Április végére talán tényleg megszülethet a bajba jutott devizahiteleseket segítő kormányzati program. Legalábbis Gyuris Dániel, a Magyar Bankszövetség elnökségi tagja azt ígéri, hogy négy héten belül a kabinettel közösen kidolgozzák a megoldást. Az eddig már ismert részletek szerint öt évre szóló, két-három éves állami kamattámogatást vezetnének be, továbbá két előre meghatározott árfolyamhatárt állapítanának meg: az egyiket arra az esetre, ha a svájci frank erősödik meg látványosabban, míg a másikat arra, ha a forint.

Gyuris az elmúlt napokban már többször hangsúlyozta, hogy a bajba jutott adósok problémáját elsősorban a bankoknak és az ügyfeleknek kell egymás között megoldaniuk, az állam dolga az ehhez szükséges keretek megteremtése. A bankár szerint a fizetésképtelen adósok legnagyobb része nincs kilátástalan helyzetben; ha valaki jó áron el tudja adni a lakását, vissza tudja fizetni a tartozását, és egy olcsóbb lakásba költözhet. Ehhez azonban az kell, hogy ezek az adósok valóban jó áron adhassanak túl az ingatlanokon.

Bedőlt a frankhitel. Lesz végre megoldás?

Stiller Ákos

Ezt szem előtt tartva, a tervek szerint azok kapnának kedvezményes hitelt, akik a bajba jutott adósok ingatlanjait vásárolják meg valós piaci áron. A nehézségekkel küzdő, de kisebb-nagyobb zökkenőkkel még fizetni tudó devizaadósok segítésére pedig 200 forint alatt, valahol 190 forinton rögzítenék a svájci frank árfolyamát a törlesztőrészletek számításakor. Amikor a forint gyengülne, a hátralékért az állam kezességet vállalna, amit az erősebb hazai valuta időszakában ellentételezhetne az adós a számára jövedelmező árfolyam-különbözetből. A törlesztőrészlet azonban végig állandó maradna.

Mindezt Rogán Antal, az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának elnöke mondta el a TV2 kedd reggeli műsorában, s szavaiból úgy tűnt, hogy a rögzített svájcifrank-árfolyamot már nyártól bevezethetnék. Arról azonban nem szabad elfeledkezni, hogy a devizaadósok jelentős része 160-170 forintos frankárfolyam mellett vette fel a hitelét. Jelenleg pedig 210 forint körül mozog az alpesi deviza értéke.

Egy közgazdászok és bankárok számára cseppet sem ismeretlen megoldásban egyelőre nem gondolkodtak a hazai szakértők, pedig külföldön már régóta alkalmazzák a törlesztések inflációs hatással indexált számítását. Ennek az a nagy előnye, hogy reálértékben előre kiszámíthatóvá teszi a hosszú lejáratú hitelek mindenkori törlesztőrészletének nagyságát, s megkíméli az ügyfeleket azoktól a kellemetlen meglepetésektől, amelyek a jelenlegi devizaadósokat érhették az elmúlt évek során – állítja Szekeres Szabolcs, Brüsszelben élő közgazdász.

A hazai devizahitelek korábbi nagy vonzereje abban állt, hogy első látásra olcsóbbnak tűntek forint alapú társaiknál. Hiszen azt mindenki látta, hogy a svájci frank, illetve az euró alapkamata jóval alacsonyabb volt a forinténál, s a bankfiókokban bemutatott modellek szerint a törlesztési teher is egyenletesnek tűnt. A konstrukciók kifizethetőbb kezdeti részlettel jártak, ami különösen vonzóvá tette őket. A futamidő alatt bekövetkező árfolyamváltozással azonban nem számolt az ügyfél, s a hatására sem valószínű, hogy minden bank figyelmeztette az érdeklődőket. Szekeres Szabolcs szerint az inflációval indexált forinthitel már akkor sokat segíthetett volna, a még alacsonyabb kezdeti részlettel és a kiszámítható törlesztési teherrel.

A hitel tényleges költségét a reálkamatláb méri (ami durván az inflációs rátával csökkentett névleges kamatláb), de a kezdeti részlet csak a névleges kamatláb függvénye. Néhány esztendeje ezért voltak megfizethetőbbek (ha nem is feltétlenül olcsóbbak) a devizahitelek, mert a forinténál jóval alacsonyabb volt az euró és a svájci frank kamata.

