A kormányszóvivő kedden bejelentette, hogy az év második felében megkezdődik 220 ezer rokkantnyugdíjas felülvizsgálata, s előzetes becslések szerint felük vissza is térhet a munkaerőpiacra. Ennek kapcsán áttekintjük, ki és minek alapján minősülhet rokkantnak. Elvileg egységes a szakmai értékítélet, miszerint a rokkantság súlyos munkavégző- (jövedelemszerző-)képesség-csökkenés. A probléma lényege azonban az, hogy legyen értékelhető a munkavégző (jövedelemszerző) képesség, illetve annak változása és az, hogy milyen változásokat kell súlyosnak minősíteni.

Ez közvetlenül nem mérhető, amiből sajátos láncolat jön létre: a jövedelemszerző képességet a munkavégző képesség határolja be, ami döntően az egyén fizikai és mentális állapotától, valamint szerzett (szerezhető) képességétől, ismereteitől, illetve ezek hasznosításától függ. Mivel e láncolatban a fizikai és a mentális állapot meghatározása, értékelése a leginkább közelíthető, ezért válik a rokkantsági nyugdíjrendszer meghatározó elemévé az orvosszakmai minősítés, ami egyes rendszerekben kiegészül egyéb szakemberek minősítésben való részvételével, más rendszerekben pedig nem. Több rokkantsági nyugdíjrendszer alapvető definíciója a keresetveszteséget jelöli meg kritériumként, azért, hogy a rokkantsági nyugdíjrendszer lényege (kieső jövedelem pótlása) ne merüljön feledésbe a rendszer kialakításánál, működtetésénél.

A biztosítással járó nyugdíjrendszerekben a leggyakoribb meghatározás szerint az tekinthető rokkantnak, aki nem képes annak a jövedelemnek az egyharmadát megkeresni, amelyet az érintettekkel azonos kategóriába tartozó dolgozók keresnek.

A cikk folytatását olvassa el az Adózónán!