Egy müncheni szemüveggyártó cég tárgyalásokat folytat német alkalmazottaival a gyártókapacitás nagy részének Csehországba való áthelyezéséről - írja a Financial Times. A munkások készek lemondani bérük harmadáról, hogy a nyolcszáz munkahelyből négyszázötvenet megmenthessenek, és Münchenben maradhassanak. Ennek ellenére Giancarlo Galli a cég vezérigazgatója hajthatatlan.

A cég tulajdonosai (a Rodenstock család és más részvényesek) határozottan a modernizálás és a költségcsökkentés mellett tették le a garast. Gulli szerint „nincs más választásunk, Németország nyolcvan milliós lakossággal bír, az újonnan csatlakozók összesen hetvennégy millióan vannak, ez számunkra hatalmas lehetőségeket rejt.” A Rodenstock cég példája is mutatja, mekkora befektetési lehetőségek rejlenek az új helyzetben.

Tizenöt évvel a vasfüggöny leomlása után a nyolc ex-szocialista állam gazdasága (Málta és Ciprus nélkül) 110 milliárd dollárnyi külföldi tőkét vonzott magához. Multinacionális vállalatok, élükön a járműiparral, termelési bázisokat telepítettek, míg a helyi vállalkozók öt milliónál is több céget alapítottak, melyek a mobiltelefon szoftverektől a kerti törpékig sokmindent termelnek. Emellett azonban számtalan kiaknázatlan terület maradt a kül-és belföldi befektetők számára egyaránt.

A nemzetközi vállalatok a bővítés reményében megelőlegezték a befektetéseket, annak ellenére, hogy konkrétan csak a 2002-es koppenhágai EU csúcson mondták ki a csatlakozás végleges időpontját. Számukra a csatlakozás pillanata mérsékelt jelentősséggel bír. Ezzel szemben az EU közös agrárpolitikája alaposan átalakítja a mezőgazdasági és élelmiszer piacot. Az építőipari cégek az uniós támogatások drasztikus növelésétől az infratruktúrális beruházások gyarapodását várják. A kisebb cégek pedig nagyobb önbizalommal fognak befektetni a csatlakozott országokban.

A Grafton személyzeti tanácsadó vállalat vezetője James Kilbane szerint „nem kérdéses hogy befektetések új hulláma fogja elárasztani az új tagállamokat”. Kilbane példaként hozza fel a tőzsdét, melynek indexe 2003 eleje óta Magyarországon hatvanöt százalékkal, Csehországban nyolcvannyolc, míg Lengyelországban negyvenöt százalékkal emelkedett. De a külföldi működőtőke befektetések - amelyek jóval nagyobb szerepet játszanak a közép-kelet európai országokban, mint a portfolió invesztíciók -, 2004-ben várhatóan tizenöt milliárd dollárra emelkedik a 2003 évi hat milliárdról.

A befektetőket vonzzák a fejletlen kelet európai piac adta lehetőségek. Az új tagállamokban a vásárlóerő paritáson számított jövedelem körülbelül a fele a jelenlegi tagállamok átlagának. A nagy eltérés az üzletemberek szemében növekedéspotenciált jelent. Az Eurostat adatai szerint például Lengyelországban 2001-ben száz lakosra huszonegy személygépkocsi jutott, míg az EU-ban negyvenkilenc. A személyi számítógép ellátottság 2002-ben száz lakosra tizenegy volt Lengyelországban, míg az EU-ban harmincnégy. Sok minden függ attól, milyen gyorsan sikerül a felzárkózás.

Az EBRD becslései szerint a nyolc volt szocialista ország átlagos GDP növekedése 3,5 százalék körül alakult tavaly, annak ellenére, hogy legnagyobb exportpiacukon, Németországban tartott a recesszió, és az eurózóna gazdaságai általánosságban stagnáltak. Ha az eurózóna gazdaságai idén 1,5-2 százalékos növekedést tudnak majd felmutatni, akkor az újonnan csatlakozók 4-4,5 százalékos GDP növekedést remélhetnek.

A nyolcak elmaradottabb szektoraiban például a bankszektorban éves szinten akár tíz százalék is lehet a növekedés, az új szolgáltatásoknál pedig még gyorsabb, a lakáshitelezés például akár harminc százalékkal is növekedhet éves szinten. Az új tagállamok másik nagy előnye a befektetők szemében az olcsó, jól képzett munkaerő.

A termelékenység az EU átlag harmada a nyolc kelet európai tagállamban, de a munkások órabére még alacsony, alig ötödét teszi ki az uniós munkások bérének. A kilencvenes évek elején betelepült multinacionális vállalatok – például Magyarországon a Nokia - eleinte csak egyszerű összeszerelő üzemeket telepítettek Kelet-Európába, mára azonban változott a helyzet. A gyártás után most a szolgáltatások áttelepítése került napirendre, a telefonos vevőszolgálattól a különleges feladatokat ellátó szoftverfejlesztésekig.

Az olcsó munkaerő mellett a kelet-európai országok igyekeznek „üzletbarát” körülményeket is teremteni a befektetők számára, adócsökkentéssel, a bürokratikus akadályok mérséklésével és befektetést ösztönző megoldásokkal.

A Világgazdasági Fórum üzleti elemző csoport besorolása szerint Észtország, Lettország, Szlovénia, és a Cseh Köztársaság máris megelőzi Portugáliát és Görögországot a versenyképesség terén. Egy cég elindításához Lengyelországban három engedélyt kell beszerezni, Franciaországban ötöt, Olaszországban azonban már tizet.

A társasági adót a legtöbb új tagállam mérsékelte. Szlovákia például tizenkilenc százalékra. Általánosságban jók a multinacionális cégek kilátásai a csatlakozó országokban, ám a kisebb helyi vállalatokat a kemény verseny alaposan megszorongathatja.