Baumgartner Zsolt autóversenyző forma 1-es indulásáról olyan sokat írtunk már, hogy igazán felesleges volna a körülményeket ismét elemezni. A kísérlet, hogy magyar pilóta kerüljön a száguldó cirkuszba, egyébként is lehet, csúful ér véget. A Mol ugyanis oly módon változtatta meg szponzorációs ajánlatát, amit épeszű motorsport szakember nem ír alá. Baumgartner Antal, a versenyző édesapja udvariasan csak annyit mondott: „Az autóversenyzésben szokatlan és elfogadhatatlan feltételekkel ált elő a Mol.” A Baumgartner Team így megköszönte szépen az eddigi támogatást, s új szponzorok felé fordult. Remélik, hogy egy héten belül találnak még olyan hirdetőt, amelyik nem várja el, hogy szinte minden futamon célba érkezzenek, és számos pontot gyűjtsenek.

A minap publikált összeesküvés-elméletek közül alighanem az igazolódott be, amely arról szólt, hogy a Minardi csapat nem elég jó a Molnak. Ezt mellesleg az olajosok szóvivője is megerősítette. Készséggel el is hinnénk, ha apró zavaró jelek nem mutatkoznának e bejelentés őszinteségét illetően. Az egyik, hogy a cég hosszú évek óta támogatta Baumgartner versenyzői pályáját, s nem tűnik túl logikusnak, hogy akkor pártoljon el tőle, amikor éppen a legnagyobb nyilvánosságot és reklámerőt jelentő Forma-1 kapujába érkezett. A másik zavaró tünet, hogy a pilótának éppen akkor adtak elfogadhatatlan ajánlatot, amikor aláírták a horvát futballszövetséggel azt a szerződést, amelynek értelmében a Mol lesz déli szomszédunk válogatottjának főszponzora. Egyesek tudni vélik, hogy 2,1 milliárdos összegről állapodtak meg. Szórád József, a Mol ügyvezető igazgatója azonban azt mondta, hogy ebből „nullákat kell törölni”, s eszerint a szponzoráció legfeljebb 21 millió forintos. Az embernek viszont az az érzése, hogy ennyi pénzért nem lehet főszponzornak lenni még Horvátországban sem.

A horvátokkal történt megállapodást hallva Lothar Matthäus, a magyar fociválogatott német szövetségi kapitánya meg is jegyezte: ezt nem éri. „Németországban ilyesmi nem fordulhatna elő.” Már hogy egy német multi egy olyan ország csapatát támogassa, amellyel a VB-selejtezőkön meg kell küzdeni. Mert ez azt jelenti, hogy amikor a magyarok a Molnál tankolnak, egyszersmind a horvát válogatottat is szponzorálják. Matthäus ezért elvárná, hogy a Mol a magyar focit is támogassa meg, legalább jelképesen.

A kérdés, hogy az olajcégnek mire lesz pénze. A vállalat 2002-ben 1160 milliárd forint, durván 5,5 milliárd dollár árbevételt ért el. S 2003-ban feltehetőleg hasonlóan alakulnak majd a számai. Ha az ökölszabály igaz, akkor marketing célokra a bevételük durván 2 százalékát költik, ami valamivel több mint 100 millió dollár egy évben. Ennek néhány százalékát teheti ki a sportszponzoráció. Látszólag a Mol adhatna pénzt Baumgartnernek, a horvát és a magyar focistáknak, a Szalay Dakar Teamnek, a kajak-kenu sportnak és további helyekre. De hiába a csillagászati számok, a büdzséből gazdálkodó és precíz üzleti tervezést alkalmazó tőzsdei cégek egy fillérrel sem költenek többet, mint az előre kijelölt keretek. A Mol pedig lejhet, hogy már kiköltekezett. De nem vállalnak olyan szponzorációt sem, amelynek a hozama kétséges. A befektetőknek ugyanis a menedzsment minden előre nem tervezett lépése (pozitív vagy negatív) jelzést jelent a profit- és a hozamvárakozások kialakításában. Úgy tűnik a Mol menedzsmentje a horvát szerződést kockázatmentesnek, a Baumgartner teammel való együttműködést kockázatosnak, vagy nem elég hatékonynak ítélte meg.

Érdemes megjegyezni, hogy a horvát kormánypárt prominensei megígérték, hogy felülvizsgálják az Ina olajvállalat privatizálásáról a Mollal kötött állami szerződést. Ilyen körülmények között a focisták támogatása a magyar multit biztosan jobb színben tünteti fel Zágrábban. Sőt aligha találhattak volna jobb eszközt arra, hogy a Mol márkanevet bevezessék országszerte. Egy magyar pilóta forma-1-es versenyeztetésétől ilyen hatást még csak megközelítőleg sem lehetett remélni. Ez inkább csak azt erősítette volna meg, hogy a magyar nagyvállalatok már elég erősek az ilyen luxuskiadások fedezéséhez is.

A csillagászati számokhoz térjünk vissza még egy percre. Fehér Anettka, a saját kategóriájában egyedül szereplő médiajelenség és szakértői csapata sajtótájékoztatón jelentette be, hogy ismét közelebb került az első magyar űrhajósnő kilövése. Az Anettka Space Project ugyanis, ha egy (továbbiakban nem részletezett) szerződést sikerül aláírni Bajkonurban, újabb lépést tesz előre. Anettka űrturistáskodásához 20 millió dollár kellene. Anettka azonban nem akar űrturista lenni, hanem valódi űrhajós, s olyan női médiaszemélyiség, aki feljutott az űrbe. Ezért Anettka menedzmentje arra próbálja rávenni az orosz űrkutatási szerveket, hogy Anettkát képezzék ki űrhajósnak. S hogy Anettka miből fedezné a 20 millió dolláros díjat? A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint, ez nem jelentős összeg, magánforrásokból teremtik elő.

Ezek után nem ajánlhatunk mást a Magyar Labdarúgó Szövetségnek és a Baumgartner-menedzsmentnek (halványan és óvatosan felírjuk a sorba Draskovics kijelölt pénzügyminisztert is): sürgősen forduljanak az Anettka Space Projecthez, hátha tanácsot kaphatnak, mondjuk nem jelentős 20 millió dollár magánforrásokból való gyors összegereblyézéséhez.