Ekkora felhajtás még nem volt a hannoveri vásár nyitónapján, pedig az utóbbi években egyre gyakoribbá vált a politikai élet prominenseinek rajzása. A múlt hétfői esemény azonban minden eddigit felülmúlt: Gerhard Schröder német kancellárt és Vlagyimir Putyin orosz elnököt fotósokból, tévéoperatőrökből, politikusokból és persze biztonságiakból álló, egymást lökdöső-taszigáló tömeg kísérte közös vásári sétáján. Volt is mire figyelni: a két jó barát együtt kapaszkodott fel egy óriástraktor nyergébe, közösen fogták a kormányt, s párban mosolyogtak a kamerákba.

Minden okuk meglehetett a derűre, hiszen aznap túlzás nélkül történelmi lépésre került sor a két ország gazdasági kapcsolataiban: aláírták azt a szerződést, amelynek értelmében a német BASF energetikai leányvállalata, a Wintershall ötven százalék mínusz egy részvény erejéig tulajdonjogot szerez az orosz Gazprom óriáscéghez tartozó Juzsno Russzkoje vállalatban. Az ügylet - mely nem érinti a német Ruhrgas 6,5 százalékos részesedését a Gazpromban - jelentősége, hogy a közös cég tulajdonában van egy nyugat-szibériai gázmező kitermelési joga. Vagyis - ahogy azt Jürgen Hambrecht, a BASF igazgatósági elnöke az aláírás alkalmából nyilatkozta - a németek "immár nem csupán a határon várják, hogy jön-e a vezetéken az orosz gáz, hanem ott vannak a kitermelési forrásnál".

Mégpedig nem is akármekkora forrásnál. A gázmező várható hozama mintegy 500 millió köbméter, Németország teljes éves gázfogyasztásának az ötszöröse. A kitermeléshez szükséges beruházások összegét mintegy egymilliárd dollárban adta meg a BASF, s a tervek szerint 2008-ban már indulhatnak a szállítások.

A másik nagy orosz-német vállalkozás - mely ugyanazon cégek között jött létre - a keleti-tengeri gázvezeték megépítése. Ez mintegy kétmilliárd dollárba kerül majd, 2010-re készül el, s a csőkígyó a Keleti-tenger fenekén halad Oroszországból Németország felé, elkerülve Ukrajnát, megspórolva a tranzitköltséget.

HVG

A hannoveri vásáron írták alá a Siemens és az orosz államvasutak (RZSD) megállapodását nagy sebességű ICE-vonatszerelvények fejlesztéséről is. A 42 millió eurós ügylet, bár első látásra jelentéktelennek tűnik a gázbizniszhez képest, megnyithatja a kaput egy újabb milliárdos projekt előtt, amelynek keretében az orosz fél hatvan ICE-szerelvény beszerzését tervezi. Ezek a Siemensszel közösen gyártott vonatok az elképzelések szerint Szentpétervár és Moszkva, majd Szentpétervár és Helsinki között is futnának. Az ügylethez akkor is nagy reményeket fűz a Siemens, ha másik törekvése, a Szilovije Masini (SZM) turbinagyártó cégbe való beszállás egyelőre meghiúsulni látszik.

A moszkvai Szövetségi Monopóliumellenes Szolgálat ugyanis két nappal Putyin németországi látogatása után bejelentette: nem járul hozzá ahhoz, hogy a Siemens ötven százalék mínusz egy részvény erejéig bevásárolja magát az SZM 73,5 százalékát tulajdonló vegyesvállalatba. Az indoklás szerint az ügylet révén a Siemens túlzottan erős szereplője lenne az orosz nehézgépipari piacnak, egyben betenné a lábát a hadiiparba is, hiszen az SZM részes tengeralattjárók építésében is. Moszkvai források szerint Putyin elnök néhány hónappal ezelőtt még támogatta a németek vásárlási tervét, ám végül a hadiipari lobbi nyomására megváltoztatta álláspontját. Az SZM-re már több orosz vállalat is szemet vetett, így a JESZ áramszolgáltató, illetve az ismert oligarcha, Oleg Gyeripaszka nevével fémjelzett Bazovij Element.

A milliárdos német-orosz ügyletek megkötésével, a gázkitermelésben való immár közvetlen részesedés megszerzésével Schröder igazolva láthatja politikáját, amely szerint Németország gazdasági érdekei, s mindenekelőtt energiaellátásának biztonsága megérnek annyit, hogy az egyesített Németország kormányfője rendkívül szívélyes, baráti, tegeződős viszonyt ápoljon az egykori NDK-t megszállva tartó hatalom volt drezdai titkosszolgálati rezidensével. Még akkor is, ha Putyin csecsenföldi politikájának, az oroszországi sajtószabadság sajátos kezelésének nagyvonalú elnézését nem csupán az ellenzék, de saját koalíciós partnere, az emberi jogokra kényesebb zöldek is gyakran a szemére vetik Schrödernek. Aki viszont azzal érvelhet, hogy a bizonytalan közel-keleti régióból származó szállítások mellett a németországi olaj- és gázigények mintegy harmadát már a biztos partnernek számító Oroszországból kapják. Kétségtelen tény, hogy - amint azt a legnagyobb német gázimportőr, a Ruhrgas szóvivője korábban a HVG-nek elmondta - az utóbbi tizenöt év legnagyobb szovjetunióbeli, illetve oroszországi változásai során sem állt le egy percre sem a gázszállítás. Ám amint arra berlini megfigyelők Schröder hannoveri vásármegnyitó beszéde kapcsán rámutattak, néhány nappal a Jukosz-ügyben várható ítélethirdetés előtt, illetve a TNK-BP-re utólag kiszabott milliárdos adókövetelés (lásd Moszkvai szigor című írásunkat) tükrében talán nem a legszerencsésebb az oroszországi beruházások biztonságát és az ottani jogrendszert fenntartás nélkül dicsérni.

WEYER BÉLA / BERLIN