajdonában áll - egyebek között egy 3500 fős konferencia-központot, hoteleket, kaszinót, amerikai stílusú szórakoztatólétesítményeket és jachtkikötőt tervez. Ha minden jól megy, a megaprojekt 2012-ben befejeződhet, és Smucha szerint 10-15 év alatt be is hozza az árát.

Kisebb botrányt csak Zsinka László kavart rögtönzött sajtótájékoztatóján; a MIÉP-es városatya szerint a többi frakció azért nem vitázott a szerinte túlzott beépítettséget, sőt közlekedési káoszt okozó, a Hadrianus-palota romjai (szavaival: "nemzeti panteon") mellett tervezett szórakoztató-központ miatt, mert "valószínűleg megvásárolták őket". A nála mérsékeltebbek szerint az ősbűnt a terület felett rendelkező Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft. (HSZV) 2003-as privatizációja során követték el (HVG, 2003. október 25.). Ezzel úszott el a történelmi levegőjű sziget zöldfelületének megőrzési lehetősége, mert miután a befektető birtokon belülre került, már csak a fejlesztési tervek kordában tartása lehetett a cél.

Cifrázta a helyzetet, hogy az óbudai önkormányzat szabályozási terve 2003 decemberében hatályát vesztette, attól fogva a főváros besorolása szerint zöldfelületű intézményi területnek minősülő térségben elvileg 600 ezer négyzetmétert építhetett volna be az ingatlanfejlesztő (a terület 35 százaléka lett volna beépíthető magasságkorlát nélkül, a szintterületi mutató pedig 2,4 volt, vagyis ezer négyzetméter telekre 2400 négyzetméter épülettömeget lehet felhúzni). Az idő szorításában elkészült kerületi szabályozási terv végül némileg szigorúbb lett az általános övezeti besoroláshoz képest: a legsűrűbben beépíteni tervezett nagy szigeti területen 30 százalékos beépítettséget enged, a szintterületi mutató a felszínen 1, terepszint alatt 0,5, a megengedett épületmagasság a sziget fáinak koronaszintjéhez igazodva 18 méter lehet, csak a szigetcsúcson magasodhat majd egy 24 méteres építmény, s a terület legalább felének zöldfelületnek kell lennie. "Redukált program fért csak a szabályozási tervbe" - érzékeltette a döccenőket a HVG-vel Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes. Most mintegy 340 ezer négyzetméter beépítéséről van szó, az eredeti tervekből Sípos Gábor óbudai főépítész szerint 160 ezer négyzetmétert faragtak le, így például a tervezett 10 ezer fős kongresszusi központ 3,5 ezresre zsugorodott.

A beruházás a karcsúsítás után is több kockázattal jár. A zöldszervezetek leginkább azt kifogásolják, hogy jelentősen nő a környezetterhelést fokozó forgalom. Napi 20 ezernél nem lesz több látogató - állítja Smucha. Ez ahhoz képest nem is olyan sok, hogy a Sziget-fesztiválon napi 50-60 ezer, egy nagyobb bevásárlóközpontban pedig napi 30 ezer ember fordul meg. Ráadásul a létesítmény jórészt a külföldi turistáknak készül, akik jobbára a tömegközlekedést veszik majd igénybe. A főváros további szempontnak tartotta, hogy a projekt ne teremtsen kezelhetetlen közlekedési helyzetet Észak-Budán - mondta Ikvai-Szabó. Ezért a szabályozási tervvel együtt elfogadott, a fővárosi és a kerületi önkormányzattal kötött településrendezési keretszerződésben az Álom Sziget Kft. projektjének megvalósítását mintegy 15 milliárd forint közcélú - infrastrukturális - fejlesztéshez köti. Az építkezés egyes ütemeire a beruházó csak akkor kap engedélyt, ha ezeket elvégezte, és emellett pénzügyi garanciát is le kell tennie - így biztosítaná be magát a két önkormányzat. A pontos számok azonban csak a majdani, részletes szerződésekből derülnek ki, amikor az ütemekre bontott projekt költségei már pontosan láthatók.

