Az EP több hónapos egyeztetési folyamatot zárt le a voksolással: 418 igen szavazattal - 187 nem ellenében - fogadta el a 864,4 milliárd eurós csomagot, amelyből a következő hét évben a nemzeti kormányok uniós támogatást nyerhetnek projektjeikhez. A szavazás mindazonáltal már csak formalitás volt azután, hogy az EP és a tagországok kormányait képviselő tanács küldöttségei megegyeztek a büdzséről, amelynek eredetileg tervezett - a tagországok állam- és kormányfői által decemberben véglegesített - összegéhez képest az EP négymilliárd eurónyi emelést tudott kialkudni, mindenekelőtt a lisszaboni stratégia megvalósítását támogató programokra, valamint a közös külpolitikára elérve jelentős növekményt (ezen túl az Európai Beruházási Bank garanciaalapját is növelték 2,5 milliárd euróval).

Az EP és az Európai Bizottság mindazonáltal még így is kevesellte az elsősorban a nettó befizető uniós országok érdekeihez igazított költségvetést, mert az szerintük nem elegendő az ambiciózus uniós tervek megvalósításának finanszírozásához. Magyarország egybehangzó értékelések szerint a tagországok közül viszonylag kedvező pozícióval került ki az egyeztetésekből az uniós pénzek révén komoly fejlődést finanszírozhat.

A tanács hivatalosan hétfőn hagyta jóvá az intézményközi megállapodást. Az Európai Bizottság költségvetési felelőse, a litván Dalia Grybauskaité szerdán egyebek között azzal üdvözölte a végszavazást, hogy a büdzsé lehetővé teszi a bővített EU működését a következő hét évben és teljes értékű részvételt garantál az új tagoknak az uniós ügyekben.

Az EP-raportőr, a német Reimer Böge Strasbourgban egyebek között azzal érvelt az elfogadás mellett, hogy ez a megállapodás megteremti a jogalkotási folyamat folytonosságát, az után is, hogy a közösségi programok 90 százaléka 2006 végén véget ér. Az indokolás szerint ez az egyezség az első, immár 27 tagországra szóló pénzügyi keret, amely ráadásul "fenntartja az intézmények közötti kiegyensúlyozott hatáskörmegosztást és megerősíti az együttdöntés elvét a költségvetési ügyekben", "realisztikus forrásokról rendelkezik az EU politikáinak kialakításához", és "mozgásteret biztosít az éves költségvetési eljárások keretein belül".

A egyeztetés értelmében az intézményközi megállapodás 2009-es, valamint félidős felülvizsgálatba be kell vonni a parlamentet is, az egyezség pedig egyúttal "megőrzi a parlament költségvetési és jogalkotási előjogait, és erősíti a demokratikus ellenőrzést a külső programok és a közös kül- és biztonságpolitika területén". A költségvetés a legfontosabb terület, ahol az EP-nek döntési és vétójoga van az uniós együttműködésben.
 
A költségvetési ellenőrző EP-bizottság magyar elnöke, Fazakas Szabolcs (MSZP) a plenáris vitában felszólalva jelezte: nemcsak egész Európa jövőjét meghatározó politikai témáról, hanem az új országok felzárkózását szolgáló gyakorlati kérdésről is szó van. Az új EU-tagállamok számára döntő volt, hogy a 2006-ban lejáró beilleszkedési periódus után, gyorsabb és eredményesebb felzárkózásuk érdekében a következő időszakra is jól kiszámítható, tervezhető strukturális és kohéziós kereteket kapjanak. A megoldás nem ideális, de jó bázist jelent egész Európa fejlődése és az új országok kohéziójának szempontjából - mondta a képviselő.

Az intézmények április eleji megállapodását követően Fazakas úgy nyilatkozott: "elhárult a veszély, hogy visszatérjenek az éves költségvetésre, aminek hátrányait nem is szabad felsorolni, annyira tragikusak lettek volna". Surján László (Fidesz-MPSZ) akkori nyilatkozata szerint a megállapodás után is fanyar maradt a hangulat, mert "a parlament hatékony és dinamikus uniót szeretett volna, a tagállamok meg olcsót". "Mivel ők ülnek a pénzeszsákon, az EP választhatott: állandó harci tereppé alakítja az uniót, vagy megpróbálja már 2007-től biztosítani a minimális fejlődést. Az új tagállamoknak az utóbbi volt a jobb" - fogalmazott Surján.

Szent-Iványi István (SZDSZ) ugyancsak akkor üdvözölte, hogy növekedett az Erasmus-programra, a bel-és igazságügyre, a közös kül- és biztonságpolitikára és a szomszédságpolitikára fordítható összeg, ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy "összességében csak kis elmozdulás történt a parlament által elérni kívánt sarokszámok irányába", és várhatóan az előcsatlakozási eszközre (IPA) sem jut több a tanácsi javaslatban foglaltnál.