Mondhatnánk szebben is gasztro „vájtnyelvűeknek“: tapenade. De a lényeg úgyis az marad, hogy könnyen, gyorsan elkészíthető, tunkolható és kenhető.
Praktikusan kirakhatjuk az asztalra egy nagyobb, vagy több kisebb tálban, aztán közösködjenek a szilveszterezők. Kosárnyi felkarikázott kiflit, bagettet, pár csomag grissinit, s ha nem vagyunk restek, akkor rakásnyi pirítóst készítsünk ki mellé (utóbbival igazán tökéletes, de kockázatos, mert még elvárják, hogy folyamatosan rohangáljunk a konyhába utánpótlást gyártani).
Ja, hogy mi is ez a tapenade? Olívabogyókrém. Piszkosul itatja magát.
Elkészítése könnyű, konyhai körökben ádáz vita csak a technológia körül dúlhat.
A tapenade-ot hagyományosan kőmozsárban zúzzák össze a törővel, de újabban mindent beledobálnak a robotgépbe, ahol a forgókések egy perc alatt elvégzik a műveletet. Ez sem rossz megoldás. A mozsaras változat annyiban más, hogy abban nem aprítják, hanem törik a hozzávalókat, így az ízek kipréselődnek, egymásba nyomulnak. Nekünk jobban ízlik így, de kétségtelenül munkásabb.
Hozzávalók:
10 dkg zöld olajbogyó
4-5 ajókafilé
1 kiskanál citromlé
2 evőkanál majonéz
Elkészítés:
A mozsaras vagy robotos módszerrel krémesítsünk össze mindent, a majonéz kivételével – ezt csak a végén keverjük a krémbe. Az eredeti francia változat fekete olajbogyóból készül, amely sósabb, először kissé idegen íznek érezzük, a zöld variáció barátságosabb, simulékonyabb.
Mindkettőhöz remekül illenek a behűtött borok, bevállalósaknak még pastis, ouzo, azaz ánizslikőr is.