A beruházótól "elvárható" összeget Ikvai-Szabó 13-40 milliárd forint közé tette a HVG-nek, mert például az opcionálisan tervezett lehajtó az Árpád hídról - amelynek egyelőre csak a megvalósíthatósági tanulmányát árazták be a keretszerződésben - egymaga 10 milliárd forint lehet. Hiába a szép számok, a Védegylet - amely már a főváros márciusi közgyűlése után is tiltakozott a kétwestendnyi beruházás ellen - szóvivője, Jávor Benedek úgy véli, a főváros által kilobbizott tételek közcélúsága vitatható. Hiszen a sziget megközelíthetőségét szolgáló, kényszerű infrastruktúra-építésről van szó, ha nem lenne beruházás, ezekre nem volna szükség. A járulékos beruházások nagy része valóban a sziget megközelíthetőségét szolgálja - ilyen a két bevezető híd fejlesztése, valamint a Bogdáni útról tervezett alagút -, a többi azonban nem kapcsolódik közvetlenül a beruházás kiszolgálásához, így az északi részen tervezett zöld- és sportterület, a Vörösvári út-Hévízi út kereszteződésében a csomópont kialakítása, a Szentlélek tér rendbetétele, a sziget és Óbuda központjának összekötése járda és bicikliút építésével.

Maximálisan elégedett a szerződéssel Csire János, Óbuda SZDSZ-es polgármester-helyettese, aki a projektet "környezetbarát barnamezős beruházásnak" tartja, "emberléptékű beépítéssel". Nem így Tarlós István polgármester, aki a HVG-nek nem nyilatkozott ugyan, de a római-parti árvízvédelmi gát építésének részbeni finanszírozását várta volna el a beruházótól. A környezetvédők is aggódnak: a mostani áradás alkalmával víz alá került szigetre tervezett védő résfalak miatt a folyón szűkület keletkezik, amely az egyéb (például a Foka- és a Lágymányosi-öbölben megvalósuló) beruházások hatását felerősíti, így mind a Római-part, mind a Margitsziget árvízveszélybe kerül. "Már lezártuk a tárgyalásokat, az újrakezdés több hónapos csúszást okozott volna, s ez az önmagában 8-10 milliárd forintos ügylet különben is állami-fővárosi feladat" - reagált a felvetésre Csire.

Akár a szabályozási tervet is felülírhatják a terület ókori régészeti leletei. Az úgynevezett kis szigeten egyelőre csak Alsó-Pannónia provincia helytartójának palotáját tárták fel, de a korábbi kutatások alapján tudható, hogy körülötte közigazgatási negyed, fürdők, gazdasági és hivatali épületek is vannak még. A terület régészeti és műemléki védettséget élvez, így nem lehet beépíteni. A topográfiai ismeretek alapján a nagy sziget déli részén észak-déli irányban húzódott a limes, őrtornyokkal, utakkal - mondta Zsidi Paula, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese. Ha ez előkerül, akkor együttest alkotna a védett Hadrianus-romokkal, és nem kizárt, hogy hozzá kellene igazítani a konferencia-központ terveit.

A keretszerződésben az áll, hogy a beruházó vállalja a régészeti feltárást és annak költségeit a teljes területen, a Hadrianus-palota környezetét saját költségén rendezi, és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakembereivel részt vesz a szükséges régészeti feltárást követő bemutatásban és régészeti park kialakításában. Ezzel sokkal több nem történt, mint amit jogszabály amúgy is előír: a befektetőknek kötelességük a régészeti feltárást elvégezni...

A nagy valószínűséggel előkerülő ókori romok az állam és a beruházó között okozhatnak majd konfliktust. A különös helyzet úgy állhatott elő, hogy a HSZV privatizálásakor a Hadrianus-romok is magánkézbe kerültek, jóllehet az idevágó törvény szerint az állami tulajdonból nem kiadható értékek listáján szerepelt. A feltárással kapcsolatban "jelentős költséget" becsült Smucha, de mint jelezte, "nagy örömmel" venné, ha a Hadrianus-palota helyszínét visszavásárolná tőlük az állam, vagy cserébe a sziget egy másik részén kapnának területet - utalt a 2008-ig szóló, egymilliárd forintos visszavételi opcióra, amivel eddig nem élt az állam.

VITÉZ F. IBOLYA