Az inflációs környezet azonban jelentősen meghatározza a későbbi törlesztő részletek nagyságának alakulását. Amikor magasabb a pénzromlás üteme, a hagyományos forinthitelek törlesztő részleteinek reálterhe csak csökkenhet az idő előre haladtával. A devizahitelek esetében pedig a folyamatosan emelkedő árfolyamkülönbözet módosíthat jelentősen a visszafizetendő összegek nagyságán. Hiszen, a devizahitel is egyfajta indexált konstrukció, csak ott az árindex szerepét a devizaárfolyam tölti be.

Nem csoda, hogy amikor a forintkamatok még jóval magasabbak voltak a jelenleginél, ellenállhatatlan lett a devizahitel. Ám, akik felvették, szinte valamennyien tudtukon kívül, jelentős reálkockázatot vállaltak. Hiszen a devizaárfolyam mint árindex már koránt sincs olyan szoros kapcsolatban a hitelfelvevők keresetével, mint a forint árindexe lett volna – magyarázza a közgazdász. Ezzel kiszámíthatatlanná vált az adósságszolgálati terhük. Persze, akadtak, akik egy ideig jól jártak, miután a svájci frank árfolyama hosszú ideig stagnált, annak ellenére, hogy a forint inflálódott.

Időközben a helyzet megváltozott, s a devizahitelesek egyre több veszteséget kénytelenek elkönyvelni. A devizahitelesek esetében Szekeres Szabolcs elméletileg három lehetőséget tart elképzelhetőnek. Egyrészt az adós megtarthatja devizahitelét, arra spekulálva, hogy viszonylag hamar visszafordul a kedvezőtlen árfolyamváltozás (ez kockázattal jár); másrészt megpróbálhatja hagyományos forinthitelből visszafizetni a devizatartozását, mentesülve minden további árfolyamkockázattól (ez magas kezdeti törlesztőrészlettel jár). Harmadrészt indexált forinthitelből fizeti vissza a devizahitelt, amellyel ugyancsak megszabadul a devizakockázattól. Ez esetben a törlesztőrészlet még az árfolyamveszteség elkönyvelése után sem lenne nagyobb, mit az, amit eredetileg vállalt a devizahitel-szerződés megkötésékor, és reáláron állandó. (Ez utóbbi, sokaknak kedvező megoldást még nem kínálja a magyar piacon senki.)

Azt Szekeres is elismeri, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő, netán fizetésképtelen adósok megsegítése elképzelhetetlen a kormány szociális intézkedései nélkül, amelyek újabb központi költségeket generálnak. Továbbá közismert, hogy nagyon költségesek, nagy értékvesztéssel járnak a kilakoltatások és az ingatlanok újraértékesítési folyamatai. Ezek az események további károkat okozhatnának a magyar gazdaságnak. Szekeres Szabolcs óva int attól, hogy az adófizetők pénzéből támogassák a devizaspekuláció veszteseit. Vagyis mindenképpen egy olyan megoldás kellene, amelyik lehetővé tenné, hogy a devizahitelesek saját erőforrásaik révén lábaljanak ki a jelenlegi helyzetükből. A szakember szerint ezt tenné lehetővé az indexált hitelezés.

Bevezetése után a devizahitelesek jelentős százaléka forintosítaná a hitelét, amelynek viselni tudná az adósságszolgálatát. Az ezek ellenére mégis bedőlt hitelek esetében a Nemzeti Eszközkezelő Társaság elővásárlási jogot kaphatna az érintett ingatlanokra, és eseti megítélés alapján közbenjárhatna ezeknek az eredeti tulajdonosokhoz való visszajuttatásában, új indexált hitel vagy lízingkonstrukció keretében. Az indexált hitelezést futamidő-meghosszabbítással ötvözve ezt még elérhetőbbé lehetne tenni.

Az indexált hitelezést végső soron maga a Nemzeti Eszközkezelő Társaság is végezhetné, esetleg lízing formában is. De jobb lenne, ha a kereskedelmi bankok is ajánlanák ezt a terméket. Hozzátartozhat ehhez az indexált államkötvény bevezetése is, ami piacot teremtene az ilyen forrásnak és megkönnyítené a bankoknak az eszköz-forrás párosítását. Mindehhez csupán kellő szabályozásra lenne szükség, és egyes esetekben garancianyújtásra – fejtette ki Szekeres Szabolcs.

H.É.