Ki hinné, hogy az általában inkább csattanós nyaklevesekről, s az ennél keményebb fogásokról szóló rendőrségi sajtóban régóta helye van a kulináriának. Így volt ez a legelsőnek megjelent rendőrlapban, s hellyel-közzel azóta is.
Az első rendőrszakmai újság, a Közbiztonság pontosan 145 esztendővel ezelőtt jelent meg Pesten , júliusi mutatványszáma után augusztustól vasárnaponként rendszeresen jelentkezett évi 4 forintért. Mellékesen a kiadása évéhez egy neves gasztronómiai dátum is kötődik, 1869-ben kezdték el Szegeden a világhírűvé lett, és hungarikummá nyilvánított Pick-szalámi gyártását.
A pesti Aranykéz utcában működő Fanda és Frohna könyvnyomdában nyomott Közbiztonság lapot a székesfehérvári Forster József (1831-1875), az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc volt honvédtüzére szerkesztette, aki alig 17 évesen húzta magára a honvédők egyenruháját. De később sem kopott meg honvédtüzéri bátorsága, mert lapjában erős kritikának vetette alá az első rendőrfőkapitányt, Thaisz Eleket és az irányítása alatt álló rendőrséget - igazáért az ellene indított sajtóperben alulmaradt, s három hónapos, a váci államfogházban letöltendő büntetést kapott.
A neves műintézményben - amelyben többek között Törley József pezsgőgyáros és az író Krúdy Gyula, a nemzet nagy ínyence is rövidebb időt töltött, mindkettő párbajvétségért - meglehetősen könnyített rezsim szerint éltek a delikvensek. Nemcsak kártyázhattak és pipázhattak a közös társalgóban, de akinek nem ízlett a börtönkoszt, rendelhetett fogára valót a közeli Kúria vendéglőből és a börtönorvos engedélyével még napi egy liter bort is elfogyaszthatott.
A konyha- és a recepttitkok iránti érdeklődés nem állhatott távol Forster Józseftől sem. A Közbiztonság első számában, a Váci utcában selyemkalapokat lopó Hangyeri és Fiak tolvajnők elfogásának, s a mindig elegáns öltözetű, de veszedelmes betörő, Thaler Ödön bécsi lebukásának ismertetése mellett egy receptet is közzétesz. Mégpedig azt, hogy miként készül a fegyencek májlevese. Természetesen a rendőrlap szerkesztője/újságírója a közlés idején még nem gondolt arra, hogy rövidesen, már 1870-ben közelebbről megismerkedik a börtöngasztronómiával ma is aktuális szemlélete miatt, ugyanis: „határozott törvények oltalma alatt álló közbiztonságot” szeretett volna.
De nézzük csak, mit és miért ír a Közbiztonság erről a bizonyos májlevesről: „A fegyházak élelmezőit figyelmeztetjük, hogy oly napokon, amikor a fegyencek részére marhahús nem főzetik, ezen olcsó és mégis tápláló és ízletes leves készítése s kiszolgáltatása által szerencsétlen embertársaik sorsán könnyítsenek.”
A májleves receptje roppant egyszerű, s a hozzávaló nyersanyag beszerzése nem okozhatott különösebb gondot.
A májleves elkészítése (a korabeli börtönnorma szerint - a szerk.):
„Egy személyre 2 lat (3,5 dkg) nyers marhamáj és 1 lat (1,75 dkg) zsír, 1 lat vereshagymával, egy kevés petrezselyem zöldjével és köménymaggal megpiríttatik. Majd egy meszely (közel fél liter: 0,42 l) vízzel feleresztetik, megsózatik és felforrása után kiosztatik.”
A Közbiztonság májlevese után talán már kevésbé meglepő, hogy a későbbi laputód, az 1992 óta megjelenő Zsaru magazin éveken keresztül külön gasztronómiai rovattal jelentkezett Terítéken címmel, majd később pedig a Bormustrával. A sorozatban előbb lelkesen főzőcskéző rendőrök osztották meg receptjeiket az olvasókkal. Igen emlékezetesek például dr. Simon Tamás dandártábornok stílszerű ételei, aki több szakácskönyvet is jegyez, a legutóbbit (2013) Közép-tiszai ízek címmel. Később hetente egy-egy jóízű sztoriba ágyazott recepttel jelentkezett a lap egyik munkatársa, akiből idővel gasztronómiai újságíró lett.
Recept
Akinek nem jönne be a közbiztonsági májleves, annak ajánljuk a savanyú májlevest, ami még az ilyen fülledt, nyári melegben sem megvetendő. S ez sem túl komplikált, legfeljebb finomabb.
Hozzávalók / 4 főre/:
25 dkg sertésmáj,
1 babérlevél,
pár szem egész bors,
1 fej vöröshagyma,
10 dkg sárgarépa
10 dkg gyökér /fehérrépa, paszternák/
½ csokor frissen aprított petrezselyem
1 evőkanál liszt,
1 evőkanál olaj,
1 kávéskanál pirospaprika,
1,5 dl tejföl,
1 kávéskanál citromlé
Elkészítés:
A megmosott májat vékony csíkokra vágjuk. A finomra metélt vöröshagymát az olajon megfuttatjuk. Rádobjuk a májat, átforgatjuk, majd a felkarikázott zöldségeket is hozzáadjuk. Az egészet megszórjuk liszttel, az olajon elkeverjük, vigyázva, nehogy odakapjon (ha ezzel a módszerrel készítjük, nem kell majd berántani a levest, elég ha a végén a tejföllel behabarjuk, így is elég sűrű lesz) . Előbb csak annyi vízet adunk hozzá, ami éppen ellepi, keverjük, majd még 1,25 liternyivel felöntjük, beledobjuk a fekete borsot, és a babérlevelet. Megvárjuk, amíg felforr, majd lassú tűzön addig főzzük, míg a máj megpuhul. Az őrölt pirospaprikát elkeverjük a tejfölben és behabarjuk vele a levest. Utána ízesítjük sóval, citromlével. Megszórjuk a petrezselyemmel.
Extra tipp: fűszerezhetjük a levest kevés majoránnával, a citromlé helyett tárkonyecettel is ízesíthetjük. Tálaláskor karikázhatunk rá zöldpaprikát.