Tóth Boldizsár, a mintegy 50 tagcéget, és kétezer érintett dolgozót képviselő Nemzetközi Vállalkozók Egyesülete elnöke, Ursula Seiler-Albring nagykövetnek címzett petíciót nyújtott át a német követség sajtóattaséjának.

Ebben kérik a nagykövetet: tegyen meg mindent az egy éve fennálló, a két ország gazdasági kapcsolatait beárnyékoló német hatósági jogi értelmezések tisztázására, és a vegyes bizottságok is működjenek közre, hogy a magyar vállalkozók tisztában legyenek azzal, milyen feltételek vonatkoznak rájuk.

Christian Resing, Németország budapesti nagykövetségének sajtószóvivője vette át a követség előtt a tiltakozók petícióját, s hangsúlyozta: "a német nagykövetség eljuttatja a petíciót Berlinbe az illetékes kormányzati szervekhez. Ugyanakkor emlékeztetek arra, hogy a szövetségi gazdasági és munkaügyi minisztérium politikai vezetése június 29-re - a berlini magyar nagykövetséggel történt egyeztetés nyomán - berlini megbeszélésre hívta a Németországban tevékenykedő magyar vállalatokat".

Tóth Boldizsár elmondta az úgynevezett SoKo Bunda akció során az érintett magyar cégeknek többéves megbízásaik hiúsultak meg, így az őket ért kár elérheti az 500 millió eurót, ráadásul a tönkre ment cégek dolgozóinak itthoni fizetését a magyar költségvetésnek kell állnia.

Tóth kiemelte, a Soko ellenőrzések végrehajtói vagy nem ismerik, vagy nem akarják tudomásul venni a magyar munkavállalókra vonatkozó 1989-ben megkötött német-magyar államközi megállapodást, valamint a Német Gazdasági Minisztérium e tárgyban kiadott igazolását.

Ezek nem ismerete vezetett oda, hogy 2004-2005-ben több magyar munkavállalót letartóztattak Németországban. Emlékeztetett arra, hogy a tavalyi Soko Pannonia akció után hét esetben a német államügyészség megszüntette a nyomozást, de az elvitt eredeti iratokat és számítógépeket a mai napig sem adták vissza.

Tóth Boldizsár kifogásolta azt is, hogy a legutóbbi Soko Bunda akciónál álarcos, géppisztolyos, golyóálló mellényes kommandósok törtek rá a magyar munkásokra, az irodai dolgozókra, akik a sokkhatást még mindig nem tudták kiheverni.

Az érdekképviselet elnöke utalt arra, hogy mindkét akció során kiürítették a magyar cégek irodáit, minden aktát, és számítógépet elvittek, lezárták a vállalkozások bankszámláit, majd a dolgozókat, mint a rabokat minden oldalról lefényképeztek, és megbélyegzésül rájuk raktak egy "fekete munkás" feliratú, zöld színű csukló
szalagot.   

A tiltakozók elfogadhatatlannak tartják azt is, hogy a német vámhivatal az emberekre vonatkozó aktákba nem engedélyezett betekintést a magyar cégeket képviselő német ügyvédnek, ezenkívül pedig a munkahelyeken a közrend védelmére hivatkozással, rendőri biztosítással belépési tilalmat rendeltek el a magyar cégek munkahelyein.

Tóth Boldizsár kiemelte, hogy mindkét Soko akció a munkanélkülieket gyarapította mindkét országban és rontotta a jó német-magyar viszonyt.

A tiltakozók felháborítónak tartják, hogy azok közül senkit sem invitáltak a német hatóságok a berlini egyeztetésre, akik a Soko akciókban érdekeltek, vagy már az eljárás alól felmentést kaptak.