Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Már 2013 óta árulják a híres Gay Hussart a londoni Sohóban, de még mindig nem talált új gazdára. Közben a baloldali politikusokból és újságírókból álló törzsközönség próbálja megmenteni az utókornak a nehéz ételei miatt már egyre kevésbé kedvelt magyaros éttermet.
Meggyleves és gulyás. Ezekről cikkeznek a legtöbbször, amikor a Gay Hussarról írnak külföldi lapok. Kedden például a New York Times-ban jelent meg egy hosszú riport, amelyben a magyaros londoni étterem eladása körüli - visszafogott - hajcihő a téma. Pedig már régóta árulják, már 2013 végétől próbálják elsózni a hatvanéves múltra visszatekintő Gay Hussart a Greek St. 2-es szám alatt, melynek neve boldog huszárt jelent, a melegekhez semmi köze.
Az évtizedek alatt számos híresség megfordult az étteremben, főleg baloldali politikusok és újságírók, akik most szívügyüknek tekintik, hogy megmentsék a nehéz ételeket kínáló 40 férőhelyes egységet. A NYT riportere szerint Tony Blair a hibás, hogy nem megy már az üzlet, mert az ő kormányzása alatt szoktak át az egészségesebb, szénhidrát- és alkoholmentesebb étkezésekre a balosok. Pedig a régi szép időkben nyelték a galuskát és nyakalták a bikavért, akár ebédidőben is.
Az étterem már évek óta veszteséges, és egyre rosszabb kritikákat kap a poros menüje, és elnehezítő főztje miatt, régmúlt ázsiója pedig nem hoz a konyhára. Jelenleg a Corus Hotel tulajdonában van - 1999-ben adták el az alapító, Victor Sassie halálát követően - , mely úgy döntött, hogy végre leteszi a koloncot: 500 ezer fontot kérne érte (több, mint 200 millió forintot), eddig azonban egyetlen ajánlat érkezett, az is csupán 225 ezerről.
Rajongók fogtak össze, baloldali poltikusok és zsurnaliszták megalapították a The Goulash Cooperative szövetkezetet, és így adtak rá árajánlatot, amit azonban kevesell a hotellánc. Pedig van konkrét terv arra is, hogy hogyan lehetne megmenteni a magyaros jelleget: "Ha egyszer megkapjuk a helyet, akkor könnyebb választékot is rakunk az étlapra" - mondta a gulyás szakszervezet szószólója, Tom Watson, aki büszkén sorolja, hogy kimindenki fordult meg már a Gay Hussarban. Henri Kissinger, T.S. Elliot, Michael Foot (a munkáspárt egykori vezére), és persze ő maga is Gay Hussar-párti. Watsont Tommy Two Dinners-nek is csúfolják, mert az egyik ebédje vacsorába torkollott, miután annyira becsípett a nehéz vöröstől, hogy az emeleten szunyókálva hidalta át a két étkezés közötti időt: "Friss mentával és egy pohár pezsgővel ébresztettek fel" - emlékezik vissza Watson.
A nosztalgiát viszont nem lehet penny-re váltani, bár az 500 ezres áron Jonh Wrobel, az üzletvezető is csoldálkozik, "ennyit csak akkor érne, ha bordélyházra is kapnánk hozzá engedélyt" - mondta Wrobel, aki 1988 óta vezeti a Gay Hussart.
A hvg.hu-n két kritika is megjelent a Gay Hussarról még évekkel ezelőtt, egyik munkatársunk dícsérte, másik viszont csúnyán lehúzta a magyar konyhát Londonban, miután ottjárt, és belekóstolt.
