Könnyített a központi költségvetésre nehezedő nyomáson a magyar kormány azzal, hogy mostantól az 1997-es nyugdíjreform hatásaival korrigálva mutatja be a büdzsé fő hiánymutatóját. Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat szeptember 23-ai állásfoglalására hivatkozva ugyanis december 1-jétől az államháztartás részeként tünteti fel a kötelező, tőkefedezeti elven működő nyugdíjpénztárakat; így az azokba befizetett járulékok bevételként történő elszámolásával a deficit jócskán zsugorodik. Korántsem mellesleg, egy kicsit még annál is többel, mint amennyivel a 2004-re tervként megjelölt hiány az év végére felduzzadt.

Bár e módszertani változtatás látszólag nem más, mint a kreatív könyvelés minősített esete, közgazdasági értelemben nem irreális. 1998. január 1-jétől az akkor felállított pénztárakba áramlik a kötelezően fizetendő nyugdíjjárulék egy része, s az "állami" nyugdíjkasszában emiatt keletkező hiányt a központi költségvetés - és kisebb részben az egészségbiztosítási alap - pótolja ki. Mivel azonban a nyugdíjpénztárakba befizetett járulék egyelőre csak gyűlik - hiszen nem történik belőle kifizetés -, és döntően az államháztartási hiány fedezetére kibocsátott értékpapírokban csapódik le, a rendszer zárt. Az államháztartási hiánynak tehát az a része - 2004-ben a GDP 0,8, 2005-ben 0,9, azt követően 1 százaléka -, amely a társadalombiztosítási (tb) nyugdíjalap feltöltését szolgálja, nem támaszt keresletet a gazdaságban. Ezért több állam - például Lengyelország - a hasonló reformok pénzügyi hatásait már korábban is kihagyta saját deficitmutatójából, s velük példálózva a magyar kormány évek óta lobbizik azért, hogy ezt az elvet általánosan is elismertesse. Az Eurostat most hajlik erre - bár csupán átmeneti mentességet ad rá Magyarországnak és öt további tagországnak, 2007 márciusáig. A stabilitási és növekedési paktum módosításához azonban az unió pénzügyminiszteri tanácsának a döntése szükségeltetik, ami pedig jóval nehezebb dió (lásd Kozmetika és kezelés című cikkünket a 106. oldalon).

Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy az idén az államháztartás hiánya, minden kormányzati szigor ellenére, nagyobb lesz a tervezettnél. Márciusban Draskovics Tibor pénzügyminiszter - a kormánynak a GDP 1 százalékára tehető kiadáscsökkentő és bevételnövelő döntéseivel egy időben - a GDP 4,6 százalékában határozta meg az uniós rend szerinti, eredményszemléletű deficitet, csakhogy ebből az év végére 5,3 százalékos hiány kerekedik (holott júniusban a GDP 0,5, szeptemberben 0,2-0,3 százalékának megfelelő újabb kurtítások következtek be). S csak akkor nem nagyobb, ha teljesül a Pénzügyminisztérium várakozása, és a novemberi 100 milliárd forint körüli hiányra decemberben nagyjából ugyanekkora bevételi többlet következik (lásd az Adattárat a 126. oldalon). A 2005-ös költségvetés fő számairól november 30-án döntött az Országgyűlés: e szerint a központi költségvetés hiánya 699,7 milliárd, a tb-alapoké 341 milliárd forint lesz, a kettő együtt a 22 270 milliárd forintosra becsült jövő évi GDP nagyjából 4,7 százaléka. Az euró bevezetését megalapozó májusi konvergenciajelentés aktualizált, Brüsszelnek december 1-jén elküldött változatában viszont már a nyugdíjreform hatásaitól "megtisztított" mutatókra helyeződik át a hangsúly, így a hiány 2004-ben mindössze a GDP 4,5, jövőre pedig 3,8 százaléka lesz (lásd táblázatunkat). Ha ezt a metodikát az uniós pénzügyminiszterek szentesítenék, nem volna szükség megerőltető menetre ahhoz, hogy a kormány a deficitet 2008-ra az euró átvétele feltételéül szolgáló 3 százalék alá szorítsa le, ám ez egyelőre nem több reménynél.

Romlik valamelyest a másik érzékeny hiánymutató, a fizetési mérleg is. A májusi konvergenciajelentésben 2004-re önmagában is rendkívül nagy, a GDP 8,5 százalékos várható hiánya szerepelt, ami 2005-ben 8 százalékra mérséklődne. December 1-jével a kormány - 500 millió eurós többlethiányt elismerve - 9, illetve 8,5 százalékra módosította ezt a prognózisát, vagyis egyelőre nem tud úrrá lenni az úgynevezett "ikerdeficiten" (az államháztartási és a folyó fizetési mérlegben együttesen megmutatkozó hiányon). Mindeközben csökken a gazdasági növekedés üteme: a GDP az idei első negyedévben még 4,2, a harmadikban viszont csupán 3,7 százalékkal bővült. Ismét igazolódott az a hovatovább tendenciaként is felfogható tapasztalat, hogy a magyar gazdaság bővülése nagyjából 2 százalékponttal képes felülmúlni a "régi" (bővítés előtti) unió átlagát. Az euróövezet növekedési üteme a júliustól szeptemberig tartó időszakban 1,8 százalékra mérséklődött, s a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) múlt héten kiadott, új előrejelzésében 2005-re is csupán 1,9 százalék szerepel; ez egyébként egybevág az Európai Központi Bank legfrissebb prognózisával. Az OECD a 2005-ös magyarországi növekedést 3,6, a 2006-osat pedig 3,5 százalékra teszi - amihez viszonyítva a magyar konvergenciajelentés ismét túl optimista a maga 4, illetve 4,2 százalékos előrejelzésével.

FARKAS ZOLTÁN