A balatoni nyaralók is kideríthetik, valóban hekket esznek-e, és nem valami más halat tettek-e eléjük.
Ahhoz, hogy könnyen felismerjük a hekket, először is tudni kell, hogy ennek a halnak még a származási helyén levágják a fejét és a farkát, mielőtt 5-6 hetes úttal Magyarországra indulna – írta a Napi Gazdaság. A háta és az oldala sötétszürke, a hasi része pedig a fehér színtől az ezüstszürkéig terjedhet.
A hekk fagyasztott állapotban akár két évig is eláll és míg a keszeg tömege a sütés és a hő hatására két-három dekagrammot csökken, addig a hekké ugyanennyivel nő, így nem csoda, hogy a büfések az üzleti érdekeket szem előtt tartva inkább az utóbbit részesítik előnyben – tette hozzá a lap.
A hozzáértők általában arra szokták felhívni a figyelmet, hogy ha barnás foltokat észlelünk a halon, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem tengeri hekkel van dolgunk.
Gyakori a beszámoló szerint az is, hogy fogas helyett cápasteakfilét adnak a büfék, mivel az olcsóbb. A tengeri halfilé feleannyiba sem kerül, mint a fogas, mégis azonos áron értékesítik. Az íz alapján pedig csak azok tudják megkülönböztetni egymástól a kettőt, akik tapasztalt halfogyasztók.
A balatoni hekk története egyébként a hetvenes-nyolcvanas évekre nyúlik vissza, amikor egyre több büfében kezdték el árulni a szálkamentes halfajtát. Akkoriban egyre kevesebb keszeget halásztak ki a tóból, aminek következtében a hal ára az egekbe szökött, így muszáj volt helyettesíteni egy olcsóbb fajtával. Megindult a hekk importálása, amelynek nemcsak hogy jóval kedvezőbb volt az ára, hanem az elkészítése is sokkal könnyebbnek bizonyult.
Manapság a hekk tömbökbe fagyasztva érkezik hazánkba, döntően Argentínából és Chiléből, de előfordul, hogy Norvégiából is kerül hozzánk. Magyarországra főleg a 30-40 dekás példányok érkeznek, mivel ezeket lehet a legkényelmesebben kisütni – írta a lap.